2016. december 6., kedd

KK- kellemetlen kérdés


Megboldogult lánykoromban imádtam Robin Cook könyveit. Emlékszem arra, hogy először a Kóma jelent meg nálunk a Rakéta Regényújságban, minden héten türelmetlenül és izgatottan vártuk az új részt. Azután sorban elolvashattuk a többi könyvét is. Ha megjelent egy új kötet, gondolkodás nélkül megvettem, azonnal rávetettem magam, faltam a lapjait és miután a végére értem, komoly elvonási tüneteim voltak.
Azután történt valami.
Nem emlékszem, mikor és hogyan, de egyszer csak nem vonzottak annyira Cook könyvei, mint korábban. Már nem hajtott a vágy, hogy megszerezzem és elolvassam őket. Évekig a kezembe se vettem egyet se. Egy idő után a körülményeimmel magyaráztam a dolgot, azzal, hogy a jogi egyetem és a három kisgyerekem mellett nincs időm. Közben molytag lettem, és mivel az oldalon meg lehet jelölni a kedvenc íróimat, természetes volt, hogy Cookot is idesorolom. Eltelt sok év, amikor ezek az okok már nem gátoltak, újra elkezdtem egy Cook könyvet olvasni. Először lelkes voltam, majd egyre kevésbé haladtam, végül nagy kínnal elolvastam, majd panaszkodtam a nagylányomnak, hogy milyen unalmas volt, hiányzott belőle az a lendület, ami a korábbi könyveit letehetetlenné tette, ahogy Cook megpróbálta csiszolni írói képességeit, nyomtalanul eltűnt a történeteiből az az izgalom, ami miatt az olvasó az utolsó oldalig azt érezte, hogy még egy lapot el kell, hogy olvasson.
A nagylányom csak megvonta a vállát:
-                     Anya, ezt mondta régebben is. Szerintem ezért nem olvastál tőle semmit már évek óta.
Meglepődtem. Már nem emlékeztem erre, ezért adtam újabb esélyt Cooknak. Csupán annyi maradt meg, hogy valaha a kedvencem volt, és ez a tény elég volt ahhoz, hogy most megint esélyt adjak neki, hiszen azért mert 1-2 könyve nem tetszett, még írhat jól. Azután közbejött valami: a Jótékony halálban a 150. oldalon még nem halt meg senki. Nem vagyok se vérmes, se szadista, de azért olvasok krimit, mert részese szeretnék lenni egy olyan sodró lendületű történetnek, amiben meghal valaki, majd ennek körülményeit mások kinyomozzák.

Erre a Jótékony halálban nem került sor addig, amíg tartott a türelmem, ezért eldöntöttem, hogy nem olvasok több könyvet Cooktól. Azt is elhatároztam, hogy ennek ellenére örökre a kedvencem marad, mert amikor megjelöltem, sok-sok regény miatt annak tartottam.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése