Soha nem mutattam különösebb érdeklődést a hüllők iránt, de az utóbbi években mégis közel kerültem hozzájuk. Ennek oka két személy.
Egyikük egy kollégám, aki 42 évesen áprilisban öngyilkos lett. Ez az eset mindannyiunkat nagyon meglepett és mélységesen megrendített. Mindig nagyon vidámnak látszott. Egyikünk se sejtette, hogy micsoda fájdalmak nyomták a lelkét. Gyakran mondogatta, hogy Galápagosi óriás teknős szeretne lenni, mert az sokáig él, és nincs semmi gondja.
A másik teknősrajongó a 28 éves „kicsi” lányom, akit rengeteg dolog érdekel, például a teknősök is. Kérésére tavaly ellátogattunk a balatonföldvári Teknősparkba, ami egy magántulajdonban lévő, kizárólag teknősöket bemutató állatkert. Nem bántam meg, mivel ennyiféle teknőst még soha nem láttam. Ráadásul a tulajdonos nagyon sok érdekességet mesélt a teknősökről. Körbevezetett minket és minden állatról mondott egy-két mondatot. Megmutatta, milyen gyorsan eszi meg az óriás teknős az almát úgy, hogy nem fogja meg a lábával. Azt is láthattuk, hogyan fordul vissza nagy küzdelem árán a hátára borult állat.
A tulaj észrevette, hogy a kicsi lányom teknősös medált és fülbevalót visel, és amikor a lányom mondta neki, hogy éppen a hely miatt vette fel, az öreg meghatódva köszönte meg ezt a gesztust. Tehát érdemes volt odalátogatnunk.
Igaz, „csak” szárazföldi tejnősöket láttunk ott, ez a látogatás mégis kedves emlékeket idézett fel, amikor az IPM 2025. augusztusi számában a tengeri teknősökről szóló cikket olvastam.
 |
| Aldabrai óriásteknős, 11 éves, 80 kg |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése