Első hírek, részlet

Kicsit eltűntem mostanában, aminek az az oka,hogy sokat dolgozom. Talán tudjátok, javítgatom a Jóslatok hálójában című könyvemet.
Hogy mennyire eredményesen, azt még nem tudom, de most az első fejezet elejéből hoztam egy részletet, hogy összehasonlíthassátok az eredetit az újjal.
Ez még mindig nem a végleges változat! 
Akinek tetszik a könyv, az ne felejtse el belájkolni a Jóslatok hálójában facebookos oldalát! Köszi :)

Első hírek

       MAI HÍREK

1. MRs. Bennett eltöri a lábát.
2. AZ ÚJ végzős srác felbolygatja a suli csendjét.
3. JJ új áldozatot keres.
4. RL magánakciója gajra vágja a bioLÓGIA órát.
5. A két AB szerelme véget ér.

Mióta elolvadt az utolsó hófolt is, és szikrázóan süt a nap, újra az apostolok lován járok a suliba, és nem a két házzal arrébb lakó Adam Brody kocsijával fuvaroztatom magam. Igaz, hogy idő közben véget ért már nemcsak a tavasz, de a nyár is, és most épp az első tanítási napra ballagok a suliba, de imádom a sétálást. Igen, így sétálás, nem pedig gyaloglás, kutyagolás, baktatás. Nem. Élvezet az erdő fái alatt barangolni, a fák susogó, a madarak csivitelő üdvözlését hallgatni, beszívni a szmogmentes, álmosító, de ugyanakkor felüdítő levegőt, és gyönyörködni a színek kavalkádjában, amivel az őszi erdő nap mint nap meglep. 

Igaz, jól esett Adam kedvessége, hisz nem kis távolságról van szó. Másfél mérföldre van a házunktól a suli, de ez az út épp elegendő ahhoz, hogy az ember kiszellőztesse a fejét, rendezze reggel a gondolatait, és megszerezze a napi mozgásadagját akkor is, ha cserébe le kell mondani Adam társaságáról. Az igazat megvallva tavaszra menetrendszerűen elegem lesz abból, hogy felesleges harmadikként kuksoljak a hátsó ülésen, míg ő és barátnője, Abby Beaty elől enyelegnek. Egyetlen egyszer se éreztem, hogy zavarnám őket, sőt, biztos, hogy észre se vették, hogy amíg hátul gubbasztok, szem- és fültanúja vagyok magánéletük minden apró mozzanatának. Habár nem volt miért szégyenkezniük, hisz semmi olyat nem tettek, ami idegen szemeknek nem való, mégis… jó volt egyedül lenni.

Ma a szokásos sétálással egybekötött lelki ébresztőn túl külön adrenalin-löketet kapott szervezetem, mikor messziről észrevettem azt a hatalmas tömeget, ami a suli előtérben ácsorgott. Az előteret az udvartól ugyanis a mennyezettől a padlóig tartó üvegtáblák borítják, melyek jó belátást engedélyeznek a parkoló túloldaláról is a suli aulájába.

Összehúzott szemmel próbáltam felfedezni, mi kényszerített ennyi diákot a bejárathoz néhány perccel a becsengetés előtt, mikor már mindenkinek illene elfoglalni a helyét a tantermekben, de kintről nem tudtam kivenni a népgyűlés okát.

Mindenesetre a látvány izgalommal töltött el. Lehet, hogy valami érdekes történik a halálunalmas Hot Hillben? Reszketve összehúztam magamon a pulcsimat, majd felgyorsítottam a lépteimet.

Viszonylag könnyen sikerült átverekednem magam a bejáratot eltorlaszolókon, és csak ekkor láttam meg, miért ez a csődület.

Az iskolai hirdetőtábla előtt jókora csapat alakult ki a végzősökből. Olyan elmélyülten olvasták a kifüggesztett híreket, hogy el is feledkeztek arról, hogy perceken belül becsengetnek.

Persze mi, végzősök már sokat megengedünk magunknak. Mr. Calvin, az igazgató szerint időnként túl sokat is. Habár Mr. Calvin még csak negyvenes évei elején jár, máris úgy viselkedik, mint egy vaskalapos öregúr; éppúgy képzeletbeli tilalmi listáján szerepel a zugcigizés, a titkos vagy nyilvános csókolózás, az órán közbeszólás, mint a faliújság előtti indokolatlan csoportosulás, amivel nemcsak azt akadályoztuk meg, hogy a késők még gyorsan besurranhassanak a suliba, de azt is, hogy a már bennlevők bemehessenek a tantermekbe. Mi több, úgy néztünk ki, mint egy lázadó csürhe. Szerencsére valamilyen rejtélyes ok miatt Mr. Calvinnak se híre, se hamva, így nem akadályozhatta meg, hogy tanulmányozhassuk az enyhe őszeleji huzatban himbálózó papírfecnit.

Egyesek készpénznek vették az apró sárga cetlin olvasható szöveg minden szavát, és tényként adták tovább.

– Mike, Mrs. Bennett eltörte a lábát – vágta hátba Rhett Lambert haverját, majd elégedetten beletúrt vöröses szőke, fejtetőre fésült tüsi hajába. – Látod, mondtam, hogy nem kell görcsölni a matek miatt. A vénlány virgácsa bekrepált, semmiféle tanévnyitó doga nem lesz!

– Már megbocsáss – szólt közbe Jess Moan szemüvegét feljebb tolva, – a kiírás szerint nem eltörte, hanem eltöri. Nem múlt idő.

– Na és? ! Rövid hírekben nem kell mindent a nyelvtani szabályok szerint írni.

Jess azonban évfolyamelsőhöz méltóan nem hagyta magát, lesimította százéves poncsóját, amiben valószínűleg már a dédnagyanyja is a Hot Hill High padjait koptatta, újra igazított a szemüvegén, és tovább akadékoskodott:

– Aha, de ha nem vetted volna észre, még csak az első tanítási nap elején vagyunk. El se kezdődött a tanítás, honnan veszi… hmm… a szerző, hogy mi lesz bioszon.

– Arról már ne is beszéljünk- avatkozott közbe Edna Thacher,– hogy a két AB szerelme sohasem fog véget érni.

Meggyőződését igazolva nagyot sóhajtott, ami az ő esetében egy orkánnal egyenértékű fuvallatot jelentett, mivel Edna nem az anorexiás lányok csapatát erősíti, sokkal inkább a duciból már-már kövérkés kategória felé hajlik töltött galamb idomaival. Így jár, aki sokat eszik, mondhatják az okosok, de Edna szerint mindent megelőz egy jó kis étkezés, és a minden, lévén elég tág fogalom, magában foglalja Adam Brody-t is, aki után a lány már évek óta áhítozik, mindhiába.

Nem Edna dús idomai azonban Adam elutasításának okai, hisz más fiúknak épp ez a forma jön be. Sokan sündörögnek a színesbőrű, fiúk számára íncsiklandóan kerekded idomokkal rendelkező lány körül. Az ok sokkal puritánabb és kiküszöbölhetetlenebb. Mindenki, így Edna is, tisztában van azzal a ténnyel, hogy Adamet az első perctől kezdve csak Abby Beaty érdekli, más lány nála labdába se rúghat. Együtt járnak ősidők óta, vagy legalábbis két éve. Én akkor költöztem ebbe a városba, azóta vagyok törzsvendég ebben a suliban, és az biztos, hogy azóta együtt vannak.

– Ugyan – horkantott nagyképűen Rhett,– semmi se tart örökké.

Legyintett, majd bermuda nadrágja zsebébe dugta lapátnyi kezeit.

– Kivéve a két AB szerelmét – ezt az arcátlan szemtelenséget nem hagyhattam szó nélkül, úgy éreztem, kutya kötelességem megvédeni a párost, akiknek szerelmét páholyból nézhettem telente.

– Ja persze, – gúnyolódott Rhett vicsorogva, mire minden egyes hajszála apró dárdaként meredt az ég, pontosabban a plafon felé,– te, Ada, reménytelen romantikus vagy!

– Az – bólogatott Mike, aki haverja jelenlétében a világ minden kincséért se állt volna más pártjára, csak és kizárólag Rhettet istenítette.

Mindketten elégedetten röhögni kezdtek, de Jess közénk furakodott, és igazat adott nekem.

– Nem, nem. A két AB már a nevük alapján is egymásnak van teremtve. Ilyen véletlenek nincsenek csak úgy. Egyébként is, az igaz szerelem örök, vagy mi a csuda.

Fatalista kijelentése azonban nem győzött meg mindenkit. A fiúk gunyorosan húzogatták szájukat, mások pedig megelégelve a Mai hírekről folytatott vitát, elhagyták az előteret. Egyre kevesebben maradtunk, de legalább kialakult egy aktív kis mag, akiket tényleg érdekeltek a kifüggesztett hírek.

– Ismeritek ezt az új srácot? – kérdezte Edna, amivel sikerült lazítania a beszélgetés igencsak feszessé vált fonalán.

– Igen – húzta össze a szemét Jess, aki a szemüveg által nyújtott lehetőségeken jóval túlszárnyalva próbált szert tenni némi éleslátásra.

– És milyen? – kíváncsiskodott Edna nem titkolva frissen éledt érdeklődését, mélyen és lassan beletúrt a hajába.

Edna érzelmeit ugyanis a hajával játszadozva mutatta ki. Így valahányszor új fiú kerül a látóterébe, gondosan újrarendezi agyonvasalt, de csodálatos kékesfekete dús haját, míg ha ideges, hevesen csavargatni kezdi azt az egy tincset, ami az arca jobb oldalán most zöld színben pompázik, de évszaknak, Edna lelkiállapotának, vagy tudj’isten minek köszönhetően havonta változtatja a színét.

– Kicsoda? –töprengett Jess bal mutatóujját szájába véve. A lendülettől megcsörrent a karján sorakozó számtalan színű és formájú karkötő.

– Hát az új srác – háborgott Edna a Mai hírekre mutatva.

– Honnan tudjam?!

– Azt mondtad, ismered.

– Nem mondtam! Azon gondolkodtam, hogy ez a papír csak valami vicc lehet. Te írtad? – fordult Rhett - hez.

– Én?! – értetlenkedett Rhett, miközben szemöldökét fel- lerángatva egy pislákoló izzó benyomását keltette. – Miért pont én?

Jess kérdését újabb röfögésszerű hangokkal jutalmazta, amihez természetesen Mike is csatlakozott.

– Ez az RL, aki magánakciózik bioszon te vagy, nem? – Jess tekintete szinte a szemüvegen keresztül is ledöfte Rhettet, de fiúról lepergett minden támadás.

– Honnan veszed?

– Stimmel a monogram, amúgy rád jellemzőek az órákat gallyra vágó magánakciók.

– Nem terveztem semmit – rántotta meg a vállát, – de végül is, nem rossz ötlet. Biztos elő tudok rukkolni valami izgivel.

Kacsintott, mire újabb fülsértő röhögés töltötte be a teret.

Jess közelebb lépett a táblához, és alaposan megvizsgálta a cetlit. Azzal a gondossággal dolgozott, ahogy órákon is elvégzi a feladatait, és amivel sírba kergeti a lustább diákokat, viszont mennyekbe emeli a tanárokat. Jess jelszava ugyanis a precizitás.

– Szerintetek, ki a franc lehet ez a JJ, és milyen áldozatra ácsingózik? – kérdezte végül.

– Jim Jeremy megszórja rossz jegyekkel az összes osztályt – kuncogott Rhett rémes angoltanárunkra utalva.

– Jean Jannet beáll kosárlabdázni – vihogott Mike szerencsétlen százhúsz kilós Jean döcögős, mindent letaroló menését utánozva, mire többen sikertelenül próbálták elnyomni feltörő nevetésüket.

– Jean nem is végzős – tiltakozott Jess.

– Ki mondta, hogy csak végzősök lehetnek a monogramok mögött? – okvetlenkedett Mike, mire mindenki ránézett, hisz eddig még nem volt egy épkézláb mondata, most pedig letromfolta a szuperzseni Jess-t.

Pünkösdi királyságának azonban gyorsan vége szakadt, ahogy a többiek további ötletekkel álltak elő JJ személyére vonatkozóan.

– Jesse James feltámadt és megbosszulja, hogy kivégezték!

– Janis Joplin! Janet Jackson!

Jobbnál jobb nevek kerültek elő, melyeken mindannyin jót mulattunk, majd a sziporkázásnak hirtelen véget vetett a csengő, mire mindenki futni kezdett a tantermek felé.