Tegnap volt eredményhirdetés.
Ezúton is gratulálok a helyezetteknek, és minden résztvevőnek. Valerinnek és Katarinának igazán nehéz feladata volt, mert mindegyik mű remek volt.
Olvassátok el a novellákat, mert tényleg nagyon jók lettek, és szavazzatok a legjobbra!
És a lényeg: Képzeljétek el, mi történt!
Különdíjas lettem
Életemben nem volt még semmi különdíjam!
Egyébként nem szoktam pályázatokon indulni csak nagyon-nagyon ritkán. Lusta vagyok, de ezt már a gimis angoltanárom is megmondta (Bérczes László, aki jelenleg a Bárka Színházban rendező, és akit én nagyra tartok).
El se tudom mondani, mennyire örültem neki!
Katarina szegény meg azt hitte, megsértődtem, mert óráig nem voltam elérhető, pedig csak annyi történt, hogy a párom uralta az internetet XD
Ő, a férjem, nem tud arról, hogy írok, így nem mondhattam neki, hogy miért szeretnék olyan nagyon netközelben lenni.
Itt az oklevelem:
Egyébként nagyon büszke vagyok erre az írásra, mert egy komoly, nagyon szomorú történet, ami ráadásul megtörtént velem.
Egyúttal talán fricskát tudok mutatni vele azoknak, akik ennek az oldalnak az indulásakor kemény kritikákkal letámadtak, miszerint nincs stílusom.
Igazuk van, nincs stílusom, mert én többféle művet is le tudok tenni az asztalra. Azt hiszem, aki az Utolsó levelet olvassa, és nem tudja, hogy én írtam, ki se találná, hogy én vagyok a szerző. :)))
Részemről a megtiszteltetés, amiért részt vettél a pályázaton, és azért különösen hálás vagyok, mert ezt az írást pont a mi pályázatunkra küldted el. Már írtam, hogy a különdíj indoka pontosan az íás különlegessége volt, hiszen nem tudtuk összehasonlítani az almát a körtével, ezért is írtam már azt, hogy nem ugyanabban a kategóriában indultál, mint a többiek. Nem jobb, vagy rosszabb az írásod, mint a többi, csak annyira más, mint a többi, hogy nem tudtuk a többi között elbírálni. Lehet, hogy engem befolyásolt a bírálatban, hogy tudtam, a történet igaz, és természetesen nem tudtam objektív maradni, nem tudtam csak a fogalmazásra figyelni, az írás nyilvánvaló irodalmi értékeire, amikor a könnyeim folytak az olvasás közben, és mélyen átéreztem mindazt a kínt, amin Édesanyáddal keresztül kellett mennetek. Ha nem tudtam volna, hogy igaz, lehet, hogy másképpen mérlegeltem volna. A különdíjjal azt a többletet ismertük el, ami ebben a történetben volt: azt a bátorságot, ami a megírásához és a közzétételéhez kellett.
VálaszTörlésÉs ez itt a kulcsszó: a bátorság. Amióta blogolok, és mások blogját olvasom, sok tehetséges írót ismertem meg, tehát tudom, hogy sokan tudnak szépen és jól írni, de amit te tettél, az a bátorságod miatt különleges. Az, hogy nincs stílusod, hülyeség, annyira, hogy ezzel az állítással még vitatkozni sem érdemes, a sokoldalúság nem zárja ki az egyéni stílust - ez az én véleményem.
Kedves Katarina!
VálaszTörlésÉn örülök, hogy meghívtál a pályázatra, mert magamtól biztos, hogy nem indultam volna, sőt, amilyen lusta vagyok, írtam már neked, először egy, már kész novellát akartam beadni, megfelelt volna a címnek, de egyszer csak eszembe jutott anyukám levele, amit fóliába csomagolva őrzök a szekrényben. Most alkalmam volt elmondani a történetét is, és ezért hálás vagyok Neked, és azoknak is, akik végigolvastátok ezt a szórakoztatónak egyáltalán nem nevezhető írást.
Köszönöm.