A magazin
márciusi száma a nőnapra tekintettel talán a nőknek akart kedveskedni
azzal, hogy több, nőkkel kapcsolatos cikket is közölt, de nekem mégis keserű
lett egy kicsit a szájízem a címlaptól:
Értem a
figyelemfelkeltésre irányuló újságírói szándékot, de biztos, hogy ez a
legfontosabb szempont, amit a nőkről feltétlenül el kell mondani, le kell írni
nőnap alkalmából?
Rá lehetett
volna élezni a gender szó valódi jelentésére, ami az utóbbi hónapokban, években
igencsak el lett torzítva a magyar közéletben. Sokan nem tudják, hogy ez nem
csupán az utálat tárgyává tett LMBTQ mozgalmat jelenti, hanem azt is, hogy
a nők és férfiak között milyen megkülönböztetések érvényesülnek mai napig
is, és hogy hányan, és hogyan próbáltak ez ellen küzdeni.
(kapcsolódó
cikk: Pető Andrea: Nőtörténet, társadalmi neme története…)
Tényleg
ilyen veszedelmesek vagyunk mi nők, hogy amikor felköszöntenek,
megünnepelnek minket, akkor is csak negatív jelzőt lehet ránk használni?
Csalódott
vagyok, és ezen az sem segít, hogy a címlap szerinti bűnelkövető nőkről
szóló cikket olvasva egyik kedvenc íróm, Böszörményi Gyula Ambrózy báró
sorozatot jutott eszembe.
(kapcsolódó
cikk: Rosalind Crone: Női gyilkosságok a 19. és 20. században)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése