Komoly problémáim vannak.
Párbeszéd-függő vagyok.
Bár tudom, hogy a jó regény sajátja a dialógusok és leírások kellő számú és minőségű kombinálása, amivel az író megteremti az atmoszférát, elmeséli a történetet, és lefesti a szereplőket, de mégis…
Rémesen dolgozom: először mindig a párbeszédeket írom meg, és csak ha azok készek, akkor próbálok némi tartalmat, hátteret tölteni a történetbe.
Lehet, hogy forgatókönyveket vagy színdarabokat kellene írnom?
Ráadásul a kedvencem is egy színdarab:
A tizenkét dühös ember.
Tökéletesen összeszerkesztett írás, ahogy egyetlen kételkedő meggyőz a saját igazáról tizenegy eltökélt embert.
És a kis pihenők az egyes részek közt, jelentéktelen kis csevegések, de óriási áthidalások az egyes fordulatok közt.
Igazi remekmű.
Most pedig van egy új felfedezettem, A tolmács című film, melynek története sablonos, de a dialógusok nem azok:
Csak egy példát hadd írjak ide! Annyit kell tudni a történetről, hogy Nicole Kidman (NK) az ENSZ-ben dolgozó tolmácsot alakít, aki egyszer véletlenül fültanúja lesz annak, hogy egy afrikai vezető (Zuwanie) elleni merényletről beszél valaki. Természetesen beszámol erről az ENSZ biztonsági szolgálatának, akinek egyik embere (Sean Pean- SP) faggatja ki a tolmácsot:
(A képen ezt a jelenetet lehet látni. A színészek szinte rezzenéstelenek, amivel csak fokozzák a szavak erejét).
SP: Talán nem kívánja ide Zuwaniet?
NK: Nem én találtam ki!
SP: Mit gondol Zuwanie-ról?
NK: Nem érdekel.
SP: Nem bánná, ha meghalna?
NK: Nem bánnám, ha elmenne.
SP: Ez ugyanaz.
NK: Nem, dehogy is! Ha ugyanúgy fordítanám, kirúgnának. Ha a kettő ugyanaz lenne, nem lenne ENSZ.
SP: Az a szakmája, hogy játszik a szavakkal.
NK: Nem játszom velük.
SP: Hisz most is játszik.
NK: Inkább maga. Ha azt akarnám, hogy meghaljon, nem szólok. Hagynám, hogy megtörténjen, de nem ezért vagyok itt.
SP: Itt?
NK: Itt az ENSZ-nél, ahelyett, hogy az úton strázsálnék egy gépfegyverrel.
SP: Mert a diplomáciában hisz?
NK: Mert hiszek ebben a helyben, és abban, amit el akar érni.
SP: Hát… akkor kemény éve volt.
Ti hogy álltok ezzel a kérdéssel? Párbeszéd vagy leírás?
A 12 dühös ember nagy film, mi suliban néztük, és kielemeztük. Megvan itthon, de még nem néztük újra. És igen, az 57-es, fekete-fehér filmről van szó, Henry Fondával:)
VálaszTörlésA tolmács is megvan itthon, de csak egyszer láttam, viszont nagyon jó film volt. Az tetszett benne a legjobban, hogy nem volt romantikus, csak amolyan levegőbizseregtető:)
A fenti párbeszéd nagyon jó, frappáns, és biztos, hogy sokat agyaltak rajta az írók:)
Tényleg akkor tetszik a történet, ha a párbeszéd és leírás megfelelő mennyiségben és minőségben váltakozik. Persze vannak kivételek, ismerek olyan bloggereket, akiknél párbeszéd nélkül is élvezetesek az írások.
Ha forgatókönyvet írnál, párbeszédekkel, ahhoz kéne rajzokat is készíteni, nem? A jelenetekkel, hogy ki-hol-hogyan áll és mondja, amit. Mint a képregényt, nem?
Én egyébként úgy vagyok, hogy pár felsorolásban leírom, hogy mi lesz a következő fejezetben, és többnyire vagy csak jön, hogy párbeszéd lesz vagy leírás, vagy pedig a párbeszédet utólag javítgatom bele:) Szóval fordítva, ahogy te csinálod:)
Sok múlik a párbeszéden, végülis ott bonyolódik a cselekmény, azzal halad előre. De mindenképp kell hozzá leírás, körbe kell írni a helyszínt, a helyzetet (hogy pl.: ki hol áll), mert lehet, hogy később annak jelentősége lesz. És mivel te vagy az író, oda állítasz mindenkit, ahova akarsz, ahova kell:)
(A 12 dühös embert eredetileg rádió-darabnak írták - én így tudom.)
Neked is tetszenek ezek a filmek? Jaj,de jó:)))
VálaszTörlésRádiódarab volt? Az bizony lehet, mert a szavaknak van benne a legnagyobb súlya.
Nem szoktam rajzot készíteni, csak legfeljebb a helyszínekhez, ha bonyolultak, vagy fontos, hogy neki ne menjen a szereplőm a falnak. Vázlatot én is írok, persze,mert anélkül tényleg zűrzavar lenne.
Visszatérve Gárdonyira, ő jól csinálta, tökéletesen keverte ezt a kettőt.
Szia. Én a filmekről sokat nem tudok írni, mert nem láttam őket, meg amúgy sem szoktam nagyon filmezni.
VálaszTörlésKérdésed: Párbeszéd vagy leírás?
Én úgy vagyok vele, hogy egy könyvben legyen több a leírás, a filmben pedig párbeszéd. (Vannak olyan filmek, ahol a fsz. beszél a film elején vagy közben)
Olvastam, amiket írtatok ide. Én még mindig nem vágom, hogy lehet jegyzetelni és úgy írni. Én egyből belekezdek és pötyögök. :)
Egy újabb kérdés Grapes, amire az ember azt hiszi, kapásból rá tudná vágni a választ, aztán elgondolkozik, és... (most pedig elnézést:)) "Basszus, tényleg, akkor most melyik?!" És akkor ennek kapcsán kapcsoljunk vissza egy régebbi kérdéshez: minek után stílus párti vagyok, azt mondom, igazából mindegy, mert bármelyiken lejön a T. Író/Írónő személyisége (még ha nem akarja, akkor is)...
VálaszTörlésDe mivel személy szerint én nem szeretem a kitérő válaszokat, így a leírásra voksolnék – az ugyanis esetenként mélyebb belátást enged az illető lelki világába: a jelző- és szóhasználat, hogy miket emel ki...
Valaki mondja, hogy nem csak én olvasok analtikus célzattal! :D Kicsit elkeserítene, ha kiderülne, ez is csak az én defektem... ^^
Én fele-fele párti vagyok könyvben, de igazából nagyon jól elboldogulok a színdarabokkal csak olvasva is, abszolút kiegészítek mindent fejben (hogy néz ki, hova megy...mit gondol!- a jól megírt párbeszéd,lásd fenn a példát, mindent elárul), de tudom, hogy kell több is.
VálaszTörlésBea!
"vázlat" nélkül eltévedtem volna a Jóslatok hálójában. Speciális módon írtam. Kis cetlikre felvéstem, hogy kivel minek kell történni (nagyon sok szereplős könyv)azután sorba raktam a cetliket,és fejezetekre bontottam úgy, hogy mindegyikbe legyen izgalom, meg punnyadás.
Matt!
ugye mennyi egyértelműnek látszó kérdés van, amiről lehet vitatkozni.
Hm-hm-hm... A filmeket nem láttam, de olvastam már olyan könyvet, ami szinte csak párbeszédekből állt. Töménytelen mennyiségű párbeszédből. Hosszúak is voltak, túlzottan hosszúak. Majdnem felrobbantam tőle, de kötelező volt elolvasni, itt egyetemen kérték. "Lovak Koháron". Tök ismeretlen könyv amúgy... nem is csodálom. :-P
VálaszTörlésSzóval nekem azért kellenek a szép, kicsit hosszabb leírások. De nem a NAGYON hosszú leírások. Legyen egyensúly, meg kell találni az arany középutat. Én amikor írok, mindent egyszerre írok, persze néha bővítek... :-)