Most olvastam

Végre magyarul is!
Nem akarom leírni a tartalmát, mert aki olvasta, annak nem mondok újat, aki meg még nem fejezte be, annak nem lővöm le a poént.
Csak két dolog:

1. Nekem még mindig az első rész a kedvencem, akkor is, ha csöpögős. Nem baj az, kell olyan is.

2. A nyomda ördöge megtalálta a kötetet, mert a hátul található vámpírklánok felsorolásánál egy kis hiba folytán kimaradt egy csapat.

Tehát helyesen:

Amerikai nomádok (részleges)
Garett
James- Victoria
Mary
Peter- Charlotte
Randall
Európai nomádok (részleges)

Alistair

Charles- Makenna

Jól sikerült első találkozásom Anita Blake- kel. Remélem, még sikerül újabb randevút kicsiholnom tőle. Káprázatos a sok élőlény, ami a könyvében feltűnik. Lenyűgözőek gördülékeny, néhol szabatos szövegei.

A "Kell néha egy klasszikus"- jegyében most Mikszáthot választottam. Lenyűgöző mesélő- anekdázó stílusa és történetszövése.

Árnykép befejező rész

Éjjel újra hallottam a hangokat.

A sötétben mezítláb osontam az ablakhoz, nehogy zajt csapjak. Nem attól tartottam, hogy felébresztem az őseimet. Arra egy egész csapat légkalapácsos útépítő se lett volna képes. Nem. Féltem, hogy elszaladnak az állatok, ha észrevesznek. Szemtől- szembe akartam velük találkozni. Alaposan szemügyre akartam venni őket, úgy, ahogy ők szemrevételeznek már néhány napja.
Három farkas ült a kertünk végében magasodó fenyő mellett. Egy fekete óriás, és két kisebb. Az egyik majdnem fehér, törékeny, valószínűleg nőstény. A másik sötétszürke, izmos példány izgatottan csóválta a farkát, míg a másik kettő türelmesen szimatolt a ház felé.
Szemük szikrázott a holdfényben.
Bár a függöny mögül kémleltem őket, mégis mindhárman felkapták a fejüket, hegyezték a fülüket, mikor az ablakhoz léptem. Észrevettek, bármennyire is igyekeztem elbújni előlük. A következő pillanatban már messze az erdőben jártak, és csak a hóban maradt nyomok emlékeztettek arra, hogy néhány perce csupán méterek választottak el tőlük.
A látszólagos kudarc ellenére elégedetten feküdtem le. Végre megbizonyosodtam arról, hogy nem képzelődöm. Megérzéseim nem csaltak meg. Napokkal ezelőtt éreztem először, hogy valaki vagy valami minden mozdulatomat követi. Reggel, mikor szelőztetem a szobát, már várja, hogy megjelenjek az ablakban, este pedig ő az utolsó élőlény, aki tudja, hogy létezem.
Hogy egy farkas lenne az, azt álmomban se mertem volna gondolni.
Folytatás a Képtelen képtárban.

Emlékkép

1.

– Ezt hagyd abba!- Ben akkorát csapott a szekrényajtómra, hogy az középen behorpadt.
– Mit?- löktem arrébb a karját, és bedobáltam a könyveimet a polcokra.
– Hogy Gale Prescottot bámulod.

– Nem bámulom.

– Ne ámíts! Nem vagyok vak- fintorgott, mintha romlott ételt vett volna a szájába.

– Oké, beismerem - adtam meg magam, - de azt bámulok, akit akarok!

Bevágtam az ajtót, kezemmel a szekrénynek támaszkodva nyílegyenesen Benre néztem, de ő nem az a fajta srác, akinek ennyi elég, hogy meghátráljon.

– Nem, öreg, nem! Az a csaj totál ciki! Folyton tanul, és azok a cuccok, amiket hord!

Tudtam, hogy igaza van, mert ismertem a suliban elterjedt közfelfogást, de mégis meglepett, hogy az ő szájából kell hallanom.

– Ha tanul, legalább nem üres a feje. Legalább jókat lehet vele dumálni, nemcsak a divatról csacsog, hanem értelmes dolgokról is - védtem Gale-t, és persze magamat is.

– Tőlem egy csaj arról csacsog, amiről akar! Nekem nem a szövege a fontos.

– Hanem?- kérdeztem, mintha nem tudnám a választ. De Ben, már száz éve a haverom, előbb tudom, mire gondol, mint ő maga.

– A megjelenése, öregem. Nézd meg, Marilynt!- bökött meg mindentudóan, miközben szemei majd kigúvadtak, ahogy a csajt mustrálta.- Ő aztán belevaló!

Mutatóujjával Marilyn felé intett, aki a mozdulatot látva bedomborított, és hátravetette a haját.

- Marilyn a belevaló, vagy te vagy Marilynbe való?

Foltytatás a Képtárban

Tájkép

Miután a félórás kimerítő séta végén bekopogtunk Emily- ék házába, nagyot sóhajtottam. Nem a gyaloglás fárasztott ki, hanem Carol folyamatos panaszáradata.
- Végre, hogy megérkeztetek!- tárta szélesre az ajtót Emily, és betessékelt minket a nappaliba.
- Ne is mondd, - fújtattam,- már azt hittem, sose érünk ide.
- Miért? – ráncolta össze a homlokát Carol.
- Semmi, semmi- rosszul sikerült beszólásommal azonban csak újragerjesztettem indulatait, és most Emily- re zúdította azt a szitoktömeget, amit én már útközben végighallgattam.
- Képzeld el, az a kis cafka, az a mocsok ribanc, rászállt Neal- re!
- Kiről van szó?- pislogott Emily értetlenül.
- Marilyn Ward- ról, ki másról? !- csattant rá Carol, majd egy újabb cirádás mondatot engedett el.
Emily segélykérően nézett rám, miközben leültünk a nappaliban álló dohányzóasztalhoz:
- Szerintem, kezdjük el azt, amiért jöttünk!- javasoltam, mikor Carol egy lélegzetvételnyi időre elhallgatott.

Folytatás a Képtelen képtárban.

A hét TV filmjei: június 7.- 13.

Igaz, többször is volt már a tévében ez a film, de érdemes újra és újra megnézni az egyik legfantáziadúsabb író, Philip K. Dick műve alapján az akciófilmek mesterének, John Woo-nak az alkotását.
(június 8, TV2)
Ha megnézed, talán kedvet kapsz ahhoz, hogy elolvasd az író néhány könyvét. Nem fogsz csalódni!

A felülmúlhatatlan Wes Craven filmje.

Ő a Sikoly filmek rendezője, illetve a Rémálom az Elm utcában írója.
(Június 12, Tv2)

A legjobb ördögűzős film Keanu Reeves főszereplésével. Elkápráztató a fantázia, amiben dúskál ez a film, meg az a sok kütyü, amit Keanu használ.
Csak két hibát látok benne:
1. Én már olvastam könyvet, amit egy valódi ördögűző írt. E szerint egy ilyen személyiség, mint Constantine, nem tudna megbírkózni a sátánnal.
2. Nem tetszett Gábriel arkangyal lealázása se.
De a film csúcs! (Június 12, Film+)

Képlet

Életem legrosszabb napja volt a mai.

Már a reggel vacakul indult, mikor suliba menet kilyukadt a kocsim bal első kereke, és az út közepén kellett hagynom a járgányt. Még arra se volt időm, hogy betelefonáljak a szervízbe, jól ki kellett lépnem, de így is elkéstem a suliból. Már a parkolóban voltam, mikor hallottam a csengőt, de hiába kapcsoltam nagyobb sebességre, a folyosón egyenesen Hunter igazgató karjaiba futottam, aminek egy figyelmeztetés lett az eredménye.
A feszültségtől felajzva a teljesítőképességem valahol a földtörténeti ókor és középkor táján vesztegelt, így nem csoda, hogy a matek dogám csak jó indulattal sikerült gyengére.
Christine és Judith egész nap rajtam köszörülte a nyelvét, Ann megette az összes kajámat, de a csúcs csak ezután következett.

Folytatás a Képtelen képtárban.

Ezt olvastam mostanában

Fantasztikus könyv!

Minden van benne, ami szemszájnak ingere: vámpírok, vérfarkasok, démonok…, na meg szerelem (bár?).

Az író még egyebekkel is kecsegtet a könyv vége felé, hogy megfelelő érdeklődést keltsen az olvasóban a második rész iránt.

A cím maximálisan kifejezi a tartalmat. Egy csaj, aki már jó néhány könyvben szerepelt (Egy boltkóros naplója, A boltkóros férjhez megy), babát vár.

Az ő gondolatai is a gyerek körül forognak, mint minden normális nőé, de ő mégse teljesen komplett, mert sokkal fontosabb számára, hogy minden menő cuccot megszerezzen a kicsinek, mint az, hogy megfelelően fejlődik-e a gyerek.

Ennek megfelelően a terhességet kísérő kellemetlen tüneteket is úgy értékeli, mint az ő divatos nőiességét csökkentő tényezőt.

Ahern könyve kicseng az eddigi művei közül. Szomorú, telve gondolatokkal és érzelmekkel.

Csak elmélkedni vágyóknak ajánlom.

Jól van, tudom, hogy le vagyok maradva, de ahogy ezt a könyvet elolvastam, az is világos lett, hogy nem is akarom behozni ezt a lemaradást.

Ha üldözős krimi, akkor inkább Jeffrey Archer-t választom.