Amikor először jártam
egyetemre, nagyon jó tanáraim voltak: nem buktattak, ha kell, ha nem. Ha nem
érezték erősnek a tudásomat, megkérdezték, hogy akarok-e még tanulni, amire
persze én mindig azt válaszoltam, hogy nem, mire minden további nélkül beírták a
kettest.
Változást a jogi egyetem
hozott, ahol lazán meg lehetett bukni bármelyik tantárgyból úgyis, hogy halálra
tanulta magát az ember. Rögtön az elején szembesítettek minket azzal, két
igazán húzós tárgy van. Nem, nem a római jog. Az a mondás járta, hogy a
jogtörténet mondja meg, kiből lesz jogász, a nemzetközi jog pedig azt, hogy
mikor lesz jogász.
A jogtörténet a gimis töri kibővített
változata volt. A nemzetközi jog viszont mindent magában foglalt a dél-amerikai
teveféle vikunyák védelmére vonatkozó nemzetközi egyezménytől a ballisztikus
rakétákig.
Mint mindenki más, én is
tartottam tőle, azonban tanulás közben ráéreztem az ízére: nagyon érdekes
tantárgy volt, mivel rengeteg magyarázatot szolgáltatott a jelenlegi politikai
helyzetre.
Már többször is írtam arról,
hogy rendszeresen át kellene nézni az általános és középiskolai tanrendet, és
változtatni kellene rajtuk, mert bár bennem is van reálos érdeklődés, de a 4 év
kémiát és 5 év fizikát nagyon soknak tartom. Főleg a szerves kémiát. Aki nem
fog ezzel foglalkozni, annak ez egy fölöslegestantárgy, fölösleges tudás, ami
idővel már elfelejtődik. Ugyanakkor számtalan fontos ismeret fel se merül a
suliban. Ilyen például a pszichológia, illetve töriből sokan nem jutnak túl a
II. világháborút követő éveken, így a nemzetközi eseményekről finoman szólva
komoly hiányosságai vannak az átlag tanulónak. Pedig nagyon fontos lenne tudni
például, mi az izraeli-arab ellentét, vagy az ukrán-orosz háború oka, és
előzménye. Azt, hogy miért van kettéosztva Korea. Hogyan alakulnak ki, és
hogyan működnek a diktatúrák, stb.
Aki szeretné pluszismeretekkel
felvértezni magát, nagyon sok hasznos olvasnivalót találhat a Rubicon
Hidegháború bukazinban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése