2013. február 24., vasárnap

Első mondat



Tegnap megnéztem az Emlékezz rám című filmet, ami ugyan nem tetszett, de egy mondat megfogott:
„Gandhinak huszonhárom évesen három gyereke volt, Mozart már harminc szimfóniát írt, Buddy Holly pedig halott volt.”
Nem vagyok egy írástechnika-megszállott, mert vallom, hogy az írást nem lehet úgy tanulni, mint egy iskolai tantárgyat. Tehetség kell hozzá, ami vagy van, vagy nincs, és ez utóbbi esetben bármennyit tanulhat az ember, nyögvenyelősek lesznek a sztorijai. Nem hiszem ugyanis, hogy Tolsztoj, Shakespeare vagy Jókai tanult volna írástechnikát, mégis elég jól boldogultak. Másrészt azt gondolom, hogy az ilyen mesterséges, külső emberek által kényszerített dolgok az egységesítés felé tendálnak, vagyis ha az író sokat foglalkozik az íráselmélettel, elveszítheti a saját hangját. Nem véletlen, hogy sokszor mennyire kiszámíthatóak a hollywoodi filmek.
Ennek ellenére én is próbálom magam képezni, fejlődni akarok, ami számomra azt jelenti, hogy a lektorok, a szerkesztők és természetesen az olvasók véleményéből kiszűröm azt az infót, ami segít továbblépni, jobbá válni.
Mi köze mindennek a fenti mondathoz?
Csak annyi, hogy az ember akarata ellenére elgondolkozik olyasmin, amin már mások is törték a fejüket.
Ennek ékes bizonyítéka az Álom (tudjátok, még nincs végleges címe) első mondata, mert azt én is elfogadom, hogy a felütések nagyon fontosak:

„Newton huszonnégy évesen írta le a tömegvonzás törvényét, Einstein huszonhat évesen a speciális relativitáselmélettel foglalkozott. Én tizenkilenc éves vagyok, és mit értem el eddig?
Futottam az álmaim után.”


5 megjegyzés:

  1. Hasonló véleményen vagyunk, azt hiszem. :-) És ezt minden művészeti ágra rá lehet vetíteni. Meg lehet tanulni regényt/történetet írni, rajzolni, festeni, zenélni, de ha nincs mögötte tehetség, akkor az egész nagyon MŰ lesz, hiányzik majd belőle valami. Valami, amit érzéssel lehet csak megmutatni. De ez a tehetséges emberekkel is előfordulhat, ha állandóan csak másra hallgatnak... Ahogy te is írtad, elveszti a saját hangját. Beleolvad egy létező stílusba, és könnyen steril lehet. Manapság pedig afelé tendál az irodalom, hogy pörgős, filmszerű legyen minden regény. A leírásokat megnyirbálják, a jelzőket kihúzogatják, és a kényelmesebb olvasók is gyorsan kiolvassák a könyvet. Ez nekem nem tetszik, de hát akklimatizálódni kell... Mégis, én azt mondom, hogy őrizzük meg a saját hangunkat. :-) Lesznek olvasók, kritikusok, kiadók és szerkesztők, akik talán pont ezt értékelik. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Artie, örülök, hogy ismét egy véleményen vagyunk. :)
      Bevallom hetek óta töprengek azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert tudom, hogy sokan írástechnika-pártiak. Ha őszinte akarok lenni, én is elfogadok egy-két megjegyzést, de leginkább csak személyeset, olyasmit, ami konkrétan az én írásaimra, az én hibáimra vonatkozik, és nem általánosságokat, hogy "Így kell írni" vagy "úgy kell írni".
      A Jóslatok szerkesztőjével, Natossal többször is töprengtünk azon, hogy mit várnak az olvasók. Klippezni akarnak, amikor kifogásolják a 534 oldalas könyv 100 oldalas, de már első sortól érdekes, csak lassan felpörgő felvezetését?
      Nem görög eposzt írok, amit mindenki ismer, nem vághatok im medias res a dolgok közepébe. És igen, kellenek képfestő jelzők és leírások is, és hogy melyik író mennyit és milyet alkalmaz ezekből, az adja meg az ő egyedi stílusát, egyéniségét.
      Örülök, hogy tetszik Neked a felütés :)

      Törlés
  2. Ja, és nagyon jó az Álom felütése! :-)

    VálaszTörlés
  3. Az írástechnikával kapcsolatban bennem is rengeteg kérdés felmerült, a legnagyobb problémám az volt és ma is az maradt, miért várják el tőlem, hogy magyar nyelven írt szövegeimet, amerikai íráskurzusok lefordított írástechnika tananyaga alapján javítsam. Egy időre elbizonytalanodtam magamban, és sok mindent elolvastam, de végül mégis megmaradtam az ösztöneimnél. Így ma is egyetlen könyvet tartok magam mellett írás közben: A magyar helyesírás szabályai 11. kiadás. Ennél jobb segédeszközt még nem találtam. :-)

    A felütésről nekem Petőfi jutott eszembe, aki már 26 évesen halott volt, úgy tudjuk... ;-)

    VálaszTörlés
  4. Rica, tökéletesen egyetértek :) az ösztönösséget semmi sem múlhatja felül :)

    VálaszTörlés