Édesanyám olyan korban született, amikor nem volt tévé. Ennek megfelelően később is nagyon jól elvolt tévé nélkül. Néha azonban vetítettek olyan filmeket, amiket sohasem hagyott ki. Ilyen volt például a Négyszer kettő néha öt vagy a Mese a tizenkét találatról. Ezeket a filmeket mindig megnézte, ha vetítették. Rengetegszer látta, én azonban nem értettem, miért van oda ezekért a szememben régiségekért, főleg hogy egyébként ritkán tévézett.
Mostanra rájöttem. Amikor a huszas éveimben készült Ötvös Csöpi filmeket és a Linda sorozatot újra vetítik, mindig megnézem őket. Én is kaptam már erre vonatkozó kritikát, de nem érdekel. Természetesen tudom, miért szeretem ezeket a filmeket. Láthatom azokat az utcákat, azokat az azóta kiszuperált autókat és azokat a rég divatja múlt ruhákat és frizurákat, melyek fiatalkoromban életem részei voltak. Ezek a filmek visszarepítenek a fiatalkoromba. Már-már olyan, mintha tényleg a 80-as években lennénk., és ismét fiatal lennék.
A Mindennapi pszichológia 2025. nyári számában Jakabffy Éva Megfiatalodás 2.0 című cikkében olvashatunk a fiatalságra való törekvésről, melynek kutatása során 1981-ben New Hampshire-ben kísérletet folytattak hetvenes-nyolcvanas éveikben járó férfiakkal, aki számára 1959-es környezetet teremtettek. Hogy mi történt, azt elolvashatod a magazinban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése