Városi séták: Győri keresztút

 Új rovatot nyitok Városi séták címmel.

Első utam Győrbe vezet, az ottani városi keresztutat szeretném bemutatni, mivel én korábban nem tudtam erről, és szeretném, hogy a városba látogatók figyelmesen néznék a falakat, és észre vennék ezt a különlegességet. 

Igen, különlegesség, én legalábbis sehol nem láttam ilyet, hogy a város épületeinek falaira vannak táblák felfüggesztve, melyeken a 14 stáció található. Amikor észrevettük a lányommal, célirányosan kerestük az egyes stációkat. izgalmas kihívás volt. Másutt a templomokban a falon festmények, kerámiák, vagy domborművek vannak felfüggesztve. 

Budapest, Páduai Szent Antal templom

Illetve több településen (pl. Zebegény, Tihany) domboldalon van 14 kereszt elhelyezve. 

Tihanyi Kálvária

Ez a győri megoldás azonban teljesen más, mivel a városban a házak falaira van elhelyezve a 14 stáció, melyeket 12 művész készített.

Az első stáció a Győri Székesegyház melletti kisutcában található, a 14. pedig a székesegyház falán, szemből nézve a jobb oldali saroknál. Az állomások felkereséséhez le kell sétálni a Széchenyi térre, majd vissza, kb egy-másfél km-es séta. A fenti térkép segíti a stációk megtalálását. Mi nem néztük a címeket, úgy izgalmasabb volt a keresés. 

I. Stáció

Az ítélet

II. Stáció

Jézus elindul a kereszttel

III. Stáció

Jézust a kereszt földre sújtja

IV. Stáció

Anyám, eljött az én órám

V. Stáció

Te is Simon lehetsz

VI. Stáció

Veronika kendőt nyújt Jézusnak 

VII. Stáció

Jézus másodszor esik el

VIII. Stáció

Magatokat és gyerekeiteket sirassátok

IX. Stáció

Jézus harmadszor is elesik

X. Stáció

Jézust megfosztják ruháitól

XI. Stáció

Nem a szegek, a szeretet tartotta a kereszten

XII. Stáció

Jézus meghal a kereszten

XIII. Stáció

Jézus testét anyja ölébe teszik

XIV. Stáció

Jézus holttestét sírba helyezik

fotók: Tóth Petra

Az én klasszikus film Maratonom

 

Néhány hete örömmel hallottam, hogy a Budapesti Klasszikus Film Maratonon több régi film között Buster Keaton egyik, közel 100 éve készült némafilmjét is vetíteni fogják. Gyermekkoromban én is szerettem Keatont épp úgy, mint Charlie Chaplint.

Mostanában azonban azt vettem észre, hogy hiába lehet egyre több csatornát nézni a tévében, egyre kevésbé élek ezzel a lehetőséggel. Nyáron inkább kinn ülök a kertben és nézem az eget, a felhőket, a madarakat, minthogy a tévét bámuljam. Egyébként híradófüggő vagyok, de nyáron a telefonom szoktam nézni. Egyik ilyen alkalommal véletlenül rátaláltam egy fekete-fehér magyar filmre, az 1970-ben készült, A gyilkos a házban van című krimire, ami nagyon tetszett. Ebből az élményből kiindulva gondoltam arra, hogy meg kellene néznem néhány régi magyar filmet. Nemcsak krimit, hanem mindenfélét.

 Ennek a tervnek a végrehajtása eddig elmaradt, azonban most nagy lendületet adott hozzá Paár Ádám Fekete és vörös című cikke, mely számtalan, az 1930-40-es években Magyarországon játszódó 1945 után készült filmet sorakoztat fel. Vígjátékokat, drámákat vegyesen elemez azzal a céllal, hogy a filmeken keresztül bemutassa az adott kor, pl. az 1970-es évek kádári Magyarországa hogyan viszonyult a nyilasokhoz, horthystákhoz, nácikhoz.

Van jó néhány ismert és általam látott film, illetve sorozat is köztük, de be kell vallanom, már nemcsak azokra nem emlékszem, melyeket kisgyermekként (pl. Egy óra múlva itt vagyok) láttam, hanem azokra sem, melyeket felnőttként ismertem meg (pl. Az ötödik pecsét).

Itt van tehát a filmes bakancslista, melyet minél előbb teljesíteni szeretnék:

-        Hannibál tanár úr

-        A tizedes meg a többiek

-        Fel a fejjel

-        Teljes gőzzel

-        Egy óra múlva itt vagyok

-        A holtak visszajárnak

-        Budapesti tavasz

-        Két félidő a pokolban - melynek amerikai remake-je Stallone menekülés a győzelembe című filmje 

-        Mocorgó

-        Az ötödik pecsét

-        Októberi vasárnap

-        Jób lázadása

-        Szabadíts meg a gonosztól

-        Valahol Európában

Meg ami jön.

Gyerekkor a Kádár-korban

 

A Kádár-korszakban születtem. Gyermekként a Kádár-korszakban éltem, és sokáig nem is ismertem mást. Így egészen közel van hozzám az, amiről Slachta Krisztina írt a Gyerekkor a Kádár-korban című cikkében.

Voltam kisdobos és úttörő, de KISZ-tag már nem, pedig mostani vezetőpolitikusaink közül sokan büszkélkedhetnének ezzel, bár inkább titkolni próbálják, hogy ők ott is vezetők, KISZ-titkárok voltak. Engem viszont ez nem vonzott. Nem volt kötelező KISZ-tagnak lenni, és én nem éreztem magaménak ezt. Nem emlékszem, mit csináltunk úttörőőrsgyűléseken, de biztosan nem azt, amit a lányaim tettek húsz évvel később a cserkészetben. Az nemcsak kemény, embert próbáló kiképzést, de komoly összetartó, erkölcsi erőt is adott, nem úgy, mint a felejthető úttörőség. Ennek ellenére, hogy egyesek úgy gondolták, hogy kiváló úttörő voltam, ezért aztán minden ünnepségen kaptam valamiért jutalomkönyvet, ami bevallom, jól esett. A lányaim csupán akkor kaptak elismerést az iskolában, ha mi szülők valami pluszt nyújtottunk, pl. a férjem felcsiszolta az osztályterem parkettáját. Engem a Kádár-korban mindaddig okos és szorgalmas tanulónak tartottak, míg ki nem derült, hogy hittanra járok, onnantól szerintük primitív lettem. A Kádár-korban összemosódott a jó tanulói státuszom feltételezett politikai megbízhatóságommal. Ma a jó tanulói lét elismeréséhez, jutalmazásához nem politikai, hanem anyagai háttér is kell.

Minden nyáron úttörőtáborban nyaraltam, de családi üdülésre egyszer sem mehettünk kulák és klerikális származásunk miatt. Az elvtársak talán azt gondolták, hogy én még nevelhető, hajlítható vagyok, de a szüleim már menthetetlenek.

Kényelmes és főleg komfortos emeletes házak lakásaiban élő osztálytársaim sokat gúnyoltak rozoga kertes házunk miatt, ahova felsőbb rendelkezésre nem lehetett bevezetni a gázt és a vizet. Csak tinédzserként tudtam meg, hogy amíg a mi otthonunk saját tulajdonú volt, ők tanácsi bérlakásban laktak.

Szememre vetették, hogy egyetemre járhattam az állam támogatásával, de az eszükbe se jutott, hogy a nagyapámtól elvett földek árán több egyetemet is elvégezhettem volna.

És még sorolhatnám akkori „élményeimet”.

Utáltam, de talán még most is magamon viselem a Kádár-korszak nyomait, mert bár nem vagyok se szocialista, se kommunista, mégis vallom, hogy igazságtalanság az emberek között kialakult mostani óriási vagyoni szakadék. .

A tyúk vagy a tojás

 

Nem emlékszem, hogy a csillagászattal való kapcsolatomban mi volt előbb: a könyv vagy a látvány.

Vagyis az, hogy elolvastamAlbert Ducrocq Az anyag regénye című regényét, vagy az, hogy két gimis barátnőmmel ellátogattunk a házunk közelében lévő 24 emeletes ház tetején működő csillagvizsgálóba.

Ez a két esemény megváltoztatta az életem, hiszen korábban pszichológus akartam lenni, viszont ezt követően csillagász akartam lenni. Más kérdés, hogy végül geofizikus lettem.

Ez a két esemény közvetlenül egymás után történt. Mindenesetre egy évtizedre szóló szerelem szövődött köztem és a csillagászat között, aminek mindössze első lányom születése vetett véget, ugyanis ezt követően nem tudtam a csillagvizsgálóba járni, és a sok mesekönyv-olvasás miatt a csillagászati szakirodalom is kikerült az érdeklődési körömből.

Néhány évvel ezelőtt kezdtem el újra csillagászati könyveket olvasni. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire lemaradtam, mert az elmúlt 31 évben sok érdekes felfedezést tettek a tudósok.

Ebben a körben különleges élmény az IPM Univerzum különszáma. A 2024. évi 1. szám egyik kedvenc témámról, a kozmológiáról szól, így aki szeretné tudni, hogy mi a sötét anyag és a sötét energia, ezt a magazint mindenképpen olvassa el.

Hiszékenység a fake news árnyékában

 

Álhírek, vagyis hamis információt terjesztő híradások mindig is voltak a történelemben. Természetesen olyanok is, melyek szándékosan próbálták valamilyen oknál fogva félrevezetni az embereket. Céljuk elsősorban az, hogy befolyásolja az emberek vélekedését egy személyről vagy eseményről, melynek eredménye lehet az, hogy lejáratnak, elhiteltelenítenek valamely személyt (pl. Lucreczia Borgia a végzett asszonya volt, Mária Terézia lovakkal való állítólagos szexuális kapcsolata), vagy a valóságnál jobb színben tüntessenek fel valakit (pl. Napóleont harci sikerei esetleges eltúlzásával, vagy sikertelenségei kozmetikázásával).

Azt gondolhatnánk, hogy napjainkban sokkal nehezebb álhíreket terjeszteni, mivel számtalan hírforrásból lehet tájékozódni, de sajnos ez pontosan ellenkezőleg van. Minél több ugyanis a forrás, annál többféle lehet az információ ugyanarról a tényről.

Ezt pszichológiai tényezők is színesítik.

Egyrészt az emberek sokkal jobban szeretnek egy közösséghez tartozni, mint az igazságot tudni.

Másrészt érvényesül a megerősítési torzítás, vagyis az a jelenség, hogy az emberek a beérkező információk közül azokat részesítik előnyben, melyek megfelelnek a saját szájízüknek, függetlenül attól, hogy ezek az információk igazak vagy sem.

Így aztán például napjainkban sokan rettegnek a háborús veszélytől akkor is, ha nincs háború, és mellesleg Magyarország a történelem legerősebb katonai szövetségének (NATO) tagja. Egyesek az ilyen álhírekre még rá is erősítenek.

Ezek után nem lehet azon csodálkozni, hogy a magyarországi zsidóság hiába értesült a II. világháború idején arról, hogy a németek elkezdték deportálni a környező országokban a zsidókat, hiába jöttek figyelmeztetések a koncentrációs táborokból megszökött személyektől, a magyar zsidók nem hitték el. Azt gondolták, hogy ilyen nálunk nem történhet, ezért a szaporodó figyelmeztetések ellenére sem menekültek, és így menthetetlenül bekövetkezett a katasztrófa. 

Kapcsolódó cikk: 

Múlt-kor 2024. őszi számában

Az október a szabadságra emlékezés hónapja

 

Amikor harmadikos volt a középső lányom, a magyartanára (egy férfi) memoriterként feladta nekik, hogy tanulják meg az aradi vértanúk neveit. Megszenvedtünk vele. Mindketten. Hiszen egy 9 éves gyerek egy ilyen feladatot csak segítséggel tud megtanulni. Nem vagyok pedagógus, tehát nem tudom, hogy egyes életkorokban milyen memoritereket lehet adni a gyerekeknek. Ettől függetlenül azt gondolom, ez a memorizálás túl nehéz feladat egy 9 évesnek, ugyanakkor ekkor jöttem rá, hogy bár elmúltam már 9 éves, nem is egyszer, és nem tudom ezeknek a hősöknek a nevét, pedig a hazáért haltak meg. Nem futottak el, nem mondták el, hogy ekkora birodalom ellen nem harcolnak, mert úgyse nyerhetnek, hanem küzdöttek.

Kellenek ilyen emberek. Kellenének.

Nemcsak a nevüket, a szellemiségüket is meg kellene tanulni, minél több embernek…mindenkinek.

Addig is október a szabadságra emlékezés (október 6. és október 23.) hónapja.

 

Kapcsolódó cikkek

Megtorlás és emigráció (1848-49)

A törökverő hadvezér (Hunyadi János)

Forradalom Hajdúnánáson (1956)

 

A szürke ötvenegyedik árnyalata

 

Gyakran járok vonattal. Utazásaim során nemcsak a klíma – vagy évszaktól függetően a fűtés- hiányával és a késésekkel, illetve bosszantó utastársakkal, de néha meglepő helyzetekkel is találkozok. Egyik alkalommal a kalauznak olyan bőrszíne volt, amit én korábban még emberem nem láttam.

Nem az Európában elterjedt egészséges barnás rózsaszín (testszínű volt), nem is a napozás imádatáról árulkodó vagy az Afrikában megszokott barna, nem is már-már fehérré halványodott északi szín. Nem, nem. Teljesen valószínűtlen szürke volt, mintha egy egér bőrét kiszívta volna a nap. Jó pár láncdohányos ismerőssel rendelkezem, de egyikük sem dicsekedhet ezzel az acélra hajazó tónussal. Ez az árnyalat E.L: James könyvében sem szerepel. Ez egy már-már rémisztően fakó, betegségre utaló változat.

-        Jön a kalauz, de ne nézz oda, mert rémes- böktem oldalba a mellettem ülő kicsi lányomat.

Ekkor azonban hirtelen eszembe jutott, mit mesélt a nagylányom Észak-Koreáról szóló olvasmányélményeiről. Az utóbbi években gyakorlatilag minden magyar nyelven megjelent könyvet elolvasott az ázsiai diktatúráról.

-        Képzeld, anya, ott a tápanyaghiány és a rossz táplálkozás miatt szürke az emberek bőre.

-        Szürke? - gondolkoztam el ezen, hiszen elképzelni se tudtam, hogyan lehet valakinek szürke a bőre.

Láttam már tojásrántotta színű sárgaságos embert, és hószínű halottat, de milyen lehet a szürke bőrszín? Na most már tudom.

 

AZ IPM-ben néhány hónapja lehet olvasni Benda László cikksorozatát az Észak-Koreáról. Az októberi számban olvasható hatodik részben találhatók az igazi csemegék.

 

Részletek Benda László Többsincs királyfi - és környezete című cikkéből:

(Kim Dzsong Ün) annyira vigyázott mesterségesen felépített tekintélyére és egyedi mivoltára, hogy elrendelte, egyik alattvalója sem viselheti a nevét. Újszülötteknek nem adható ilyen név, akit pedig ezzel áldott vagy vert a sors keze, annak meg kellett változtatnia.

 

A (divat)diktatúra néhány parancsa:

Senki nem viselhet a vezérre hasonlító frizurát.

Tilos az idegen feliratú pólók, a bőrdzsekik és a vállra vetett táskák viselete.

Nem lehet farmerben megjelenni vagy Kim Dzson Ün egyedi bőnadrágját utánozni.

Tilos a hajat barnára, szőkére vagy más színekre festeni.

A hölgyek hajzuhataga nem érhet el a csípőjük alá-

nem szabad vékony, áttetsző blúzt vagy ujjatlan felsőt hordani.

A nadrágszár nem érhet véget a térd felett.