Talán láttátok már a Holt költők társasága című filmet, melyben Robin Williams irodalomtanárt alakítva próbálja rávenni a fiatalokat, hogy nyugodtan vállalják fel saját gondolataikat, és mondják el a véleményüket.
A filmben van egy jelenet, amikor egy irodalomkönyvből olvasnak fel (nem tudom, ki írta, mi a címe, és hogy valós írás-e, de valószínűleg az). Ez a könyv érdekes megoldást javasol az irodalmi alkotások művészi értékének meghatározására: koordináta-rendszerben ábrázolja őket, ahol az egyik tengely a tartalmat, a másik a formát jeleníti meg, és így a keletkező síkidom (téglalap) területének nagysága adja meg egy írás művészi értékét. Bevallom az integrálszámítás ilyen alkalmazásáról még életemben nem hallottam. A Robin Williams által megformált John Keating- nagyon helyesen- kiszakítatja a fiúkkal ezt a lapot.
Én is egyetértek ezzel a véleménnyel, nem lehet koordináta-rendszerben, egzakt módon meghatározni, hogy melyik műnek mekkora művészi értéke van. Gondoljatok csak Kantra: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.”!
Mégis látjuk a különbséget az értékes és silány művek között.
Mi alapján ítélünk?
Nagyon sok szempontot lehet figyelembe venni, de én most csak a fent említett kettőről szeretnék értekezni veletek: melyik a fontosabb, a tartalom vagy a forma?
Már hallom, hogy azt mondjátok, mindkettő együtt. Mégis, melyik lesz az, ami javítja vagy rontja az összképet?A molyon épp a minap volt egy kisebb eszmecserénk Neil Gaimanról, akinek én csak egy könyvét olvastam, a Csillagport. Nagy csalódás volt a filmhez képest, mert a könyv formailag messze a film alatt van. Elképzelni se tudom, mit láthatott meg a rendező abban a könyvben, leemelem a kalapomat a forgatókönyvíró előtt, aki bravúrosan megváltoztatta Gaiman alapvetően jó, érdekes, újszerű, de piszok rosszul megírt történetét.
Vannak persze az ellenkező táborra is példák: tökéletesen megírt, de tartalmilag semmitmondó művek.
Melyik a fontosabb, ha a másik hibázik? A tartalom vagy a forma?
Igazad van. Elsőre simán rávágtam, hogy persze, hogy mindkettő, és akkor a négyzet a megoldás.
VálaszTörlésDe!
Másodszorra belegondolva, inkább azt mondanám, hogy egyértelműen a tartalom a lényeg, a formánál viszont határt húzok. El kezdtem olvasni könyveket, melyek háttértörténete nagyon tetszett, nagyon érdekelt, de a forma (ugye a stílust, a kivitelezést értjük alatta?) nem jött be, sőt, még most is parlagon vannak. De volt olyan, ahol a háttértörténet, a világ nagyon beszippantott, és bár néha egy kiskanál vízben meg tudnám szorongatni a főszereplőt, mégis olvasom, mert elviselhető ez a szint.
Abban biztos vagyok, hogy sok olyan könyv lehet/van, aminél nagyon elcsúszik az egyik vég felé a csúszka.
Pont a tartalom felé:)
Holt költőket láttam egyszer régen, de annyira nem hagyott mély nyomot. Wilson doki, mi? Robin Williams abszolút kedvenc, őt bármiben elnézem/hallgatom:)
... Hogy jön ide a váza? Mondjuk nem szeretem a bort, de jól néz ki:) Pont a formára;)
Végén kezdem: váza: Mikor én gyerek voltam, nem volt olyan dinamikus a reklámipar, mint most. Ha megnézem a félévvel ezelőtti reklámokat, mindig leesik az állam, teljesen más reklámok voltak, mint most. Gyerekkoromban éveken keresztül ugyanazt hallgattuk/néztük. Volt egy cég, ami vázákat, üvegárut.. gyártott, a neve Amfora volt, a szlogenje pedig: Tartalomhoz a forma, amfora.
VálaszTörlésIgen, a forma szó alatt a stílust, kivitelezést értettem:)
Ha jól értem, az a véleményed, hogy inkább a tartalom legyen jó, ha már valami nem klappol, stílusbeli hiányosságokat- ésszerű határok közt- még lenyeljük? :)
Jól érted, bár ez csak az én véleményem:)
VálaszTörlésAnita Blake karaktere kezd idegesíteni, de a többi minden annyira jó, hogy elhomályosítja azt, ami nálam problémás. De pl. Bella karaktere már túllő a határomon:) Vagy ott a Wings. Nagyon érdekel a világ, és a hogyan, de a gyerekek... ÁÁÁ:D:D
Amfora: ezért bírom a nyelvünket: szójáték:)
Wings is elő lesz véve egyszer, mert annyi mindent hallottam már róla, és az ilyenek még jobban izgatják a fantáziámat.
VálaszTörlésAB kifulladt?
A héten rendeltem meg a... tizenvalahányadik részt, de a Bulletet kb. egy éve abbahagytam. Na, jó, az angol volt, a magyar fordítás meg egész jó.
VálaszTörlésTényleg? Hát az félsiker.:)
VálaszTörlésNekem volt tavaly egy nagy csalódásom egy sikerkönyvvel -nem szeretném nyilvánosan megnevezni;)- angolul sz.r volt, magyarul meg még sz.rabb, hogy népies-urbánusan fejezzem ki magam.
Előfordul.
VálaszTörlésDe ott van pl. a Stephanie Plum-sorozat, angolul végignevettem, ja, a szingli fejvadász magyarul, és a magyar fordítás tökjól visszaadott mindent, és ugyanolyan vicces volt.
A fordítás is sokat befolyásol, érdemes néha beleolvasni az eredetibe is. De ha ott is gond van...
Én már figyelem is a fordítókat.:)) nem mindegy, ki önt magyar formába egy-egy könyvet. Van olyan kiadó, ahol pl, nyüzsögnek a sarlatánok, másoknál meg a tehetségek.
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésCsatlakozom Darolynhoz. :) Elsőként én is mindkettőre zavaznék, de végül is tényleg a tartalom a fontosabb. Most leginkább könyvekkel tudnék előjönni: nem egy olyan könyvet olvastam, ami külsőleg gyönyörű, a hátulján lévő leírás alapján nagyon izgalmas, de belül meg egy nagy semmi. Bár lehet, hogy csak nekem nem tetszett, de tényleg nem fogott meg egypár könyv. Hülye, egyszerű fogalmazás, összevisszaság.
Nem tudom, lehet e példát felhozni, én azért megteszem: Pokoli báléjszakák votl nálam ilyen könyv. Szerintem az (azt hiszem) 5 történet közül egyik sem fogott meg, valahogy a fogalmazás, meg úgy az egész nem jött be. Pedig maguk az alaptörténetek klasszak voltak. De lehet, hogy csak én gondolom így.
Szóval szerintem a tartalom a fontos!
:)
Érdekes módon, de én is kapásból rávágtam volna, mindkettő. Számomra ez a két dolog egy egészet alkot és még sosem gondoltam bele abba, hogy a kettő milyen mértékben mérvadó számomra. Így gondolkodóba estem és arra jutottam, hogy ha a tartalom rossz, akkor engem egy cseppet sem érdekel a fogalmazásmód, abbahagyom. Félreteszem és jó esetben később, talán érettebb fejjel nekiveselkedek mégegyszer. Rosszabbik esetben azon zsörtölődök, hogy mi volt az, ami megfogta a kiadót és az olvasókat ebben a könyvben és engem miért nem?
VálaszTörlésAmennyiben a fogalmazásmód és az ehhez tartozó kellékek nem tetszenek, attól függetlenül is kiolvasom, mert valami benne megfogott. Ez a jobbik eset azt hiszem. Olyan 80%-ot adok a tartalom fontosságának és 20%-ot a formának. A kommentekben olvastam, hogy példának hoztátok fel a Wingst. Pont most olvasom, úgyhogy hozzá tudok szólni a témához:))
Ezek szerint nem csak nekem tűnt fel, hogy valami nem stimmel. Valami nagyon idegesít a történetben. Egyrészt az író fogalmazásmódján látszik, hogy még kezdő. Első könyves író. Emellett rettentő szupernek tartom, hogy adtak neki esélyt és én is ilyen csodákban bízom a későbbiekben. A másik pedig az, hogy egyszerűen felidegesít a lány fiatalsága, esetlensége. Valószínűleg ezt azért érzem, mert 15 éves csak benne a leányzó, de mégis... nem érzem magamhoz közel a karakterét. Valahogy sokkal hitelesebbnek tűnik egy 17,18,19 éves szájából az egész történet. Twilightot hozom fel most, de ott is. Az tetszett a karakterekben, hogy a karakterekben látszódott már a komolyság, pedig Bella is 18-as éveiben járt.
Nem is tudom. A tündérek világát imádom. Maga az egyediséggel sincs baj. Nekem itt, most a szereplők jelentik a negatívumot.
Egy kicsit elkanyarodtam a tárgytól ne haragudjatok:)De ezt muszáj volt leírnom:D
Üdv:
diana:)
Őszintén szólva nagyon megörültem, hogy végre valahol (ahova én is fel szoktam nézni) előkerült ez a téma... És valóban rémesen nehéz kiválasztani az egyiket a kettő közül, de azt hiszem, én most formabontó módon a stílust választom.
VálaszTörlésÉs akkor én is csak a Twilightot hoznám első példámul: a vámpír-témát Meyer előtt és után is feldolgozták páran, mégis, én rajta éreztem azt, hogy tovább mert menni a megszokott szerepkörön és új formában volt képes megjelentetni az egész vámpírmizériát (persze azt sem árt, ha megvallom őszintén, nálam a Breaking Dawn kivágta a biztosítékot! Ott azt éreztem, hogy egyszerűen nem lehet igaz, hogy ugyanaz az írónő... egyszerűen lementünk egy olyan gagyi szintre, hogy komolyan fontolgattam az érvagdosást, de végig olvastam! Bár nagy harc volt, nem hazudok, ovlasás közben zsibbadt az agyam, és fontolóra vettem a Tom & Jerry-s szemnyitvatartó módszert...)
És én olvastam már nem egy olyan könyvet (úgy látszik, tudatalatt választok így :D), ahol kizárólag az író remek stílusa miatt olvastam el a könyvet, mert egyébként maga a történet hidegen hagyott volna, de egyszerűen képes volt úgy megírni, hogy még az én finnyás érdeklődésemet is felkeltette...
Szóval egyelőre egyedüliként azt mondom: STÍLUS!
Bea!
VálaszTörlésPokoli báléjszakák jó példa. Nekem a Virágcsokor tetszett (hasonlíta Képeskönyvre vagy inkább fordítva), Meg Cabot és s. Meyer elment, de amásik két történetnek nem értetettem a lényegét. Nulla tartalom.:o:O
nem akartam példával előjönni, de jó, legyen: Eperszedő- a hátsóborítón elmondják akönyv teljes tartalmát. Totálkár az a könyv:S Nulla tartalom. Kár volt a papírt pocsékolni.
Diana!
tetszik a százalékos felosztásod. Egyetértek: a tartalom a fontosabb valamennyivel, mert hiába a szép fogalmazás, ha nem szól semmiről a sztori.
A szereplők új téma, de érdekes, gondolatindító volt, amit írtál:)
Matt!
Hát, barátom, szerencse, hogy Meyer miatt nem vagdostad fel magad:-D
A BD-ra utaltam egy fentebbi hozzászólásban:S halálos.:(
Én se értettem, hogy írhatta ugyanaz a személy azt a négy könyvet, annyira más a stílus és a forma is. Olyan, mint ha egy jól szervezett team munkája lenne, és egyik kötetnél az egyik csapattag, másiknál egy másik szava esett volna jobban a latba.
Ki volt az, akit a stílus miatt elolvastál? Ha nem titok ;)
Fordító: az Anita Blake-eket három fordító vitte végig, az első tökjó volt, a második (Gálla Nóra) szerintem nem illett a stílushoz, de naggyon jó volt, a harmadik meg elmegy, de nem az igazi.
VálaszTörlésA Stephanie Plum-könyvekből az első hármat kétszer is kiadták, az egyiket még régebben, azt férfi fordította, és szerintem korrekt volt, a másodszori fordítás pedig nagyon szuper. Most hogy mondod, kezdem én is nézni, de csak azoknál a könyveknél, amik "fontosabbak".
Pokoli báléjszakák: szerintem jó történetek voltak, aranyosak, és tetszettek, viszont a Karót nem bírtam végigolvasni.
Wings: ühümm, kicsit olyan, mintha blogra írta volna. Egyetértek dianával, a szereplők nálam is problémásak a Wingsben, pedig a srác szerethető karakter... Csak nem valós.
Matt - stílus: jobban belegondolva a P. G. Wodehouse-könyvek is olyanok, hogy már néha kicsit unom a történetet, mert mindig ugyanaz van: minden happy - jön egy gubanc - Bertie mindig még jobban belekeveredik - Jeeves mindig megmenti - minden happy. De! A humor, szóhasználat - a stílus megmenti az egészet, és talán ezért van, hogy a Jeeves-sorozatból már vagy 6-7 papíros-nyomtatott-kézzelfogható könyvet vettem meg.
Grapes: szereplők téma jöhet:D És még sok más is:)
Ha valaminek jó az ötlete, de nincs jól megírva, én képtelen vagyok szeretni. Ha viszont valami nagyon stílusos, van egyénisége az írásnak, és a tartalomban itt-ott van egy kis baki, én még mindig tudok rajongani a történetért.
VálaszTörlésDe mostanában nagyon lekicsinylik az írók a minőséget. Nem is tudom, nekem a forma/stílus/minőség az alap. Ezen túl bomlik ki a tartalom. Képtelen vagyok befogadni egy rosszul megírt, de hihetetlen magvas gondolatokat tartalmazó regényt.
Viszont ha az elején elvarázsol az írás hogyanja, már könnyen megbocsátok sok mindenért.
Grapes, stílus miatt olvastam Brenna Yovanoff-ot, illetve az előttem már sokszor emlegetett AB-t...
VálaszTörlésÉs, ha élhetek egy baráti jó tanáccsal, aki nem akar nagyot csalódni, ne vegyen a kezébe Jilliane Hoffmannt! A klasszikus büntetőjogi sztorik, nulla fantáziával... És nem tudom, hogy jobb-e eredetiben (s mivel németül nem tudok, valószínűleg nem is fogom megtudni...), de azt bizton állíthatom, hogy a fordítás valami ritka gyenge, viszonylag sok elgépelési hibával, és nem sajnálják a félrefordítást sem...
Viszont Chelsea Cain-t csak ajánlani tudom! Ugyan szokatlan (számomra), hogy egy nő külső szemlélőként írja meg a történetet, de hihetetlen stílusa van, és a mai napig emlékszem, hogy a 232. oldal utolsó bekezdésénél majdnem elájultam és elhánytam magam (azt viszont a mai napig nem tudnám megmondani, hogy jöttek ezzek sorrendben :D) Az egyetlen baj csak az, hogy az Ulpius-ház nem töri magát, hogy lefordítsa a trilógia másik két könyvét... (bár lehet, azóta már bővült, decemberben még trilógiának számított külföldön... :) na, most utána is nézek, sikerült kicsit felkeltenem a saját érdeklődésem – ez nem beteges már? :D)
Várakozásomnak megfelelően két pártra szakadtunk, ami nem baj, mert mindenki bátran tartsa meg a véleményét, és külön örülök, hogy megosztottátok velem.:)
VálaszTörlésÉn kitartok amellett, hogy csupán a stílus miatt képtelen vagyok elolvasni egy könyvet, nekem kell a tartlami plusz, de mint írtam, az se elég önmagában.
Ahogy Darolyn mondta, egy szép kis négyzet az igazi (tartalom és forma egyaránt jó).
Matt, köszi a tippeket:)
Na, én is megjöttem... :-D
VálaszTörlésÉrdekes dolgokat mondtatok, én is végiggondoltam a dolgot. (Egyébként már régebben is, elég sokszor. A karcolatot szoktam felhozni, mint olyan portált, ahol a tartalom kevésbé számít, és szerintem inkább a formával foglalkoznak.)
Számomra is mindkettő fontos. Egyik nem lehet a másik nélkül, de ez az egész biztos nem ilyen egyszerű. :-D De azért fel lehet fogni egyszerűbben is, hogy ne fájjon a buksink miatta. :-P Én azt mondom, hogy egy rossz sztori köré írt regény nem sülhet el jól, ha pocsék a megfogalmazás, a stílus. De ha egy jó történet van rosszul tálalva, azt is halálra ítélhetjük... Szóval fontos, hogy mindkettő jó legyen. De végeredményben úgyis az számít, hogy mennyire szép a mű, mennyire nyeri el a tetszésünket. És akkor már nem kell azon agyalni, hogy most a formai, vagy a tartalmi része tetszett-e... :-)
Wings?? Tényleg ilyen gáz? :-P Én nem olvastam, de azt tudom már, hogy van némi hasonlóság közte és a Kristályszép c. regényem között. (A tündérek miatt.) XD Bár van egy olyan érzésem, hogy az kislányos, az enyém meg... khm, nem. :-D
Artie!
VálaszTörlésA Karcolat szélsőségesen formaközpontú oldal, ezért én nagyívben kerülöm. lehet, hogy egy írásban nem szerepel kétszer ugyanaz a szó, de mégse szól semmiről, és fordítva. Ha formailag rossz egy írás, azt sokkal könnyebb javítani, mint ha tartalmilag semmitmondó.
Ne hasonlítsd a Kristályszépet a Wingshez, mi se tettük!;) Az kevés, hogy mindkettőben tündérek vannak.
Jól van, akkor elfelejtem a hasonlítgatást! :-D Egyébként a Karcolatról lassan száműznek, mert idézem "a C-kategóriás Nők Lapja sztárolta romantikus lányregények szintjén ragadtál meg. Márpedig arra lehet, hogy van kereslet, de hogy az nem írás, csak betűpótlék, az is biztos." :-P
VálaszTörlésEzt írták? :-DDDD
VálaszTörlésSzóval most meg tartalmilag nem felelsz meg a "nívójuknak"?
Ne törődj velük! Az érdeklődésük elég szűkkörű, és Te abba nem férsz bele.
Végigolvasva a tanulságos és érdekes hozzászólásokat, Matt és Ab mellé tenném le a voksomat - túl azon, természetesen, hogy tartalom és forma egysége az ideális megoldás, de hát ezt mindannyian tudjuk, a kérdés meg nem ez volt.
VálaszTörlésA forma számomra rendkívül fontos, gondolok itt stílusra, helyesírásra is, mert szerintem a legjobb, legfantáziadúsabb történetet is agyonüti, ha stilisztikailag nem jó, viszont egy remek stílusban megírt, esetleg nem annyira eredeti sztori is elszórakoztathat.
Artie: pokolba azzal a hülyével, aki ilyen bődületes baromságokat irkál rólad!!!
"Hol tartanak a Pricsárd-féle könyvben?"
VálaszTörlésEbben volt a koordináta rendszer! :-))
Üdv,
Alekszandrov
Katarina! Tudtam, hogy Te is formafüggő vagy: Tudod, hogy írtam is, milyen szépen fogalmazol:))
VálaszTörlésAlekszandrov! az az:) Köszi:)))