Tavaly indultam a KIMTE - pályázatán, ahol ugyan nem nyertem , ahogy más se, hisz nem adtak ki első díjat, de az itt lent idézett vélemény nagyon tetszik nekem, mert olyan személy írta, aki észrevette, hogy mi a könyvem lényege, és úgy értelmezte a történetet, ahogy én szerettem volna, hogy fogadják az olvasók. Nem látott a regényben olyan sablonokat, amit én nem is akartam belepakolni, amit meg látott, azt vállalom.
Persze tudom, hogy nem tetszhet mindenkinek. Ez természetes.
Mindenesetre megosztom veletek is a véleményt.
Figyelem! Nagyon spoileres!!!!
B. M. Grapes: Jóslatok hálójában
/ Könyvmolyképző
Jó
stílusban megírt, élvezetes olvasmány. A regényt szervező rejtély jópofa,
fiatalos, modern és érdekes. A szöveg könnyen olvasható, és a fiatalok életébe
bepillantást nyújtó olvasmányélménynek bizonyult. Noha akadtak benne olyan
dolgok, amelyek elgondolkoztattak, például hogy mióta tanítanak deriválni a középiskolában?
Nekem ez az anyagmérnöki karon volt egyetemi tananyag. A történet több
fantasztikus elemet tartalmaz, köztük a faliújságra önmagától kiíródó,
elpusztíthatatlan jóscetlit, illetve ez később misztikus alapon magyarázódik. A
cetli fantasztikus, a(z) (energia)vámpír gótikus-frenetikus hagyományokkal
rendelkező elem. És itt ismét eljutottunk a fantasy-fantasztikus
előfeltétel-kérdéséhez, hiszen amennyiben nem ragaszkodunk a mitikus alapon
működő, eszképikus, kardos-varázslós fantasy definíciójához, abban az esetben ez
a regény az Ólompegazussal, a Balor szemével, a Fénytöréssel, a Szabadeséssel,
A Gyásznémberrel minden tekintetben egyenlő regény, természetesen a fikció
területén. Akár fantasy is lehet. Az olvasás alatt az a kérdés azért felmerült
bennem, hogy vajon minden tapasztalt energiavámpírnak be kell-e vállalnia a
matekdogát, hogy "friss húshoz" jusson? : ) (vicc) Szóval minden
fejezet egy új rejtéllyel kezdődik, titokzatos jóslatokkal szembesít bennünket,
amely jóslatok a fejezetek végére beteljesülnek. Emellett fut a nyomozás
vonulata, ami a jóscetlik titkára akar feleletet adni. A rejtély mellett fontos
még a szerelmi szál, ami a cetlik titkának bonyolódásával párhuzamosan és
spontán alakul. A lezárás minden felvetülő kérdést megmagyaráz, és egy plusz fordulattal
(rózsapálca) lezárja az egyébként is fordulatos regényt. A fináléban az összes
fontos szereplő részt vesz, és minden kérdés megválaszolódik, van tehát egy
"nagyjelenet" a történet végén, ami szerintem szükséges is a
lezáráshoz. A "nagy bumm", a nagy robbanás
tehát
megtörténik, és azt követően némi utójáték is van, ez teljesen jó és sokat
használt sablon, majdnem minden amerikai film ezt a sémát követi.
Összefoglalva
tehát: kellemes, könnyed, jól megírt, precíz szerkezetű fantasztikus regényről
van szó, egyike a három könyvnek amit ténylegesen is élveztem, és aközé a három
mű közé tartozott, amit a díjra javasoltam.
Gratulálok a kritikához, ez igazán jó egy kritikustól! :-D A sablon meg egy fura szó, én sosem foglalkoztam vele túlzottan. Minden történetben van sablon. Sokan véletlenül, akaratukon kívül használnak sablonokat. Hiszen a különféle stílusoknak, műfajoknak van sajátos vázuk. Ha teljesen, abszolút egyedi művet akar alkotni valaki, akkor írjon dadaista történetet! "A fa felmászott a mókus szemüvegkeretére, és ott szörnyethalt madárinfluenzában" - Ez lenne a cím. -.- :-D
VálaszTörlés