Játszom a Jóistent
Az irodám feletti befogadó otthonban 18 alatti fiatalok
vannak elhelyezve sokszor napokig. Az egyik szépséges lány a szomszédos szakiskola
diákjai közül egy udvarlóra tett szert, akit azonban hamar megunt, mert a srác
hiába jött és kiabált fel a lánynak:
-Alexandra, hallod, gyere má’, hallod, Alexandra!
Alexandra csak nem akarta meghallani.
Mit mondjak, enyhén szólva zavart a munkámban, hogy a
srác az ablakom alatt állva óbégatott percekig.
Amikor már ötödjére jött, meguntam a műsort és a sűrűn
befüggönyözött ablak mögül kiszóltam neki:
-Kussolj már!
Megrettenve körbenézett:
-Ki volt az?
-A Jóisten- válaszoltam gondolkodás nélkül, mire ő még
jobban megrémült, riadt tekintettel körbekémlelt, majd miután nem látott
senkit, fülét-farkát behúzva elkódorgott, és nem is jött többet vissza.
Na így játszottam én a Jóistent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése