Az
utóbbi években minden tévés karácsony szerves része a Reszkessetek, betörők!
mellett valamelyik Jézus életét bemutató film.
Amikor
én még gyerek voltam, kőkemény szocializmus volt, tehát ez szóba se jöhetett,
viszont akkor készült minden idők legjobb Jézusról szóló filmje, a korábban
Rómeó és Júliát is csodálatosan filmvászonra álmodó olasz rendező, Franco
Zeffirelli Názáreti Jézus című eposza.
Mitől
olyan jó ez a film?
Nemcsak
azért, mert híres színészek egész garmadáját vonultatja fel mellékszerepekben,
így játszik benne Michael York, Ernest Borgnine, Laurence Olivier, nem is csak azért, mert a Jézust alakító, nem elkápráztatóan szép, de karizmatikus tekintetű Robert Powell tökéletes választás volt, hanem azért
is, mert Zeffirelli képi meglátásai egyszerűen fantasztikusak. Csak egy példát
mondok: az angyali üdvözletet, vagyis azt, amikor megjelenik Gabriel arkangyal
Máriának, Anna (Mária anyja) szemével látjuk, vagyis nem látjuk, nem halljuk
Gabrielt, csak azt, hogy reagál rá Mária.
Természetesen
a rendszerváltás óta többször is volt a tévében, sőt nekem dvd-n is megvan, de
azt még elmesélem, hogyan lettem olyan szerencsés, hogy a premier után láthattam
annak ellenére, hogy gyakorlatilag tiltott gyümölcs volt hazánkban.
Egy
pap behozott egy kópiát, amit a mi templomunkban is levetítettek. Kifeszítettek
egy hatalmas vásznat, és vetítőgépről ment a mosntre, 4 órás alkotás, miközben
a pap helyben fordította olaszról- magyarra. mellesleg állva kellett
végignézni, mert dugig volt a templom.
De
megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése