2010. október 14., csütörtök

Szeretem a növényeket

A növényeknek számos jó tulajdonságuk van.
Nem adnak ki olyan hangokat, mint a bakzó kandúrok; nincs akkora mozgásigényük, mint a hiperaktív vizsláknak.
Mindezekre tekintettel azt terjesztem magamról, hogy szeretem a növényeket.
Ezt általában el is hiszik az emberek, mert a hozzánk látogatók azt látják, hogy tavasztól őszig a virágok színorgiát rendeznek a kertünkben, az ablakpárkányon pedig tülekednek a cserepes növények a jó helyekért.
Azért az igazság egy kicsit más.
A növényekkel szemben is van bennem egy jó adag lustaság, csak senki se veszi észre.
A kertbe célirányosan ültetem a virágokat, tavasszal mindent ellepnek a nárciszok, nyáron a petúniák, ősszel pedig a krizantémok. A nárciszok és krizantémok nem igényelnek sok gondozást. Olyanok, mint a csintalan gyerekek: ha sokan vannak, szét kell ültetni őket. A petúniák kicsit macerásabbak, de egy alapos tavaszi kapálással elérhető, hogy csak annyian legyenek, ahányan elférnek. Ezután már csak locsolni kell őket, kivéve az ideihez hasonló esős éveket. R-stratégisták, ami azt jelenti, hogy mellettük labdába se rúghatnak a gyomok.
Egyedül négy rózsatővel van némi problémám, akik a sok hajcihőért azzal kárpótolnak, hogy tavasztól az első fagyokig van rajtuk virág. Utánaolvastam: szeretik a napot, nálam megkapják; meg a vizet, abból is jutattok nekik dögivel és az erőteljes metszést. Na, ezt nem értem kristálytisztán. Ha szeretik, miért szurkálják véresre a kezemet?
A cserepes növényeket télre beviszem a konyhába. Évekig abban a hitben voltam, hogy csak kaktuszaim vannak. Mind szúrós és jól tűrnek engem, vagyis azt, hogy hetekig nem locsolom őket. Elég nekik a párás konyhai levegő. Olyan jól érzik magukat, hogy egy kisebb társaság, négy cserepes csapat alakult ki.egy húsos levelű fajtából, melyen rendszeresen csodálatos kék-piros virágok dobják fel a napjaimat.
Ha ilyen jól elvannak, minek nekik plusz víz, gondoltam.
Egy nap azonban elmentünk a Fűvészkertbe. Igen, abba a Fűvészkertbe.
Ott tematikusan vannak elhelyezve a növények. Egy ház a sivatagiaknak, egy a mérsékelt övieknek és egy a trópusi esőerdőkben élőknek. Ez utóbbiban vert gyökeret a lábam, miközben térdig vízben álltam. Megláttam az én kis csapatom rokonait. Úristen, broméliák! A mindennapos esők övezetében élnek, én meg kéthetente egyszer adtam nekik némi vizet.
Otthon elnézést kértem tőlük, hogy szomjaztattam őket, és megköszöntem a sorsnak, hogy túlélték felelőtlenségemet.
Azóta még jobban érzik magukat, csak nekem kell évente 2-3 embert meggyőznöm, hogy a bromélia a világ legklasszabb virága, mert csak így tudom biztosítani, hogy az itthoni populáció bővülésmentesen fennmaradhasson.

9 megjegyzés:

  1. :) Élvezet volt olvasni a beszámolódat:) Biztos jól néz ki a kert és a ház, hogy tele vagytok növényekkel:)

    VálaszTörlés
  2. Hát én picikét irigykedem. :P Egy szögletes és emeletes panelház negyedik emeletén élek, ahol kert nem létezik. :S Az a néhány növény, amelyik megél, az... nos, az szerencsés. :D Egyébként nem szeretek itt élni, de azt tudom, hogy ezzel feleannyi nyűg sincs, mint egy kertes házzal. (de én azért felvállalnám a nyűgöt. Nekem tetszik az a nyűg. XD)

    Ja, és imádom a virágokat! :P Meg minden növényt...

    VálaszTörlés
  3. Nem hencegni akartam, csak önkritikát gyakorolni :-D
    Egyébként én is laktam panelban 8 évig. Elég volt. Amúgy ne egy Paradicsomot képzeljetek el, hanem egy őserdőt.
    A nyári forróságban (azon az egy napon, amikor tényleg meleg volt) jött az egyik tanítványom, és azt mondta, milyen jó hűvös van itt. A fákkal már tényleg semmi gondom :))))

    VálaszTörlés
  4. Hol van itt önkritika?? Hi-hi, az őserdő kifejezés tetszik:)
    Nekem nincs gondom a panellal, sőt! Néha tényleg jó lenne csak úgy, papucsban kisétálni az udvarra (mint odahaza), de alapvetően nekem jobban bejön a kis lakás. A virágok meg... Hát sajnos Bumbit agyonszeretgettem, de a mostani négy úgy néz ki, elvisel:)

    VálaszTörlés
  5. Hát, az az önkritika, hogy nem vagyok hajlandó olyan növényeket beengedni a kertbe, akik sok törődést meg figyelmet igényelnek. Lustaság :-DDDD

    VálaszTörlés
  6. Szerintem senki nem jön(ne) rá, ha nem mondod:D Az a lényeg, hogy jól néznek ki, szépek, és bírják a gyűrődést:)

    VálaszTörlés
  7. Kedves grapes, engem nem kell győzködni a broméliák előnyeiről, és szívesen átveszek egyet-kettőt a felesleges készletből:-D
    Az életkép most is hangulatos volt, mindig örülök, amikor egy kis bepillantást engedsz az életedbe. A növények szeretete és a róluk való gondoskodás elismerésre méltó. Kertet én is szeretnék, de ez a nagyvonalú álmok kategóriája:-(

    VálaszTörlés
  8. Örülök, hogy a kerttel kapcsolatban mindannyian egyetértünk (kivéve a páromat, aki utálja).
    Katarina, lehet, hogy küldök Neked L-vel broméliát:)

    VálaszTörlés