Újra itt. :(
Egy hét alatt másodjára vagyunk gyerekemmel a sürgősségi osztályon.
Először tényleg sürgős volt nekik, volt VIP-kártyánk és 52-es hemoglobinunk, amivel félóra alatt megvizsgáltak, branült beraktak, osztályra kísértek, majd két napig töprengtek, hogy mi legyen.
Most viszont…. Már két órája várunk, pedig a hemoglobin még csak 60-as, ami még mindig életveszélyesen kevés. Hiába küldött BG, lánykám egyik barátja, sms-ben a fölös sejtjeiből, kevés volt.
Lesz vértranszfúzió vagy nem? Ez itt a kérdés, meg az, hogy jehovások vagyunk-e, mert ők nem egyeznek ilyesmibe bele. Vallásosak vagyunk, nem elmeháborodottak.
Halálra aggódom magam. Istenben bízunk, és az orvosokban, de főleg Istenben, mert eddig is csak ő segített, hogy nem állt meg a gyerekem szíve az alatt a két hét alatt, amíg megszámolhatatlanul sok dokinak könyörögtem, hogy segítsen.
Nekik nem fontos, nem az ő gyerekük beteg.
Hétfőn kiraktak az osztályról azzal, hogy a háziorvos majd ellát. A háziorvosról viszont kiderült, hogy nem tud vénás injekciót beadni. Vajon hol szerezte a diplomáját? Az ecserin vette? Mennyibe kerülhetett? Lehet, veszek egyet én is, akkor talán még munkát is tudok szerezni :S Csak meg ne haljon valaki a dilettantizmusom miatt.
A sürgősségi egy kabaré.
Telefonálni akarok a páromnak, hogy váltson le, mert mennem kell dolgozni. Kell a pénz a sok gyógyszerre, amit nap mint nap felírnak. A váróteremben telefonálni nem lehet, mert száz beteg van, és mind csicsereg; az előtérben porszívóznak; a WC-ben egy öregasszony éppen a nagydolgát végzi, és bár az orromat üzemen kívül helyezem, de ő folyamatosan kommentálja a fülkében történteket, így nem hallom a párom hangját. Végül a folyosón megállok a falnál, de itt is útban vagyok, ez az ágyon fekvő betegek helye.
Próbálok valami értelmes elfoglaltságot találni. Van. Előttem egy, a hazánkban többségben levő kisebbség egy tagja ül. Negyvenes nő, merev, larvált arccal. Három mentős veszi körbe:
- Az osztály le van zárva, magát átvisszük Karcagra- mondja az egyik.
- Nem megyek - jelenti ki a nő ellentmondás nem tűrően.
- De ide nem veszik fel.
- Nem megyek, óvodában van a gyerekem, hogy megy haza délután?
Megsajnálom, igaza van. Én is voltam már ilyen helyzetben.
- Velünk kell jönnie és kész- a mentős nem tágít.
- Nem egyezek bele- így a nő, - nem írok alá.
- Magának nincs aláírási joga – ingatja a fejét a mentős. - Maga arról lemondott, mikor öngyilkosságot követett el az előbb.
Hátrahőkölök. Öngyilkos akart lenni?! Ahhoz képest itt szervezi telefonon, hogy mi lesz a gyerekkel. Különben is, nem ilyennek képzelek el egy embert, aki nemrég még meg akart halni. Az elkeseredettség, kilátástalanság, összetörtség legkisebb jelét se lehet észrevenni rajta. Eltökélt és határozott: ő egy pszichiáterrel akar beszélni.
Tegnap hallottam, hogy nálunk tízszer annyi rokkantnyugdíjas van, mint a szlovákoknál. Vajon hány lehet ebből a pszichiátriai „beteg”?
Haláli, helyesebben halálos ez a sürgősségi osztály.
Hja:/
VálaszTörlésSzerintem ezen már az Artie-féle pozitivizmus sem segít. Sem nekünk, sem a betegségügynek.
Na, ez aztán ellátás a javából! Hihetetlen, hogy mi zajlik nálunk egészségügy címén! :-( Erre szokta azt mondani édesanyám, hogy csak kórházba ne kerüljön az ember, mert rögtön beteg lesz (jobb esetben). :-(
VálaszTörlésDe pozitívum, hogy legalább tudják, mi Bella baja... :-S Anya több éve jár orvostól orvosig, és a mai napig nem tudják, hogy mi okozza a tüneteit, inkább ráfogják, hogy csak beképzeli. :-(
Szorítok továbbra is, hogy jól alakuljanak a dolgok!
Egy betegségből csináltak hármat, és még örüljünk is.:S
VálaszTörlésDiara! Az nagy gáz, ha nem hiszik el, hogy beteg. Anyukámmal voltunk így. Hazaküldték, hogy nyudogjunk meg, kutya baja, és két hónap múlva meghalt. Na, jó, meg ne ijedj, de kitartást és eltökéltséget:)
Jajajaj! Küzdjetek Grapes, mert az ilyen katasztrofális magyar ostobaságok és őrültségek közepette is IGENIS lehet győzni! Tudom, hogy borzalmas, és szomorú is, de én nagyon bízom benne, hogy minden rendben lesz! No és az, hogy bíztok Istenben, nagyon fontos, és tutira sokat segít! Szorítok érte! :-)
VálaszTörlésNa, és ha már a magyar kórházakról és hasonlókról beszélünk, csütörtökön és pénteken én is egy kórházban voltam a barátnőmmel. A bölcsességfogát húzták, és be kellett feküdnie egy éjszakára. (Én persze hősiesen vele töltöttem az összes látogatási időt :-) ) Nos, a szájsebészeten 3 órát kellett várnunk... "-.- "Mamák előre, fiatal várhatnak" mottó működik itt...
De ahogy ez is, minden más is megoldódik! Csak ebben kell hinni! ;-) Ettől függetlenül megértem és elhiszem, hogy nehéz ez az egész. :-S
Köszi, Artie!
VálaszTörlésBölcsességfog? Rémálmaimban se nőjön vissza!
Legalább elaltatták?
Hűű, most mázlistának érzem magam az én sűrgösségi élményem alapján. :/ Kitartást Nektek!!!
VálaszTörlésAz a nő pedig... Elképesztő, hogy mi megy végbe egy ember fejében, és egy "őrült" – vagy elég ha depressziós stb. – mennyire jól tudja palástolni, hogy nem normális. Egy novellát megérne ez a furcsa nő. Majd egyszer...
Nem altatták el. :-( De érzéstelenítették.
VálaszTörlésMinden együttérzésem a Tiétek, és mielőbbi jobbulást Bellának! A véleményem többi részét megírtam e-mailben. Az egészségügyről egy kicsit belülről, egészségügyisként kissé árnyaltabb a véleményem, mint az itt kommentelők többségének. Valóban, sokszor mázli-alapon dől el, milyen ellátást kap egy beteg, de azt, hogy milyen körülmények között végzik a dolgukat az egészségügyben dolgozók, azt igazán csak belülről látni. És higgyétek el: az sem irigylésre méltó!
VálaszTörlésJaj jobbulást a gyerkőcnek!:/
VálaszTörlésÉn az egészségügyi témához csak az én történetemet tudom hozzzáfűzni, amikor diákmunka közben ketté vágtam a mutatóujjam egy sniccerrel, vagy mi is a pontos neve?!
Egy órát kellett várnunk a váróban, miközben az ujjamon a kötés egyre jobban átvérzett, amikor pedig Anyu szólt egy orvosnak, hogy ilyenkor mi van - mivel a rendelőben nem volt bent senki - kijött a pasas és azt mondta:
- Asszonyom! Ez nem vérömleny...
Persze neki nem számított semmit sem, hogy az ujjamat meghámoztam és a kötés a fehérből piros színűre változott:D:D
De ráadás pedig... kötözésre kellett mennem, ahol az eddig gyógyulásnak indult sebet felszakították, mert a vér összeragasztotta a sebem és a gézt. A vérem ott csordogált az asztalon, miközben én majdnem leájultam a székről...
Azt hiszem erről ennyit...
Sok-sok türelmet és egészséget kívánok nektek kedves Grapes!:)
Üdv:
diana:)
Kedves Piroseper!
VálaszTörlésA vakbélgyulladásra gondolsz, amit megúsztál? Igen, szerencséd volt, mindeféle szempontból (betegség, gyógyszer).
Kedves Artie!
Akkor hatott a fájdalomcsillapító, mert az én bölcsességfogamnál két nővér vette át a szerepét, akik konkért fizikai erejükkel kényszerítettek arra, hogy a székben ülve türjem, míg a doki vagdosta a számat. (én meg éreztem mindent)
Kedves Katarina!
Köszi:))) a többit majd emailban a holnapi injekció után (elméletileg felvették a belgyógyra, gyakolratilag mindennap bejárunk)
Kedves Diana!
nahát, Neked is van egy véres-fürdős és szörnyű emléked. Rendbe jött legalább a kezed?
Grapes!
VálaszTörlésJobbulást és kitartást kívánok nektek! Legyen erőd harcolni, mert sajna máshogy nem kapjátok meg a megfelelő ellátást. Sajna itt sem jobb a helyzet, ráadásul kevés az orvos.
Borzasztó, hogy ennyire vészes az állapota. Én is imádkozom érte.
kedves Norema!
VálaszTörlésKöszönöm a biztatást:))
Ma már, hála Istennek, el kezdett pirosodni a szeme alja:)))
Hát igen, bár ez össze sem hasonlítható azzal, amin most a gyerkőcöd átmegy:/
VálaszTörlésIdeget nem vágtam el vele szerencsére, de még így is hónapokig nem tudtam használni...
Az újabb kötözést itthon csináltuk, kamillába mártva szedtem le a véres kötést, így nem szakadt fel...:)
Sok-sok gyógyítós energiát küldök!:)
Üdv:
diana:)