Cogito ergo sum - IPM 2025. október

 

Érkezett hozzánk egy új kolléga, egy harmincas évei elején járó férfi, aki tíz évig magyart, etikát és egyebeket (fizika, kémia, stb?) tanított egy falusi iskolában.

Nagyon szimpatikus, értelmes, olvasott, tájékozott ember, mégis meglepett néhány gondolata.

Szerinte nem kell a gyerekeknek idegen nyelveket tanulniuk, hiszen az internet és főleg Chat GPT olyan gyorsan fejlődik, hogy ez hamarosan haszontalan tudás lesz, ezért kér rá időt pazarolni.

Másrészt szerinte sokkal hatékonyabb az, ha a Chat GPT tanítja majd olvasni a gyerekeket, mert sokkal jobban fel tudja mérni, hogy egy-egy gyermeknek konkrétan mire van szüksége.

Bevallom, mélységesen megdöbbentem véleményén.

Kérdeztem, hogy látta-e a Terminátor 2-t. Azt felelte, hogy igen, de nem fél a történet baljós jövendölésétől.

Én azonban másként gondolkodom. Félek attól, hogy előbb-utóbb a gépek helyettünk fognak csinálni mindent. Nemcsak azért, mert kitúrnak minket a munkából, és egyelőre ötletem sincs, hogy majd miből tudunk megélni úgy, hogy ne legyünk másoknak kiszolgáltatva. Az igazi ok az, hogy én szeretem használni az agyam, a kreativitásom és szeretem a személyes kapcsolatokat is.

Egyelőre még nincs az agyunkba beépített számítógép, program, akármi, így előfordulhat, hogy nincs térerő, vagy elromolhat a telefonom, és szükségem van arra, hogy értsem az idegen nyelveket, sőt, használni tudjam őket. Én élvezem, hogy személyesen, külső segítség nélkül tudok kommunikálna egy más anyanyelvű személlyel.

Én szeretem a személyes kapcsolatokat nemcsak a kommunikáció során, hanem más esetekben is, pl, élvezettel tanítottam olvasni a középső lányomat, aki diszlexiás, tehát nagyságrendekkel több energiát és időt kellett ebbe a projektbe fektetnünk mindkettőnknek, mint a másik két lányom esetében. A lánykám a diplomaosztója után könnyes szemekkel köszönte meg, hogy segítettem neki, mert – ahogy mondta - nélkülem soha nem lett volna diplomája. Próbálom elképzelni, hogyan köszönte volna meg ugyanezt a Chat GPT-nek. Arról már ne is beszélve, hogy ez az eset micsoda kötődést hozott kettőnk között létre.  

Nem vagyok maradi. Tudom, hogy fejlődni kell, ezért őszinte érdeklődéssel olvastam az IPM 2025. októberi számában Sümegi András Chat GPT-ről szóló informatív cikkét.

Ettől függetlenül vannak az életnek olyan területei, melyeket  szeretnék megtartani magamnak. 

Madarak Hitchcock mentesen - NGC Madarak titkos élete különszám

 

Tudjátok, melyik madár rendez "temetési szertartást" elhunyt fajtársainak azzal, hogy fűszálakat helyez el a tetemen?

A nagylányom világ életében rajongott a biológiáért, amiben nekem annyi részem volt, hogy kilencedikes korában vettem neki egy National Geographicet. Azóta minden számot olvasott, előfizető, és növényorvos lett.

Nem érti, hogy én miért nem vagyok úgy oda a bioszért, mint ő. Én se értem, de ez van. Ettől függetlenül vannak olyan témák, amik érdekelnek. Most például egy lélegzettel elolvastam a NGC Madarakról szóló különszámát.

Mi ennek az oka?

Mert mindenkinek vannak madarakkal kapcsolatos élményei.

Amikor vártuk és örömmel köszöntöttük a tavasszal megérkező gólyákat.

Amikor nyári estéken a kertben ülve figyeltük a vacsorára vadászó fecskéket.

Amikor gyermekként megijedtünk éjszaka a szomszédasszony házi baglyától.

Amikor Keszthelyen szurkoltunk a sirályok által kergetett szürke gémnek és megszámoltuk, hány halat fogyaszt el a nagy kócsag reggelire a Városi Strandon.

Amikor Balatonfüreden a strandról hazafelé hallgattuk a madarak lármáját.

Amikor Fonyódon ámulva gyönyörködtünk a gyurgyalagok táncában.

Amikor ősszel a varjakkal együtt szedtük a diót a szomszéd fájáról.

Amikor a szellőzőn keresztül a fürdőszobába betrollkodó légkapót próbáltuk kiterelni, de olyan gyorsan kisurrant a nyitott bejárati ajtón, hogy percekig kerestük, vendégünk-e még.

Amikor a harkályok kopácsolását hallgatjuk munka közben az irodában.

Amikor a V-alakban repülő darvakat búcsúztatjuk ősszel.

Amikor azt figyeltük a kertünkben, hogyan tört össze egy feketerigó egy éti csiga házát.

Amikor a Városligetben az avarban bogarászó zöld küllőket fotóztuk.

 

Mert a madarak mindenhol és mindenkor jelen vannak, mégse tudunk róluk eleget.

Olvassátok el ezt a különszámot. Érdemes.

 

 

Megoldás: Feketecsőrű szarka

Válassz példaképet!- Múlt-kor 2025. őszi szám

 

Már ötödikes koromban is nagyon szerettem a történelmet, de most belegondolva, nem igazán tudom, mit tetszett rajta annyira. Talán az, hogy érdekes volt, hogy régebben másképp éltek, gondolkodtak, viselkedtek az emberek, mint most. Volt egy "romantikája" az őskori gyűjtögetésnek, az ókori rabszolgaságnak, a középkori boszorkányüldözéseknek, az újkori polgári forradalmaknak és a jelenkori világégéseknek. Persze akkor még nem volt bennem annyi empátia, hogy átérezzem, milyen nehézségeket, küzdelmet, esetleg fájdalmat okoztak ezek a helyzetek és események.

 

Most is töri rajongó vagyok, de már más okok miatt érdekel.

Egyrészt mindenki tudja, hogy a „történelem ismétli önmagát”, azt viszont sokan figyelmen kívül hagyják, hogy ebből esetleg tanulni lehetne, hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazokat a hibákat.

Másrészt a történelmi személyiség életét teljes egészében tudjuk vizsgálni. Nem kell megvárni, hogyan fognak változni, mit fognak reagálni egyes helyzetekben, hiszen már mindent teljes egészében láthatunk. Személyiségkutatásban jó kis utazás ez, és felhasználható más, jelenkori személyek személyiségváltozásának prognosztizálásra.

Ez utóbbi témánál maradva számomra úgy tűnik, hogy régebben volt néhány igazán önzetlen és elvhű ember, aki hajlandó volt akár a vagyonát és státuszát feláldozni azért, hogy ne csak nekik, sőt ne nekik, hanem másoknak jó legyen a világ. Ha most megkérnének, hogy a jelenlegi közéleti személyek közül válasszak példaképet, nagyon nehéz helyzetbe kerülnék. 

A történelmi személyiségek között viszont van választék. Igazi példakép számomra II. Rákóczi Ferenc, aki gazdag, hatalommal rendelkező emberből rodostói remeteként végezte, mondjuk ki, kegyelemkenyéren.

Nem tudom, most hány politikus vállalná ezt fel.

 E lehet ezen gondolkodni, miközben az ember elolvassa a Múlt-Kor magazin 2025. őszi számát, melynek fő témaköre az újratemetésekről szól, köztük is Rákóczi fejedelem1906-os kassai nyugalomba helyezéséről.  

Szintén ebben a számban olvashatunk arról, hogy Liszt Ferenc korában is milyen tisztelet övezte a fejedelmet, mert a híres zeneszerző hiába írt a Rákóczi nótán alapuló szerzeményt, a Királydalát, Rákóczi Ferenc történelmi szerepvállalása miatt nem fogadták el a budapesti Operaház ünnepélyes megnyitására.

Ahol a macska az úr IPM 2025. szeptember

 

Gyermekkoromban kertes házban laktunk, mindig volt kutyánk és macskánk is, de a kutyák nem hoztak lázba, vérbeli macskarajongó voltam. A szőrös, meleg kis gombócok mindig levettek a lábamról megnyugtató dorombolásukkal, hízelkedésükkel, és folytonos nyüzsgésükkel.

 Azután amikor felnőttként újra kertes házba költöztünk, egyik ismerősünk megkért minket, hogy fogadjuk be németjuhász kutyáját, akit nyugdíjaztak biztonsági őr munkájából, mivel a szeme láttára lőtték le a testvérét, és azóta a hirtelen hangoktól nagyon megijed. Belegyeztünk, ő áthozta a kutyát épülőfélben levő házunkhoz. Amikor először találkoztunk Picurral – aki egyáltalán nem volt kicsi, sőt, kifejlett hatalmas németjuhász volt –, ő meg volt kötve. Amikor a házban matattam, elkezdett ugatni, mire kimentem. Nem volt semmilyen probléma, csupán meg akart engem nézni. Azt üzente a gazdája, hogy menjek oda hozzá és ismerkedjek meg vele. Odamentem, barátságosnak látszott, mégis örültem, hogy meg van kötve. Legközelebb már nem voltam ilyen szerencsés, mert el volt engedve. Nagyon féltem, de próbáltam leplezni. Mindenhova követett a kertben, de mindig a hátam mögött maradt, bárhogy fordultam. Végül amikor a házba költöztünk, nagyon nagy spanok lettünk. Soha sem nyomult erőszakosan, mindössze az ölembe fektette a fejét, ha egy kis simogatásra vágyott. Kitalálta a gondolataimat, és mindig lelkesen üdvözölt, ha hazaértem. Ha ki akarta fejezni örömét érkezésemkor, körbement a kertbe, hogy vidáman elém jöhessen a járdán. Ugyanis soha nem előzött volna meg, nem szalad volna el mellettem, ezért kerülnie kellett. Ő volt az, aki megszerettette velem a kutyákat. Ő volt az, aki soha nem volt sok, és soha nem volt kevés. 

Ettől függetlenül még mindig érdekel minden, ami a macskákról szól, ezért nagyon tetszett az IPM 2025. szeptemberi számában Cserháti Szilvia Helyek, ahol a macska az úr című cikke, már csak azért is, mert nem tudtam, melyik az a múzeum, ahol rengeteg macskát tartanak.

 

A nő a világ négere - IPM Pszichológia 2025. nyár

 

Húsz évig matekot tanítottam otthon. Ennek során sok különleges személyiségű gyermekekkel ismerkedhettem meg. Jellemzően nem voltak jók matekból, ami persze nem jelentett gondot, hiszen - mindenkitől elnézést kérek - de az ő gyengeségeikből éltem. Ugyanakkor sokan egyedi képességekkel rendelkeztek. Az egyik 14 éves fiú például annak ellenére, hogy nem boldogult a matematikai összefüggésekkel, ámulatba ejtően átlátta a történelmi és politikai eseményeket. Ugyanakkor voltak rejtett matematikai képességei is. Már első találkozásunkkor meglepődtem azon, hogy fejben szorzott össze háromjegyű számokat úgy, hogy közben a levegőben mutogatott valamit a két mutató ujjával. Rászóltam, hogy ne így csinálja, hanem számológéppel, de amikor közölte velem a jó eredmény, leesett az állam. Ettől kezdve mindig hátra dőltem, amikor a levegőben hadonászva számolt, és menetrendszerűen mindig kijött neki a jó eredmény.

Ezek a gyerekek tanítottak meg engem az elfogadásra. Arra, hogy a tőlem eltérő paraméterekkel rendelkező: fiatalabb, öregebb, mentális sérült, lassú felfogásúnak látszó, stb embereket is teljes egészében elfogadjam. Azokat, akik nem olyanok, mint én.

AZ IPM pszichológia 2025. nyári száma több cikket is tartalmat ebben a témában az autistákról, az idősekről és a nőkről.

Hiszen John Lennon által tudjuk, hogy a nő a világ négere.

Nyomozás gyilkosság nélkül BBC History 2025. aug-szept.

 

Néhány hete írtam arról, hogy bár szeretem a krimiket, nem tudnék nyomozó lenni, mert elborzaszt a mögötte megbújó emberi szenvedés.

A rejtélyeket, rejtvényeket viszont nagyon szeretem, így aztán egyik kedvenc tantárgyam volt geofizikus/földtudományi szakos hallgatóként az őslénytan. A paleontológusok egyetlen fogból, vagy csontdarabkából próbálják összerakni a teljes élőlény testfelépítését, életmódját és viselkedését. Nem egyszerű feladat, nem hiába voltak régebben félrelövések például a Kínában dinoszaurusz csontokról sokan azt gondolták, sárkányok maradványai.

A rejtvény/rejtélyfejtés más tudományágakban is megtalálható, például a történelemben.

A BBC History 2025. augusztus-szeptemberi duplaszámának olvasásakor a végére hagytam azt az unalmasnak látszó cikket, mely végül a legizgalmasabbnak bizonyult. III. Richárd csontjainak megtalálásáról, a király beazonosításáról szól. Nem új sztori, de én még csak most hallottam róla. Bár a történelmi legekről, becsvágyó birodalmakról és nagy hadvezérekről szóló cikkek is letehetetlenek voltak, erről a kutatásról szóló cikk mindent vitt. Vetekedett a krimikkel.  

No de ha becsvágyó birodalmak:

Tudjátok, melyik volt a világtörténelem legnagyobb birodalma?

Kétszer kettő néha öt - Mindennapi pszichológia 2025. nyár

 

Édesanyám olyan korban született, amikor nem volt tévé. Ennek megfelelően később is nagyon jól elvolt tévé nélkül. Néha azonban vetítettek olyan filmeket, amiket sohasem hagyott ki. Ilyen volt például a Négyszer kettő néha öt vagy a Mese a tizenkét találatról. Ezeket a filmeket mindig megnézte, ha vetítették. Rengetegszer látta, én azonban nem értettem, miért van oda ezekért a szememben régiségekért, főleg hogy egyébként ritkán tévézett.

Mostanra rájöttem. Amikor a huszas éveimben készült Ötvös Csöpi filmeket és a Linda sorozatot újra vetítik, mindig megnézem őket. Én is kaptam már erre vonatkozó kritikát, de nem érdekel. Természetesen tudom, miért szeretem ezeket a filmeket. Láthatom azokat az utcákat, azokat az azóta kiszuperált autókat és azokat a rég divatja múlt ruhákat és frizurákat, melyek fiatalkoromban életem részei voltak. Ezek a filmek visszarepítenek a fiatalkoromba. Már-már olyan, mintha tényleg a 80-as években lennénk., és ismét fiatal lennék.

A Mindennapi pszichológia 2025. nyári számában Jakabffy Éva Megfiatalodás 2.0 című cikkében olvashatunk a fiatalságra való törekvésről, melynek kutatása során 1981-ben New Hampshire-ben kísérletet folytattak hetvenes-nyolcvanas éveikben járó férfiakkal, aki számára 1959-es környezetet teremtettek. Hogy mi történt, azt elolvashatod a magazinban.