A Képeskönyvnél sokszor olvasom azt a véleményt, hogy nem tudtok azonosulni a karakterrel.
Evvel kapcsolatban jutott eszembe néhány gondolat.
Először is: én se tudok azonosulni Ann-nel, én tökéletes ellentéte vagyok ennek a lánynak, viszont ez a történet csak így jó, így lehet megírni, így érdekes, ugyanakkor egy kicsit nehéz is, mert bele kell élnem magam egy olyan személy világába, aki messze nem én vagyok.
Másrészt: most láttam Johnny Depp Betépve című filmjét. Nagyon szeretem Deppet, kiváló színész, eddig minden karaktert jól hozott, ezt is, mégis...
Nem tetszett a film, és nem azért, mert nem tudtam azonosulni a vidéki, szegény, édesanyja által elhanyagolt, ezért a kitörés miatt bármire képes, kábítószerkereskedővé váló fiúval, hanem azért, mert unalmas volt a film. Nem mondott semmi újat.
Másik példa: Frei könyve. Egyik főszereplővel se tudtam azonosulni. Se a magát a bosszúállás angyalának képzelő, de lassan gátlástalan bérgyilkossá váló Andréval, se a "szegény ", kihasznált Adriennel, aki a fotómodell-karrier mellett megélhetési forrásként egy orosz milliárdos szeretője a londoni Belgraviában, mert számomra a lány egyszerűen egy pénzéhes lotyó. Talán a történet jó lett volna, de egyetlen szerethető karakter se volt a könyvben. Egyetlen egy se.
Fontos-e, hogy azonosulni tudjak egy szereplővel, főleg a főszereplővel? Ez az az ok, ami miatt elolvasok egy könyvet, vagy leteszem, ha nem tetszik a főszereplő?
Ellenpélda: Bűn és bűnhődés. Szerettétek Raszkolnyikovot? Én nem, de történet magával ragadott, mert elgondolkodtatott. Abban a könyvben sem volt senki, akit szeretni tudtam volna, mégis jó volt.
Attól értékes, szerethető egy írás, hogy a benne levő karakterekkel tudok-e azonosulni, vagy valami más visz rá az olvasásra?
Még egy gondolat Ann védelmére:
"Végre eljöttem egy bölcs gyógyítóhoz, és miről akarok beszélni vele?
Az Istenhez való viszonyomról?
Az éhező gyerekek megmentéséről?
Nem. Csakis a magánéletem érdekel."
(részlet az Ízek, imák, szerelmek című filmből)
Hűű, ez egy nagyon jó kérdés!!!
VálaszTörlésElőször azon kezdtem el gondolkodni, hogy ha nem szeretem meg a karaktert, vagy nem tudok vele azonosulni, akkor leteszem-e a könyvet. Arra jutottam, hogy nem feltétlenül (bár egyszer volt rá példa, annyira idegesített Rejtő egyik egyik szereplője, hogy képtelen voltam folytatni a történetet), más tényezők is beleszólnak.
De az, hogy mennyire tetszik egy könyv, azt nagyban befolyásolja, hogy a karakterrel mennyire tudok azonosulni. Ha tudok, az számomra azt jelenti, hogy éppen jó időben olvasom a könyvet, valami miatt éppen nekem szól a történet. Ha ez van, akkor az a könyv hihetetlenül tetszik, tátva marad a szám, és mindenkinek lelkesen mesélem, hogy milyen nagy hatást tett rám a történet.
Ha valami nem stimmel a főszereplővel/fontosabb szereplőkkel – nálam ez főleg a döntéseinek racionális voltára vonatkozik –, attól még tényleg lehet jó a történet, de éppen ez az, hogy csak jó lehet. Ha valami nagyon zavaró egy karakterben, az biztosan megöli a pozitív véleményt, a történet egyszerűen nem tud érte kompenzálni. Szerintem.
Kíváncsi vagyok, kinek mi a véleménye! :)
Elkezdtem írni, hogy hasonló a véleményem, mint Pirosepernek, sőt, még ki is fejtettem, mire gondolkodóba estem... Vajon a kedvenc könyveim esetében mindig azonosultam valamelyik szereplővel? A válasz megdöbbentett. NEM. Példának okáért ott van Laurell K. Hamilton Anita Blake-je, vagy Vavyan Fable Denisája, de említhetem a Te Annedet is, Grapes. Egyáltalán nem olyanok, mint én, és ezért nem is azonosultam velük, a történeteik mégis magukkal ragadtak.
VálaszTörlésÉn inkább azt mondanám, hogy maga a sztori az, amibe beleélem magam, félve várom a történéseket, izgatottan a megoldásokat (és szinte már-már vágyódással a szerelmi szálak alakulását - tudjátok, ez a: mikor jönnek már végre össze érzés :-D).
Az már más kérdés, hogy mi van, ha egyik szereplő sem szimpatikus, ha egyikükért se tudok izgulni, szurkolni neki. Na, ez esetben biztos leteszem a könyvet. De szerintem a szerethetőség nem azonos az azonosulással.
Azonosulni én inkább a saját szereplőimmel szoktam/tudok, hiszen ők valamilyen szinten belőlem születnek, még akkor is, ha szintén önmagamtól teljesen eltérő karaktert alkotok meg, mert egy icipici része biztosan olyan, mint én, vagy amilyen lenni szeretnék.
Huh, remélem érthető voltam, és tudtam valamelyest árnyalni a különbséget. :-D
Lányok,
VálaszTörlésegy kicsit részrehajló leszek, bocsi:)
Nekem Diara véleménye jobban tetszett, pontosabban én is ezt érzem magamhoz közelállónak, a második felére gondolok.
A történet a fontos, nem az azonosulás. És igen, én is a saját szereplőimmel tudok csak azonosulni.
Köszi a véleményt:)
Óóó, én elfogadom. Mindenkinek más a fontos. :) A lényeg, hogy találjuk meg, amit keresünk. :)
VálaszTörlésSzia.
VálaszTörlésVéleményem szerint nem árt, ha egy kicsit is tudunk azonosulni a főszereplővel, legfőképp, ha E/1-ben van megírva a történet. Én legalább is ezt szeretem. Bár maga a történet is fontos szerepet játszik, mert hiába érezzük úgy, hogy tudunk olyanok lenni, mint egy szereplő, ha az alapsztori halál unalmas.
Írtad a Képeskönyvet. Hát én egy kicsit "együtt érzek" Ann-nel. Szóval... Megértem, hogy változtatni akar a dolgokon, meg minden. Lehet, hogy ezért szeretem ennyire :))
"Fontos-e, hogy azonosulni tudjak egy szereplővel, főleg a főszereplővel? Ez az az ok, ami miatt elolvasok egy könyvet, vagy leteszem, ha nem tetszik a főszereplő?"
VálaszTörlésAz is lehet fontos, hogy tudjunk azonosulni, meg az is, ha nem tudunk. Ha magunkra ismerünk egy szereplőben - olvasott, nem általunk írt szereplőre gondolok -, az jó érzés lehet - vagy rossz, attól függően, milyen a karakter.
Ha nem tudunk azonosulni, az olyan picit, mint ha voyeur-ködnénk, leskelődnénk, belelátnánk valaki más életébe, gondolataiba, a tettei mozgatórugóját ismerhetnénk meg. Ez is nagyon jó.
Saját szereplőnél: az általam írt szereplők természetesen nem mindig, sőt, többnyire nem hasonlítanak rám, ez pedig pont azért jó, mert lehetőséget ad számomra, hogy olyan karakterek bőrébe bújjak, amelyek számomra ismeretlenek, idegenek, és kipróbálhassam, milyen lenne, milyen lehet másnak lenni. Persze, mivel az én fejemben születnek meg, az én gondolataim és érzéseim által, lehet, hogy mégis hasonlítanak rám egy picit, mindannyian, még a gonoszak is:-D
Na, lányok, jöjjön egy pasi véleménye! XD :-D
VálaszTörlésNekem nem olyan fontos, hogy a főszereplővel azonosulni tudjak, viszont fontos, hogy legalább egy valaki legyen, akit bírok... Például a Képeskönyvben is van valaki, aki számomra szerethető. (Lily.) Az, hogy kedvelni tudok valakit, még jobban növeli az olvasási kedvemet. :-D Ha mindenki gyökér lenne benne, akkor kevésbé érdekelne a történet.
A saját történeteimnél kicsit bonyolultabb a helyzet. :P Szeretek azonosulni a főszereplővel. De ettől függetlenül néha keresem a kihívásokat. :-D Nem egy novellánál fordult elő, hogy olyan főszereplőm volt, aki abszolút nem hasonlított rám. Vagy mondjuk nő volt. :-D A Reszket az erdő regényem főszereplője is nő, és ott ráadásul E/1-ben írtam a sztorit. o.O De abban az esetben, ha nőről van szó, akkor úgy írom meg a karakterét, hogy sok legyen a közös bennünk. A legújabb regény pedig a legkönnyebb módszerrel készül. (Talán ezért lesz a kedvencem.) Ezúttal majdnem ugyanolyan lesz a főszereplő, mint én magam. :-D
Láttam JD-t Betépve :), de már olyan rég volt, hogy nem igazán emlékszem rá... Akkor lehet, hogy tényleg nem volt olyan nagy:) De a kép üt:)
VálaszTörlésAnne-nel nem tudok azonosulni:) Elég távol áll tőlem :) Frei-könyvet, Ízeket, B&B-t nem olvastam.
Diara azon véleményével értek egyet, hogy sem Anita Blake-kel, sem Denisával nem azonosulok (Kyrával még kevésbé), de nagyon bírom őket, és azt is, ami velük történik, meg persze a pasikat körülöttük:D
Hogy mi fog meg egy könyvben? A hangulat. Stílus. A lényeg, hogy vágyjam azt a világot.
Vannak könyvek, amik történetileg nagyon tetszenek, a szereplőkre azt mondom, hogy elmennek, de a beszéd??!! Van, hogy a párbeszéd tönkrevágja az egész könyvet, pedig egyébként jó lenne.
Egyszer tettem le könyvet azért, mert nem bírtam elviselni a szereplőt (annyira bizonytalan és tesze-tosza volt!). De ez több mint 10 éve történt.
Szóval... nem kell, hogy azonosuljak a szereplőkkel, valamilyen szinten azért legyenek szimpatikusak, de nem elvárás; viszont a hangulat nagyon fontos, meg a párbeszédstílus.
Én ezen még soha nem gondolkodtam. Nem tudom, hogy olvasás közben azonosulok-e a szereplővel vagy sem, csak azt tudom, hogy tetszik-e a történet, magával ragad-e vagy sem. Nem kell mindig kedvelni a szereplőket, ha jó a sztori és jól van megírva. Negatív karakterekért is lehet izgulni.
VálaszTörlésSzerintem.
Olvasó Norema
Piroseper!
VálaszTörléspersze, tudod, hogy mennyire pacifista és emberpárti vagyok. találja meg mindenki, amit szeret, pontosan.
Bea!
Akkor talán az a jó, ha fejlődik és jó írányban?
Katarina!
Nagyon jó, amit írtál. Látod, erről meg is feledkeztem, hogy kiélhetem a "perverzióimat" =lehetek olyan szemét, amilyen a való világban soha nem lennék:)
Tudom,hogy Te nem ilyen vagy, de számomra ez a gondolat ezt a lehetőséget is biztosítja.
Artie!
Az az igazi kihívás, ha olyanról irunk, akik egyáltalán nem mi vagyunk.
Azért belőled simán kinézem (kiolvasom:-D), hogy maxi jól hozod a csajos formát, mert igenis vannak érzelmes pasik (pl Te), meg hapsis nők
Darolyn!
Szerintem azért nem emlékszel a filmre, mert nem volt jó. Bennem, se hagyott mély nyomokat, na de nem gond, mert JD más filmekkel beírta már magát a szívembe.
"vágyjam azt a világot"- ez tetszik:)
Hangulat... párbeszédstílus... kitalálod a következő vitatémánkat :-DDDD
Norema!
na ugye: Én is erről beszélek:))))
Sziasztok! :)
VálaszTörlésNekem nem feltétlenül fontos, hogy teljesen azonosulni tudja a főszereplővel. Vegyük példáúl a Twilight sagát. Imádtam. Mégsem tudtam azonosulni Bellával, azzal a botladozó stítlusával, de még magával az életfelfogásával sem. Szerintem sokszor egy egyszerű buta liba. (Bocsánat a kifejezésért, de így van) Mégis voltak a könyvben dolgok amiért rajongtam. Meyer kifejezésmondja és sok karaktere tényleg nagyszerű. Szerintem elég ha az ember egy-két hasonlóságot talál a főszereplő és a saját karaktere között. Bár ez csak E/1-ben van így. Máskor eggyáltalán nem zavar, ha nem találok hasonlóságot. :))
Sziasztok:)
VálaszTörlésÉrdekes, de számomra egy cseppet sem mérvadó az, hogy a történetben mennyire tudok azonosulni a főszereplővel vagy akárkivel. A sztori jó, és kíváncsi vagyok a végére, elolvasom. Persze csak előnyére válik a történetnek, ha számomra szimpatikus emberek vannak benne, mert azt akár egy nap alatt kiolvasom és a végén alig kapok levegőt, annyira tetszett. De azt kell mondjam, nálam nem ez az azonosulás dolog a legfőbb dolog.
Az írásban pedig totálisan fordíva van. Minden egyes karakterbe bele kell élnem magam, ami lássuk be még nem megy valami jól!:D Míg Marie és Will karaktere mélyen bennem van, addig az olyan háttérszereplőkkel, mint Tatiana és a barátok, nem tudok foglalkozni különösebben:D
Cassidy!
VálaszTörlésTwilight Bella egy genetikai csoda: csetlik botlik, miközben délutánonként kiváló szakács, és sitty-sutty remek fogalmazásokat ír. szerintem Meyer elég alaposan beledolgozta magát ebbe a karakterbe.
Diana!
sztori, sztori:))) ez a kulcsszó:)
és még valami: ha nem szerethető először egy karakter, de a történet során jó irányba fejlődik, már az is valami, nem?
;D :D
VálaszTörlésPontosan!
Így van, a sztori a lényeg!
VálaszTörlésAzzal is 100%-ig egyetértek, hogy egy karakter fejlődhet, változhat annyit egy regény történései során, hogy megváltozzanak az iránta táplált érzelmeim. Épp nemrég olvastam ilyen "könyve(ke)t" (írni is akartam róluk a blogon, amit valószínűleg meg is fogok ejteni).
De akkor is kell legalább egy szereplő, akit elejétől kedvelek, vagy akinek érdekel a sorsa. De ez semmiképp nem attól függ, hogy tudok-e azonosulni vele.
A szeretet nem az elsődleges egy könyv szereplőjénél, inkább, hogy megértsem az indokait az adott helyzetben. A történelmi és kulturális háttér mindig meghatározza egy szereplő döntését.
VálaszTörlésSosem tudnék azonosulni például egy apácával úgy érzem, mert mindig gyerekeket akartam, de megértem egy meghurcolt nő döntését, ha a zárdát választja...
Találkoztam már sok könyvvel ahol a szereplő teljesen másképp cselekedett, mint én, a modern nyugati nő cselekedtem volna, és pont ezeket a könyveket szerettem. Ahol az író megértette velem, hogy miért így történt, ami történt. Ha nem értem meg, akkor rossz egy könyv... :)
Teljesen egyetértek veled, Rica. Sokkal pontosabban meg tudtad fogalmazni, amire gondoltam. A szeretet és az érdeklődés tényleg nem árnyalta kellőképpen a dolgot. Meg kell érteni a szereplő cselekedetének mozgatórugóit. Az említett olvasmányaim pont ezt tették, olyan mértékben, hogy az alapból ellenszenves cselekedet ellenére valóban megszerettem az illetőt, és drukkoltam neki. :-)Ez adta azt az érzelmi pluszt, ami miatt egyszerűen nem tudtam letenni, sőt, újraolvastam a történetet.
VálaszTörlésRica!
VálaszTörlés"Megértsem az indokait az adott helyzetben."- ez nagyon tetszik:)
Diara!
Ugye hogy van olyan, hogy ellenszenves cselekszik a fsz, mégis olvasod, talán drukkolsz neki, hogy vegye már észre magát. ha fikció és jó az író, aki észreveszi magát. A való életről szóló sztroiban nem feltétlenül:)
Ilyen is van, de én nem így értettem. Ma már nem, de holnap leírom a blogon, hogy kinek a műveiről beszéltem, és ha lesz időd, hogy elolvasd, azonnal meg fogod érteni. :-D Nem azért drukkoltam, hogy vegye észre magát, és javuljon meg, hanem hogy érje el a célját és boldog legyen. Mert az író a történet előrehaladtával felfedte, és teljes mértékben megmagyarázta a cselekedeteit, és a háttérinformációk egyszerűen lehetetlenné tették, hogy ne szimpatizáljak az illetővel. Hihetetlen módom meg tudta változtatni a szereplőkről, szituációkról alkotott véleményemet.
VálaszTörlés