Márta emancipációja Márton által IPM 2026. januári szám

 

2025-ben ünnepeltük a Jane Austen születésének 250. évfordulóját. Erre tekintettel a nagylányom részt vett egy ezzel kapcsolatos emlékolvasáson, melynek keretében a résztvevők havonta elolvastak és megbeszéltek egy-egy Austen regényt. Az Értelem és érzelem olvasásakor a lányom felháborodottan mesélte, hogy Austen korában a lánygyermekek nem örökölhettek az apjuk után, ezért egy távolabbi férfirokon örökölt mindent.

Természetesen hallottam már erről, de még most is felháborít ez a különbségtétel.

Javult-e a helyzet azóta? Egyenlők vagyunk-e mi nők a férfiakkal? Örökölni örökölhetünk. Dolgozhatunk, tanulhatunk, de mégis….

 

Egyházközségünkben nyolcan vagyunk egyháztanácsosok, két nő és hat férfi. Szerintem ez egész jó arány a nőket tekintve. Egyik gyűlésen szóba kerültek a mormonok, mire nekem eszembe jutott, hogy többnejűség van náluk. Amikor ezt mondtam a többieknek, a pasiknak, egyikük gondolkodás nélkül legyintett, hogy ez nem igaz. Egyszerűen nem hitte el, amit mondok, mert nő vagyok és egy nő ilyesmit szerinte nem tudhat.

Nocsak.

Azt hittem, ezen már túl van a társadalom, de sajnos nem.

 

Még élénken él bennem az a közel negyven éves emlék, amikor geofizikus hallgatóként jelentkeztem a Magyar Geofizikusok Egyesületébe. Kézzel kellett kitöltenem a jelentkezési lapot. Soha nem volt szép az írásom, de a nyomtatott betűk azért mentek. Ennek ellenére hiába írtam oda a nevemet: Balázs MÁRTA, amikor megkaptam tőlük az első küldeményt, átkereszteltek Balázs MÁRTONNAK. Ez így is maradt mindaddig, amíg tag voltam. Nem feltételezték, hogy nő vagyok, hiszen az egyesület közel 500 tagjának 95 %-a férfi volt. Férfivá avanzsáltak.

Miért? Mi nők nem lehetünk okosak? Nem járhatunk egyetemre?

 

Ilyenkor mindig Madame Curie jut eszembe, aki köztudottan két Nobel díjat is kapott (fizikai és kémiai) nő létére.

 

Az IPM 2026. évi januári számában Budai Lotti a középkor legszabadabb nőiről, a Beginákról írt, akik irigylésre méltó helyzetben voltak.

 

Csalódtam - IPM Univerzum 2025.

 

Repesett a szívem, amikor megláttam, hogy az IPM legújabb különszáma ismét az Univerzumról fog szólni. Belelapozás nélkül, lelkesen megvásároltam a számot, majd amikor kinyitottam, óriásit csalódtam.

Igaz, hogy csillagászati, űrkutatási cikkek voltak benne, de én ezeket már olvastam, mivel korábbi IPM magazinokban már megjelentek. A legjobban az utolsó cikk dühített, mivel azt az IPM előző, tehát 2025. novemberi számában olvastam.

Természetesen jó ötlet, hogy megjelenik egy-egy speciális témára fókuszáló különszám, hiszen vannak olyan olvasók, akik direkt ezeket szeretik, keresik, nem olyan IPM rajongók mint én. Csakhogy én most becsapottnak érzem magam, mert ha tudtam volna, hogy nem új cikkeket találok ebben a magazinban, akkor nem vettem volna meg. Igazán ráírhatták volna a borítóra, hogy ez egy, a korábbi számokból összeollózott cikkgyűjtemény.

 

Messziről jött ember.... BBC History 2025. decemberi szám

 

Már éppen aggódni kezdtem a BBC History miatt, mivel nem jelent meg sem október végén a novemberi, sem november végén a decemberi szám, amikor végre és váratlanul kapható lett a decemberi szám december közepén, vagyis két hét késéssel jelent meg, a novemberi pedig sajnos kimaradt. Na de a lényeg, hogy megjelent. 

Külön örültem annak, hogy számomra érdekes téma, Kína került a középpontba. Sőt, két cikk szerzője a Pázmány Péter egyetem tanszékvezetője, Salát Gergely, aki egyik kedvenc egyetemi tanárom, Salát Péter tanár úr fia.

A cikkeket olvasva végig gondoltam, milyen „emlékeim”, élményeim vannak Kínáról.

Ezek kevés saját tapasztalatot tartalmaznak. 

1987-ben volt a Nemzeti Múzeumban egy kiállítás, melyen a híres kínai cserépkatonákból lehetett néhányat látni. nem igazán emlékszem már, így aztán ideje felfrissíteni ezt a tudást.

Soha nem voltam még Kínában, és bevallom, sokáig nem is érdekelt, így aztán nagyon meglepett, amikor 1988-ban néhány évfolyamtársam 4 hétre kiutazott a kontinensnyi országba. Sajnos nem tartottak élménybeszámolót.

Meséltem már arról, hogy az egyetemi kollégiumban volt egy vietnámi szobatársam. Akkor találkoztam először ilyen távoli kultúrából érkező, ezért a mi gondolkozásunktól teljesen eltérő személlyel. Izgalmas volt az ezzel kapcsolatos emlékeket feleleveníteni később, amikor a nagylányom járt egyetemre és neki egy kínai szobatársa volt. 

Mostanra - mondhatni - megszokottá váltak a kínaiak hazánkban, először áruházakkal, majd büfékkel, éttermekkel hódítottak, hódítanak. Ennek hála, megszerettem az ázsiai konyha markáns ízeit, apróra darabolt, és sokszor különleges összetevőkből készült ételeit.

Csupán az utóbbi években kezdtem Ázsia iránt érdeklődni. Kérlek, ne nevess ki, de a TV2 Ázsia expressz  című műsora miatt. Ha nézed az adást, talán sejted , miért. Csodálatos tájakat járnak be.

Felkészülésnek nagyon jó volt ez a cikkgyűjtemény.

Ebből a lapszámból tudtam meg, hogy pontosan mi volt az ópium háború és hogy a férfiak miatt találták fel a magassarkú cipőt, melynek célja az, hogy megtartsa a lovas lábát a kengyelben és megakadályozza a lóról való leesést lovaglás közben.

Akik az Istennek sem kellenek - Múlt-Kor 2025. évi téli szám

Számtalan olyan személyt lehet felsorolni nem csak a történelemből, de a közvetlen környezetünkből, az ismerőseink közül is, akik önzőek, gonoszok, csak a saját érdekeik mentén mozognak, akik céljaik elérése érdekében eszköznek, tárgynak tartják a többi embert, és semmiféle szánalmat nem éreznek mások iránt. Széles skálán mozognak a folyton kötekedő szomszédtól, az áskálódó anyóstól, a kazánt hanyagul ellenőrző, és ezzel mások életét veszélyeztető lelketlen gázszerelőtől, a telhetetlen, politikai vezetők általi támogatottságát kihasználó, gazdasághoz nem értő, mégis szupersikeres és főleg szupergazdag vállalkozótól, az ismeretlenek halálát okozó és azon élvezkedő pszichopata sorozatgyilkoson és a mások testi épségével valamint egészségével kísérletező tömeggyilkos orvoson át a kíméletlen, és magát istennek képzelő diktátorokig.

Sokan azt kérdezik, 

miért hagyja ezt az Isten.

Felfoghatatlan, hogy ezek az emberek miért gondolják, hogy ők többek, jobbak, mint mások. Hogy mások javaival, sőt életével úgy bánhatnak, mintha sajátjuk lenne. Az viszont végképp érthetetlen, hogy az ilyen emberek nemcsak, hogy boldogulnak, hiszen sok esetben az emberi igazságszolgáltatás hatáskörén kívül ténykedhetnek, de úgy tűnik, a felsőbb hatalmak is szemet hunynak áldásosnak nem mondható tevékenységük felett. Túlélnek betegségeket, katasztrófákat, sőt merényleteket.

Édesanyám az ilyen emberekre azt mondta:

„A Jóistennek sem kellenek.”

A Múlt-Kor 2025. évi téli számában olvashatunk a Hitler ellen a Wehrmacht- tisztek által 1944-ben tervezett merénylet és puccskísérlet elbukásának következményeiről.

Aki látta az esetről Tom Cruise főszereplésével készült Valkűrcímű filmet, az tudja, miről van szó.

A Múlt-Kor cikke nagyon jól kiegészíti a filmet azáltal, hogy bemutatja, hogyan állt Hitler bosszút az ellene szervezkedőkön.

Persze mindenki ismeri a mondást: „Semmi se tart örökké”, így aztán Hitler rémuralma is véget ért egyszer.

 

A tökéletes útitárs - IMP 2025. decemberi szám

 

Hónapok óta érdeklődve olvasom az IPM-ben Kollár Edina külföldi utakkal kapcsolatos tanácsait, ötleteit, tapasztalatait. Most érkezett a számomra legfontosabb részhez az utazások során esetlegesen bekövetkező csalások, átvágások bemutatásával.

Az ügyeskedők tárháza kimeríthetetlen, így aztán engem és családomat is ért már számtalan inzultus.

Milánóban az interneten megvásárolható napi tömegközlekedési jegyről kiderült, hogy sok mindenre jó, de semmilyen tömegközlekedési eszközön nem fogadják elé.

Nemcsak a Fülöp-szigeten, de például Isztambulban sem szabad kézben tartani a készpénzt, mert előfordulhat, hogy kiveszik a kezedből és amit venni akarsz, annyiba kerül, amennyi pénz volt nálad.

A lopás, zsebtolvajlás számtalan országban probléma. A nagylányom kabátját Barcelonában valami mustárszerűséggel spriccelték le, hogy eltereljék a figyelmét és ellopják a fényképezőgépét. Szerencsére egy helybéli idős ember megvédte. Athénban a lányom azt vette észre, hogy valaki kotorászik a hátán lévő hátizsákban. Hirtelen megfordult és közvetlenül mögötte egy pasi állt, kezében a lányom szendvicsével. A pasi azt állította, hogy a szendvics kiesett. Persze ez volt nem igaz, de mindenki tudja, hogy hátizsákban nem szabad értékeket tartani.

És még sorolhatnám saját tapasztalatainkat, de helyette inkább Kollár Edina cikkét ajánlom, mely tele van megfontolandó esetekkel.

Remélem, nem ad ötleteket a belföldi csalóknak.

 

(Kapcsolódó cikk: Kollár Edina: Milyen trükkökkel „szokás” átverni az utazókat?)

 

A lapszám egyéb érdekes információi:

-          AZ USÁ-ban az online vásárlásoknak köszönhetően leáldozóban vannak a plázák. ezért néhányban lakásokat alakítottak ki. Nálunk a plázák mind az öt generációjának képviselői megtalálhatók.

-          A leggazdagabb 100 magyar átlagvagyonának gyarapodása számokban:

o   2002-ben 6,3 milliárd Ft,

o   2011-ben 21,2 milliárd Ft,

o   2020-ban 45,7 milliárd Ft,

 

Álom, álom, édes álom - Mindennapi pszichológia 2025/4.sz.

 

Munkám részeként sokat foglalkozom állami gondozott – hivatalosan nevelésbe vett – gyermekekkel, ezért azt gondolom, tájékozott vagyok azzal kapcsolatban, milyen hátrányokkal indulnak ezek a gyermekek az életben.

Magzati korban is számtalan veszélyeztető tényezőnek van sokuk kitéve családjuk, elsősorban anyjuk körülményei és élethelyzete miatt, hiszen ezek az anyák jellemzően rossz anyagi, és ebből kifolyólag rossz lakhatási, egészségügyi körülmények között várják gyermekeiket, és megszületésüket követően ugyanilyen körülmények között nevelik őket. Sok anya dohányzik, szeszesitalt fogyaszt, sőt, újabban drogokat használ várandósága idején. Az is előfordul, hogy nemi betegséggel fertőzöttek. A drogos anyák gyermekei születésüket követően azonnal elvonási tünetektől szenvednek. Sok baba koraszülöttként születik, vagy ha időben érkezik, akkor is extrém kicsi súllyal.

Ezek a gyermekek ki vannak téve a bántalmazás mindenféle formájának, nemcsak a fizikai, verbális, érzelmi, de a szexuális bántalmazásnak is, és sajnos az esetek többségében a saját családjuk által. Mindennapos életükben az elhanyagolás, amikor - függetlenül a gyermekek életkorától - a szülők élelem, megfelelő ruházat, fűtés, és főleg felügyelet nélkül magukra hagyják őket, akár napokig is. Több "Mauglit" is láttam már, akik 4-5 évesen, sőt nagyobb életkorban sem beszélnek, nem szobatiszták, koszosak, alapvető dolgokat nem tudnak (pl. nem tudják megnevezni a színeket). Nemcsak azt nem tudják, hogy mire való a villa, de azt sem, hogyan kell használni az angolvécét és a zuhanyzót.

Fejlesztésekről, különórákról ezek a kicsik nem is álmodhatnak.

Apropó álom.

A Mindennapi pszichológia 2025.évi 4. számában olvashatunk arról is, hogy mennyire fontos az újszülöttek számára a megfelelő, csendes alvás. Az általam említett babák ebben is komoly hiányt szenvednek.

Én már régen nem vagyok csecsemő… sőt…mégis nagyon szeretek aludni. Ha megkérdezik, mik a kedvenc hobbijaim, akkor az olvasás, kirándulás, kertészkedés mellett az alvást is felsorolom.

 

Kapcsolódó cikk:

Dr. Gráf Rózsa: A koraszülöttség lehetséges hátasai II, A neuromítoszoktól a tényekig

Hat-tepsis vasárnap, Múlt-kor 2025. évi "Imádunk enni" különszáma

 

Ugyan a Múlt-kor magazin különszámai közül kiemelten testhez állónak találtam a 2025. évi „Imádunk enni” címűt, véleményem szerint az „Imádunk enni” rám annak ellenére nem vonatkozik, hogy ezt sokan nem hinnék el a testalkatomat látva, illetve sok mostani ismerősöm azt se hinné el, hogy 12-13 éves koromban édesanyámnak tanácsokat adtak az általános iskolai tanáraim, mit tegyen azért, hogy többet egyek zörgő csontjaim elcsendesítése érdekében. Az idő, az életkor és három gyermek szülése megoldotta ezt a „problémát”.  Most már inkább fogyni szeretnék. Lehetőleg jó sokat. :D

Enni nem szeretek jobban, mint az átlagember, főzni viszont imádok. A vasárnapokat a ténykedéshez felhasznált tepsik számával szoktam meghatározni, a legutóbbi hétvége például hat tepsis volt, mivel hatféle ételt (nem süteményt!) készítettem tepsiben.

Hosszú, de egyáltalán nem gyötrelmes út vezetett idáig.

Hét éves koromban leszázalékolták édesanyámat, ezért mindig meleg ebéddel várt, nem szorultam arra, hogy megtanuljak főzni.

Örökre kényelmes megoldásnak tűnt, de anyu gondolt egy nagyot és 18 éves koromban egy szakácskönyvet kaptam tőle.

Emlékeim szerint soha semmit nem főztem ebből a régi típusú - sok szöveg, nulla kép -, kötetből, viszont elindított bennem valamit, melynek hatására egyetemistaként elkezdtem szakácskönyveket gyűjteni. Továbbra se főztem semmit. Szakácstudományom kimerült a virsli-rántotta páros megvalósításában.

Kb. 50 darabból állt a szakácskönyv-gyűjteményem, amikor 25 évesen minimális gasztronómiai tudás nélkül férjhez mentem. A férjem valószínűleg nagyon szeretett engem, mert az általam készített förtelmes, rágós, leégett, rossz ízű, élvezhetetlen ételeket szemrebbenés nélkül az utolsó cseppig/morzsáig megette. Ekkor azonban már éreztem, hogy ez nem maradhat így tovább, tehát megrendeltem a Magyar Konyhát, és bevetettem magam a főzés tudományába.

Azt hiszem, gyorsan és sokat fejlődtem. Legalábbis addigra élvezettel falatozó férjem mellé három gyermekkel kiegészült családomon elégedettséget láttam. Hagyományos konyhát vezettem: rántásos levesek, főzelékek, fasírt, rántott hús és hetente legalább kétszer pörkölt . Így ment ez közel húsz évig, míg csak lassanként le nem váltak családtagjaim a főtörzsről, és egyedül maradtam. Egyedül, de nem magányosan, mert ekkor tűnt fel a színen a Street kitchen, mely óriási lökést adott főzés iránti szenvedélyemnek, így tudományom mostanra fúziós konyha lett ázsiai, olasz, spanyol, stb. ízekkel.

Így váltam néhány év alatt hat-tepsissé. Olyan emberré, aki nem csak imád főzni, de érdekli is minden, ami ezzel kapcsolatos.

Ehhez különösen jó olvasmánya Múlt-kor magazin "Imádunk enni" című különszáma.