Tájkép

Miután a félórás kimerítő séta végén bekopogtunk Emily- ék házába, nagyot sóhajtottam. Nem a gyaloglás fárasztott ki, hanem Carol folyamatos panaszáradata.
- Végre, hogy megérkeztetek!- tárta szélesre az ajtót Emily, és betessékelt minket a nappaliba.
- Ne is mondd, - fújtattam,- már azt hittem, sose érünk ide.
- Miért? – ráncolta össze a homlokát Carol.
- Semmi, semmi- rosszul sikerült beszólásommal azonban csak újragerjesztettem indulatait, és most Emily- re zúdította azt a szitoktömeget, amit én már útközben végighallgattam.
- Képzeld el, az a kis cafka, az a mocsok ribanc, rászállt Neal- re!
- Kiről van szó?- pislogott Emily értetlenül.
- Marilyn Ward- ról, ki másról? !- csattant rá Carol, majd egy újabb cirádás mondatot engedett el.
Emily segélykérően nézett rám, miközben leültünk a nappaliban álló dohányzóasztalhoz:
- Szerintem, kezdjük el azt, amiért jöttünk!- javasoltam, mikor Carol egy lélegzetvételnyi időre elhallgatott.

Folytatás a Képtelen képtárban.