Minden van benne, ami szemszájnak ingere: vámpírok, vérfarkasok, démonok…, na meg szerelem (bár?).
Az író még egyebekkel is kecsegtet a könyv vége felé, hogy megfelelő érdeklődést keltsen az olvasóban a második rész iránt.
Az ő gondolatai is a gyerek körül forognak, mint minden normális nőé, de ő mégse teljesen komplett, mert sokkal fontosabb számára, hogy minden menő cuccot megszerezzen a kicsinek, mint az, hogy megfelelően fejlődik-e a gyerek.
Ennek megfelelően a terhességet kísérő kellemetlen tüneteket is úgy értékeli, mint az ő divatos nőiességét csökkentő tényezőt.
Csak elmélkedni vágyóknak ajánlom.
Ha üldözős krimi, akkor inkább Jeffrey Archer-t választom.
Kíváncsi leszek a Hamuvárosra. Már megvan, de még nem kezdtem el. A Csontváros tipikusan az a könyv, ami izgalmas, jól kitalált, de a végén majdnem a falnak mentem. Remélem ez még változni fog.
VálaszTörlésSzerintem is nagyon jó volt, és én is várom, hogy elolvashassam a Hamuváros. Mi baj volt a Csontváros végével? Túl sok kaput hagyott nyitva?
VálaszTörlésHát nem csak az, hanem... Tudod, nem szeretném elmondani, hátha valaki még nem olvasta és nem szeretném lelőni a poént. Mondjuk azt, hogy a rokoni kapcsolat kicsit felidegesített.:)
VálaszTörlésJa, azon én teljesen kiakadtam, szerintem egy ilyen dolgot ösztönösen észrevesz az ember. Szóval, ezt ostoba ötletnek találtam, és kíváncsi vagyok, hogy fog kimászni belőle az író.
VálaszTörlés