2025. április 2., szerda

Hans Globke és a tavaszi nagytakarítás

 



Felkaptam a fejem, amikor meghallottam, hogy a tavaszi nagytakarítás kifejezés újra politikai környezetbe került.

Nocsak, nocsak!

 


35 évvel ezelőtt az elsőszabad választás kampányában a későbbi győztes Magyar Demokrata Fórum plakátjain jelent meg az ígéret arra vonatkozóan, hogy a választást követően tavaszi nagytakarítás lesz, ami a kommunista rendszer békés lebontását tűzte ki célul. Tehát egy sokáig regnáló politikai rendszert akartak lebontani békés módon az azzal egyet nem értők, vagyis nem a rendszer működtetői fenyegetődztek mintegy félelmet keltve, mint most.

Más kérdés, hogy 1990-ben mennyire sikerült teljesíteni ezt a célt. Mindenki hallhatott már erre vonatkozó kritikát, olyasmit, hogy nem rendszerváltás volt, mindössze gengszterváltás. Valóban nem egyszerű feladat, hiszen a gyökeres változáshoz nagyon sok csillagnak együtt kell (kellene) állnia.

Az már érdekesebb, hogy az akkori nagytakarítást követően sok új párt jelent meg és sok politikus karrierje indult el, melyek közül mára már csak egyetlen párt és annak néhány embere maradt a politikai porondon. Az akkori nagytakarítás, vagy legalábbis az arra vonatkozó terv indította a „rendszerváltók” karrierjét, és mostanra már az is kiderült, hogy a nagytakarítás nemcsak a közéletben, politikában, de sok politikus fejében, szívében, lelkében is jelentős változást okozott, mert aki akkor azért került a politikai térképre, a köztudatba, mert a demokrácia, sőt a liberalizmus híve volt, az mostanra „kicsit” megváltoztatta nézeteit. Számára ez volt a politikai túlélés feltétele. Persze lehet, hogy az érintettek akkor is úgy gondolkodtak, mint most, csak jó színészek, vagy jó stratégák, vagy egyszerűen jó túlélők (ne nevezzük őket megélhetési politikusnak).

 

Kövér László nyakában a tábla: 
Rendőrállamban a rendőr fizetése magasabb a tanárokénál, jogállamban fordítva.  


 Kérdés, hogy mi lesz ennek a mostani, általuk tervezett nagytakarításnak vége.

Merthogy egy ilyen átfogó változás (ne nevezzük tisztogatásnak) – valljuk be - egyáltalán nem egyszerű. Sok-sok szempont befolyásolhatja, például a hatalomban levő vagy oda kerülő emberek kapcsolatrendszere, illetve az is, hogy lehet-e a fontos, komoly rátermettséget igénylő pozíciókra megfelelő személyeket kinevezni.

Nem új keletű ez a probléma. Már jóval 1990 előtt is gondot okozott.

 

Miért jutott ez most eszembe?

Az IPM 2025. áprilisi számában érdekes cikket olvashatunk a legnagyobb németek egyikéről, az NSZK első kancellárjáról, a sikeres és népszerű Adenauer elnökről, melyből megtudhattuk, hogy a II. világháborút követően nem sikerült Németországban teljes körű nagytakarítást végezni, mert pl. az ízig-vérig náci Hans Globke a háborút követően irányította az Alkotmányvédelmi Hivatalt, illetve előkészítette a Szövetségi Hírszerző Szolgálat létrehozatalát.



 

2025. március 24., hétfő

Igazság vs jogosság

 



Még hallgatóként jól a fejünkbe sulykolták a jogi egyetemen, hogy a jogász sohasem az igazságot keresi, hanem a jogosságot, vagyis az alapján dönt, hogy mit írnak a jogszabályok, és nem foglalkozik a józan paraszti ésszel, nem keresi az igazságot, de legfőképpen nem él lelki életet.

Kicsit ellentmondásos ennek a fényében igazságszolgáltatásnak nevezni azt a hatalmi ágat, mely kérelemre (polgári ügyek) vagy hivatalból (büntető ügyek) peres eljárások során dönti a felek közti vitát.

Természetes velejárója egy ilyen döntésnek, hogy elfogadják-e azt a felek. A Mindennapi pszichológia 2025. évi 1. számában Dr. Horváth Dóra „Tudomásul vettem” című cikke az elfogadási folyamat pszichológia hátterét foglalja össze. Fontos-e a felek számára, hogy hány éves, hogy néz ki és milyen nemű a bíró?

2025. március 6., csütörtök

The first buddy

 

Biztos, gondolkodtatok már azon, mit tennétek/vennétek, ha sok pénzetek lenne.

 

Mit vennék?

Lakást/házat a lányaimnak. Mindegyiküknek külön-külön.

Budai villát magamnak. Na meg nyaralót Balatonfüreden, és valahol a tengerparton.

Autót, könyveket, ….

Aranyékszert? Nem, nem. Nem kell kihívni magam ellen a sorsot, meg felhívni magamra a tolvajok figyelmét. Persze, ha tényleg sok pénzem lenne, akkor testőrre is futná.

Hetekig nyaralnék Bora Borán. Bejárnám a Föld híres turistahelyeit Rómában, Párizsban, New Yorkban, Egyiptomban, stb. (Persze így semmi szükség a balatonfüredi nyaralóra :P)

 

Mit tennék?

Alap, hogy felmondanék a munkahelyemen, de ahogy ismerem magam, unatkoznék, tehát szükségem lenne valamilyen értelmes elfoglaltságra. Arról már ne is beszélve, hogy a sok pénzt fialtatni kell.

 

Mit vennék, ha tényleg nagyon sok pénzem lenne? Mondjuk 1200 milliárd Ft.

Vennék cégeket, de az üzlethez érteni kell. Felfogadnék embereket, akik ezt végzik.

Vennék egy jachtot 27 milliárdért, hogy hajókázhassak a Földközi tengeren. Nem számítana, hogy 80 millióért lehet tele tankolni.

Vennék magánrepülőt, magánhelikopter, magánrepülő teret, meg ami kell. Tényleg kell?

 

Boldogabb lennék?

Nem, nem hiszem. Nehéz lenne megítélni, hogy kik azok az emberek körülöttem, akik valóban engem szeretnek, és kik azok, akik csak a pénzemre ácsingóznak.

Tartanék attól, hogy durva személyiségváltozást okozna ennyi pénz.

Tartanék attól, hogy másoknál jobbnak, többnek képzelném magamat, már pedig tudjuk, hogy a gazdagembernek nehezebb bejutni a mennyországba, mint a tevének átjutni a tűfokán. (Mt.19.24.) Szétosztanám-e a vagyonomat a szegények között? Nem, mert a szegénység megszüntetéséhez a fenti összeg kevés lenne, de próbálnék sok-sok embernek segíteni.

Biztos szeretnék nyomot hagyni magam után, de azt gondolom, fölösleges űrutazásra, űrkutatásra, más bolygók benépesítésére költeni vagyonokat, amikor itt van nekünk csodálatos bolygónk, a Föld. Környezetvédelemre költenék sok-sok pénzt.

Nem költenék ostoba politikai csatározásokra.

Nem költenék mások hamis és gyűlöletkeltő propaganda általi megtévesztésére.

Nem költenék háborúk kirobbantására és emberek ész nélküli gyilkolására.

Mert a mennyországba akarok jutni.

 

Kapcsolódó cikkek: IMP 2025. márciusi számából:

Benda László: Az első haver

Brückner Gergely: Donald Trump, aki felborítaná a társadalmi, a gazdasági és a klímavédelmi rendet

Benda László: Trump, a „jégmezők lovagja” Grönland felé galoppozik

 

 




2025. március 3., hétfő

Egységben az erő

 


Mindannyian tanultuk történelemből, hogy Nagy Károly halála után örökösei 843-ban Verdunban szerződést kötöttek, melyben döntöttek az óriási Frank Birodalom felosztásáról. Mindhárman uralkodók akartak lenni, és inkább hagyták szétesni az egyben gazdaságilag és katonailag is nagyon erős birodalmat. Pedig tudjuk, hogy „sok lúd disznót győz”, stb. Na de az önös célok legyőzték a közösségi célokat. Sajnos ez napjainkban is előfordul.

Erről a történelmi eseményről beszélget Matthew Gabrielle és David M Perry a BBC History 2025.évi 3. számában. D.P. elmeséli egyetemista élményét, amikor rájött, hogy ez a „szerződés” nem olyan, mint amire ő korábban számított, mint pl. a versailles-i szerződések. Nincs írásba foglalva, ezért szerinte nem is létezik/létezett. Jogi szempontból a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó nyilatkozata, nem követeli meg az írásba foglalást.

(Megjegyzem, mi magyarok persze tudjuk, hogy egyes szerződések esetében kölcsönös és egybehangzó nyilatkozatról szó se volt, így bár ezeket szerződésnek nevezik a külföldi történészek, mi magyarok pl. nem szerződésről, hanem trianoni békediktátumról beszélünk.) A történelemben többször is előfordult, hogy egy-egy egyezményt nem foglaltak írásban, hanem pl. kezet adtak rá, vagy más módon megfogadták, hogy teljesíteni fogják azt, amiben megállapodtak (pl. A honfoglaló hét vezér vérszerződése), betartották a szövetségekben vállaltakat. Ismert fogalom a „gentlemen’s agreement”, az úriemberek megállapodása, vagyis az, amikor „úriemberek”, a szavahihetőségükre adó emberek megtartották azt, amit ígértek. Sajnos napjainkban egyre több köpönyegforgató ember osztja az észt, akik valamit mondanak, majd másvalamit tesznek.

Miért írtam mindezt?

Mert vannak olyan helyzetek, amikor össze kell fognunk, mert egységben az erő.

Csak egy számadat, a lakosságszám 2021-ben így alakult:

EU: 447 millió fő

USA: 335 millió fő

Oroszország: 147 millió fő

Mert vannak olyan helyzetek, amikor nem szabad hinnünk az álhíreknek, a félrevezetésnek, a hazugságoknak.

Amikor a szomszédunkat védjük, magunkat is védjük. 

2025. február 27., csütörtök

Divathóbortok


 


Édesanyám az ötvenes években volt fiatal, és nyaranta mezőgazdasági munkásként dolgozott. Mesélte, hogy nemcsak kendőt kötöttek a fejükre a napszúrás ellen, hanem nyakig begombolkoztak, hosszú ujjú ingben, hosszú szárú nadrágban güriztek a tűző napon, sőt, még a kezükre is kesztyűt húztak, és mindezt nem a bőrrák elkerülése miatt viselték el. Szörnyülködve kérdeztem, hogyan nem kaptak hőgutát, mire megrántotta a vállát: „Nem akartunk lebarnulni, mert akkor a fehér bőr volt a divat.”

AZ IPM Történelem a női szépség történetéről szóló 2025.évi 1. számából kiderül, hogy évszázadokon át a fehér bőr volt a divat, és az is, hogy milyen brutális bőr- és egészségkárosító módszerekkel próbálták ezt elérni a nők.

Az érdekességekkel teli lapszámot olvasva ismét meggyőződtem arról, milyen szerencsés vagyok, hogy a jelenkorban élek. Sokszor olvastam már arról, hogy a Napkirály udvarában tartózkodtak a fürdéstől, de ez az információ újra és újra elborzaszt. Nem az a kérdés, hogyan bírta ki XIV: Lajos, hogy évente csupán egyszer fürödjön, hanem az, hogy akkor milyen motivációja volt arra, hogy a szerinte káros vízzel érintkezzen. Érthetetlen. :P

És csak hab a tortán a sok ostoba, kényelmetlen, és praktikusnak egyáltalán nem mondható viselet. Tüdőbetegséget, illetve felfázást okozó kivágott vagy vékony ruhák, balesetveszélyes hosszú szoknyák, kényelmetlen szoknyarácsok, fojtogató malomkerék gallérok, hogy csak néhányat emeljek ki a borzalmas divathóbortok közül. Mennyivel jobb most, amikor az ember - főleg a nő -, maga döntheti el, hogy mit szeretne viselni: szoknyát vagy nadrágot, kivágottat vagy zártat, stb.

2025. február 24., hétfő

Miért nincs világbéke?

 



A lányaim kicsi korukban már-már falnak mentek, amikor bármely helyzetben a fizikára hivatkoztam: „az élet tiszta fizika”. Vagyis az élet, a velünk vagy körülöttünk történt dolgok minden aspektusában megjelenik ez a tudomány. Hiszen Newton III. törvénye, a hatás-ellenhatás törvénye nemcsak a testek mozgására alkalmazható, hanem az élet bármely területére, például a pszichológiára is: „Ha megsértenek, megsértődöm.” Ok-okozat. Hatás-ellenhatás.

Ugyanilyen a termodinamika 2. főtétele, az entrópia megmaradás tétele, mely kimondja, hogy a magára hagyott rendszerekben a spontán folyamatok a rendezettség csökkenéséhez vezetnek. Vagyis ha nem teszünk semmit, akkor káosz lesz. Ahogy mindig mondtam a lányaimnak, rend és tisztaság csak akkor lesz, ha teszünk az érdekében, vagyis takarítunk, rendet rakunk.

Ugyanez igaz a világpolitikai folyamatokra is. A béke a rend, a háború a káosz. Annak érdekében, hogy ne legyen háború, nagyon komolyan közre kell működnünk mindannyian. Leginkább azzal, hogy nem dőlünk be a háborús uszításnak, nem hisszük el azt az ordas hazugságot, hogy ha nem háborúzunk, akkor elpusztulunk. Akkor pusztulunk el, ha háborúzunk.

(Kapcsolódó cikk: Mannhardt András „Miért nincs világbéke?”, A háború módszertana, Mindennapi pszichológia 2025.1. szám)


2025. február 15., szombat

A kameraman

 

A minap ismeretlen férfi toppant be az irodámba:

-        B…Andit keresem – mondta széles mosollyal.

-        Ő ki? –kérdeztem

-        Hát…ööö….már régóta itt dolgozik – jött a nem releváns válasz.

-        Régóta? Én kilenc éve itt dolgozom – mondtam.

-        Hát… itt…valamelyik gyiviben.

-        Valamelyik gyiviben? –ráncoltam össze a homlokom. – Itt már 9 évvel ezelőtt se volt gyivi. Most pedig szakszolgálat van és gyermekotthon.

-        A kamera miatt jöttem –nyögte ki végre.

-        Ja, akkor az emeletre kell menni.