Felkaptam a fejem, amikor meghallottam, hogy a tavaszi nagytakarítás kifejezés újra politikai környezetbe került.
Nocsak, nocsak!
35 évvel ezelőtt az elsőszabad választás kampányában a későbbi győztes Magyar Demokrata Fórum plakátjain jelent meg az ígéret arra vonatkozóan, hogy a választást követően tavaszi nagytakarítás lesz, ami a kommunista rendszer békés lebontását tűzte ki célul. Tehát egy sokáig regnáló politikai rendszert akartak lebontani békés módon az azzal egyet nem értők, vagyis nem a rendszer működtetői fenyegetődztek mintegy félelmet keltve, mint most.
Más kérdés, hogy 1990-ben mennyire sikerült teljesíteni ezt a célt. Mindenki hallhatott már erre vonatkozó kritikát, olyasmit, hogy nem rendszerváltás volt, mindössze gengszterváltás. Valóban nem egyszerű feladat, hiszen a gyökeres változáshoz nagyon sok csillagnak együtt kell (kellene) állnia.
Az már érdekesebb, hogy az akkori nagytakarítást követően sok új párt jelent meg és sok politikus karrierje indult el, melyek közül mára már csak egyetlen párt és annak néhány embere maradt a politikai porondon. Az akkori nagytakarítás, vagy legalábbis az arra vonatkozó terv indította a „rendszerváltók” karrierjét, és mostanra már az is kiderült, hogy a nagytakarítás nemcsak a közéletben, politikában, de sok politikus fejében, szívében, lelkében is jelentős változást okozott, mert aki akkor azért került a politikai térképre, a köztudatba, mert a demokrácia, sőt a liberalizmus híve volt, az mostanra „kicsit” megváltoztatta nézeteit. Számára ez volt a politikai túlélés feltétele. Persze lehet, hogy az érintettek akkor is úgy gondolkodtak, mint most, csak jó színészek, vagy jó stratégák, vagy egyszerűen jó túlélők (ne nevezzük őket megélhetési politikusnak).
![]() |
Kövér László nyakában a tábla: |
Merthogy egy ilyen átfogó változás (ne nevezzük tisztogatásnak) – valljuk be - egyáltalán nem egyszerű. Sok-sok szempont befolyásolhatja, például a hatalomban levő vagy oda kerülő emberek kapcsolatrendszere, illetve az is, hogy lehet-e a fontos, komoly rátermettséget igénylő pozíciókra megfelelő személyeket kinevezni.
Nem új keletű ez a probléma. Már jóval 1990 előtt is gondot okozott.
Miért jutott ez most eszembe?
Az IPM 2025. áprilisi számában érdekes cikket olvashatunk a legnagyobb németek egyikéről, az NSZK első kancellárjáról, a sikeres és népszerű Adenauer elnökről, melyből megtudhattuk, hogy a II. világháborút követően nem sikerült Németországban teljes körű nagytakarítást végezni, mert pl. az ízig-vérig náci Hans Globke a háborút követően irányította az Alkotmányvédelmi Hivatalt, illetve előkészítette a Szövetségi Hírszerző Szolgálat létrehozatalát.