Megboldogult lánykoromban
imádtam Robin Cook könyveit. Emlékszem arra, hogy először a Kóma jelent meg
nálunk a Rakéta Regényújságban, minden héten türelmetlenül és izgatottan vártuk
az új részt. Azután sorban elolvashattuk a többi könyvét is. Ha megjelent egy
új kötet, gondolkodás nélkül megvettem, azonnal rávetettem magam, faltam a
lapjait és miután a végére értem, komoly elvonási tüneteim voltak.
Azután történt valami.
Nem emlékszem, mikor és
hogyan, de egyszer csak nem vonzottak annyira Cook könyvei, mint korábban. Már
nem hajtott a vágy, hogy megszerezzem és elolvassam őket. Évekig a kezembe se
vettem egyet se. Egy idő után a körülményeimmel magyaráztam a dolgot, azzal,
hogy a jogi egyetem és a három kisgyerekem mellett nincs időm. Közben molytag
lettem, és mivel az oldalon meg lehet jelölni a kedvenc íróimat, természetes
volt, hogy Cookot is idesorolom. Eltelt sok év, amikor ezek az okok már nem
gátoltak, újra elkezdtem egy Cook könyvet olvasni. Először lelkes voltam, majd
egyre kevésbé haladtam, végül nagy kínnal elolvastam, majd panaszkodtam a
nagylányomnak, hogy milyen unalmas volt, hiányzott belőle az a lendület, ami a
korábbi könyveit letehetetlenné tette, ahogy Cook megpróbálta csiszolni írói
képességeit, nyomtalanul eltűnt a történeteiből az az izgalom, ami miatt az
olvasó az utolsó oldalig azt érezte, hogy még egy lapot el kell, hogy olvasson.
A nagylányom csak megvonta a
vállát:
-
Anya, ezt mondta régebben is. Szerintem ezért
nem olvastál tőle semmit már évek óta.
Meglepődtem. Már nem
emlékeztem erre, ezért adtam újabb esélyt Cooknak. Csupán annyi maradt meg,
hogy valaha a kedvencem volt, és ez a tény elég volt ahhoz, hogy most megint
esélyt adjak neki, hiszen azért mert 1-2 könyve nem tetszett, még írhat jól. Azután
közbejött valami: a Jótékony halálban a 150. oldalon még nem halt meg senki. Nem
vagyok se vérmes, se szadista, de azért olvasok krimit, mert részese szeretnék
lenni egy olyan sodró lendületű történetnek, amiben meghal valaki, majd ennek
körülményeit mások kinyomozzák.
Erre a Jótékony halálban nem
került sor addig, amíg tartott a türelmem, ezért eldöntöttem, hogy nem olvasok
több könyvet Cooktól. Azt is elhatároztam, hogy ennek ellenére örökre a
kedvencem marad, mert amikor megjelöltem, sok-sok regény miatt annak tartottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése