Hetek
óta nem meséltem arról, hogy állnak a Halhatatlan álom ügyei, így ideje, hogy kitérjek
erre.
Még
júliusban írtam a kiadóm, a Könyvmolyképző vezetőjének, Katona Ildikónak arról,
hogy egy új könyvön dolgozok, amivel hamarosan kész leszek; azután augusztus
31-én elküldtem neki a teljes szöveget és egy mellékletet. Ő később azt írta,
hogy a Könyvmolyképző idén már nagyon sok könyvet fog kiadni, ezért nem tudnak a
regényemmel foglalkozni, vagyis a könyv további sorsa csak jövőre fog eldőlni.
Jelenleg
kész vagyok azzal a bizonyos pótrésszel, amivel 23 fejezetesre bővítettem a
történetet. Most ehhez kell igazítanom az utolsó fejezetet, illetve mivel két
hónapig bele se pislantottam az írásba, eszembe jutott egy-két ötlet, javítani
való, amiket még mindenképpen elvégzek.
Sokat
gondolkozok azon, amit - ha jól emlékszem-, egy Gail Carriger interjúban
olvastam, ahol arról volt szó, hogy többrészes, még a trilógiák határain is
túlmutató eposzokat kell alkotni, nem pedig ilyen egy kötetes, kerek egész
sztorikat, mint amilyen a Jóslatok.
Többször
is írtam már arról, nem szeretem a sorozatokat olvasóként, mivel nem szeretek
várni, és elfelejtem a szereplők történetben betöltött szerepét, az
eseményeket, kapcsolatokat… stb… újraolvasni pedig nincs időm.
De
úgy látszik, fejlődni kell, vagy legalábbis kellene; haladni kell a korral,
mert ez a gyors, illetve biztos megjelenés titka.
Viszont.
Muszáj
gyorsan megjelennie egy könyvnek?
Nem.
Nem
az a fontos, hogy az első után azonnal jöjjön a második, hanem az, hogy jó
legyen.
Tehát
várjuk meg, hogy dönt Ildikó.
Addig
nézzétek meg, milyen sok szép borítótervet kaptam!
Minden
lelkes tervezőnek nagyon szépen köszönöm ezeket a csodálatos munkákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése