Magazinajánló IMP Pszichológia 2024. 1. szám

 

A mostanában sokat emlegetett gyermekvédelemben dolgozom, feladataim közé tartozik belső vizsgálatok lefolytatása például gyermekbántalmazások esetén. Rendszeresen tartok ezzel kapcsolatban oktatást a kollégáknak. Legutóbb kb egy hete arról beszéltem nekik, hogy tilos megölelni a gyerekeket, Ennek okaként említettem nekik azt, hogy az embereknek köztudottan különböző a szeretetnyelve, míg egyesek igénylik az érintést, mások viszolyognak tőle, és így előfordulhat, hogy a kolléga teljesen jószándékúan megöleli valamelyik gyereket, aki viszont inzultálásként éli ezt meg. Megkérdeztem a kollégákat, hogy olvasták-e Gary Chapman ezzel kapcsolatos könyvét. Nagyon meglepődtem, hogy nem. 

Az emberekkel foglalkozó munkakörökben alapmű.

(Kapcsolódó cikk: Széplaki Éva: A kritikus hetedik év -mese vagy valóság?) 

 

Gyerekkoromban is volt bullying, de akkor nem így neveztük, hanem piszkálásnak. Talán nem is vettük ennyire komolyan, pedig kellett volna. Csiki Judit Vegyük komolyan a kiközösítést című cikkét olvasva azon gondolkodtam, hogy most jobban elterjedt-e, mint régebben, illetve hogy durvábban nyilvánul-e meg. Nem tudok állástfoglalni a kérdésben, de az biztos, hogy ha lájtosan is, de már velem is megtörtént gyerekkoromban. A legrosszabb, hogy mindhárom lányom áldozata volt. Őket sokkal keményebben érintette, mint engem, Szülőként sokat töprengtem azon, vajon hogyan segíthetnék nekik. Most, hogy már felnőttek, látható, hogy sajnos hosszú ideig hatásuk van az érintettek személyiségére. sajnálom azokat a gyerekeket, akik kénytelenek ehhez folyamodni, ezt alkalmazni, akik azt hiszik, hogy az által lesznek többek, jobbak, hogy másokat bántalmaznak. Az utóbbi időben sok szó esik a gyermekvédelemről. Ezt a kérdést is be kellene vonni a vizsgálandó kérdések közé. Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani az otthon nevelkedő gyermekekre, A szülőknek és az oktatási intézményeknek is.

Sajnos igaz, amit a cikk ír, hogy aki megszokta, hogy működik ez a módszer, az felnőtt korában is kőkeményen alkalmazza majd.

 

Nőként, három lány anyjaként sokszor volt lelkiismeret-furdalásom, amikor akartam magammal is foglalkozni, olvasni, csak úgy bámulni a világba, magamra költeni, stb. alapvetően szélsőségesen családcentrikus vagyok, vagyis ritkán jutott eszembe, de ha igen, éreztem, hogy erre szükségem van, és hogy ez nem rossz, nem önzés, hanem a családom, a gyerekeim is profitálhatnak abból, hogy jobban érzem magam, ha törődhettem magammal is. Csiki Judit Az öngondoskodás nem önzés című írása megerősítette régi elképzelésemet. 

 

 

Magazinajánló BBC History 2024 február

 

20-25 évesen nagyon szerettem a focimeccseket, jó volt nézni az izmos, vonzó, fiatal pasikat. Lehet. hogy nem vagyok igaz hazafi, de ezt már kinőttem, ezért ritkán nézek meccset. Ennek ellenére mégis nagy érdeklődéssel olvastam a kispesti tornaklubról szóló cikket, és ennek egy különleges, lelkes férfi az oka, aki korához képest izmos és vonzó, viszont egyáltalán nem fiatal. A 92 éves Móré Imrére gondolok, akivel tavaly szeptember 15-én találkoztam a Balatonfüredről Budapestre tartó vonaton. Történt ugyanis, hogy a kicsi lányommal elutaztunk a Füredi Bornapokra, mivel nagyon szeretjük a Balatont, de még soha nem láttuk ősszel, gondoltuk, ez jó alkalom lesz. Visszafelé úton Imre mellett ültem a vonaton. Egész úton a fociról beszélt. Nagyon izgult, hogy hazaérjünk időben, hogy egyetlen percet se mulasszon el a magyar válogatott aktuális mérkőzéséből. Amikor megtudta, hogy szolnoki vagyok, azonnal tudott mondani szolnoki származású focistát, aki korábban a válogatott tagja volt. Imponáló volt lelkesedése. Miatta olvastam el ezt a cikket.

 

A magazin fő témája Róma, illetve a Római béke (Pax Romana) volt, mellyel ugyanúgy jártam, mint az előző számban a orosz októberi forradalommal: kiderült, hogy nem jó információim voltak róla, mivel ez csak egy látszat béke volt, melyet ráerőltettek a népekre. Az is kiderült. hogy közgazdászokra már akkor is nagy szükség lett volna. Kár, hogy ezt a tudományt csak jóval később találták ki.

 

A Félünk-e a farkastól? című cikkben a Németországban élő iszlámvallásúakkal kapcsolatban megjelent könyvekről, véleményekről olvashattunk. Elgondoltató, hogy mi lesz ennek a közeli együttélésnek a vége. Egyetemista koromban tanultak nálunk arab fiúk egyéni tanrendben, bevallom, nem voltak szimpatikusak. Még véletlenül se adtak utat egy nőnek, nekem kellett félrelépnem, ha szembejöttek. Ha szóltam hozzájuk (pl, légy szíves, add át a gépet, mert óránk lesz- persze angolul), meg se rezdültek.

 

Régebben már hallottam arról, két-háromszáz évvel ezelőtt sokkal fiatalabb korban érett gondolkodásúak voltak az emberek, de mindig meglep, ha valódi példákról olvashatok. Egyikük Klapka György, aki már 29 évesen tábornok volt. Persze, ha belegondolok, most is lehet ilyen fiatal valaki miniszter, vagy bármi, ha megfelelő embereket ismer. Klapka korábban azonban sokkal jobban számított a tehetség, talpraesettség, a tisztségnek megfelelő képességek.

Magazinajánló: IPM 2024. február

Geofizikus végzettséggel elvileg értenem kellene minimális szinten a fizikához, amikor azonban olvasom Sümegi András Amatőr tudomány című rovatát, mindig megállapítom, hogy semmit se tudok. Mentségemre szolgáljon, hogy minden hónapban becsülettel elolvasom a rovatot. Ebben a számban a jiggerről (jégcsiga) volt szó, és most először éreztem, hogy elejétől a végéig értettem a cikket. Te jó ég, erőkkel számoltunk! Mint egyetemista koromban :O

 Itt blogon már meséltem arról, hogy megboldogult lánykoromban csillagász akartam lenni, így jó volt olvasni a Hold és Mars utazásokról, feleleveníteni a régi tudásomat, felturbózni az azóta történtekkel. 

 Ha megkérdezte volna valaki, honnan számíthatjuk az orvostudomány kezdeteit, tuti az ókori görögöket mondtam volna, hippokratészi eskü, testnedvek, stb. Ki gondolta volna, hogy sokkal korábban voltak már szakértők. Az egyiptomiak. Ó, persze, a balzsamozáshoz, illetve annak révén biztos voltak ismereteik. 

 Állítólag mi itt Magyarországon a fejlett világhoz tartozunk. Politikailag biztos, hogy nem, hiszen - ahogy arról a korábbi IMP számokban is szó volt- Ázsiában több országban is volt már női miniszterelnök (pl. Indira Gandhi, Benazir Bhutto...), és most arról olvashatunk, hogy Afrikában nem is akárhol, de Ruandában volt női elnök Agathe Uwilingiyimana személyében, No erre az sem vigasz, hogy a nálunk sokkal fejlettebb USÁ-ban sem volt még női elnök. 

 Mit szeretek az IPM-ben? Olyan, mintha kitalálnák minden egyes hónapban a gondolataimat, azt, hogy miről szeretnék olvasni. A cikkek két részre oszthatóak: amiről már hallottam, de hiányosak az ismereteim, illetve azok a témák, amikről még nem is hallottam soha.

magazinajánló: BBC Histoty 2024 január

 

Amikor megfordult a világ az én fejemben

Amikor megláttam, hogy Lenin halálának 100. évfordulójára tekintettel ebben a számban 5 cikk szól Leninről, illetve a XX. század eleji orosz forradalmakról, egyik kicsit csalódott voltam, mert gyerekkoromban súlyponti tényező volt ez a téma. November 7-ét mindig megünnepeltük, alsó tagozaton újságkivágásokból plakátot, albumot kellett készíteni az eseményekről, felső tagozattól érettségiig jó esetben csak meg kellett hallgatni az ünnepi előadást, rossz esetben részt kellett benne venni, vagyis ezzel kapcsolatos szövegeket, verseket kellett megtanulni, elmondani közönség előtt. Ezért talán érthető, hogy nem kedvenc témám ez az időszak.

Eddig azt gondoltam, mindent tudok róla, de most jött, látott és győzött Christopher Read, a Warwicki Egyetem XX. századi orosz történelemmel foglalkozó professzora, aki „Az 1917-es oroszországi forradalmak” című cikkével új szemszögből mutatta be ezt a számomra lerágott történetet. Ne felejtsük el, hogy ő angol, vagyis nem a volt szocialista blokkból való, így olyasmit is leírhat, amit előttünk korábban eltagadtak, megváltoztattak.

Ezt írja cikkében: „(A bolsevikok) letartóztatták a Téli Palotában maradt minisztereket, amit „nem rohammal foglaltak el”, ahogy általában hiszik, mivel nem is védte senki: a szovjet erők egyszerűen besétáltak..... Az egyik tanú szerint nem megszerezték a hatalmat, hanem a csatornában találták és felvették.”

Pardon? Tessék? Mit tetszik mondani? Hogy még se voltak olyan óriási, bátor hősök a bolsevikok, csupán malacuk volt?

Nocsak, nocsak!

Már ezért a néhány mondatért érdemes volt elolvasni ezt a magazint.

Hedvig lengyel királynő XIV. század végén készült Zsoltáros könyvének részlete (Yoda?)

Hedvig lengyel királynő XIV. század végén készült Zsoltáros könyvének részlete (Gandalf?)

Magazinajánló: Múlt-kor 2023 téli szám

Múltkor 

Amikor gyerek voltam, csupán egyetlen csatornát lehetett nézni a tévében, azt is csak bizonyos időpontokban. Hétfőn adásszünet volt, így jókat lehetett olvasni. Hétköznapokon volt délelőtti adás 8 és 12 óra között, illetve délutáni adás 17 és 22 óra között. Keddenként egy-egy tévésorozatot nézhettünk, sokszor valamelyik szocialista országból érkezettet. Néha szombaton este voltak izgalmas filmek, illetve ünnepeken, karácsonykor, szilveszterkor, esetleg nyugatiak, de kizárólag csak olyanok, melyek rossz fényben mutatják be a nyugati világot, így például Charles Bronson ikonikus filmje, a Bosszúvágy.

Ilyen körülmények között nem csoda, ha nagy értéknek számítottak a fekete-fehér, régi magyar filmek. Ennek köszönhetően nagyon sok régen híres színészt láttam, ismertem, pl. Kabos Gyula, Muráti Lili, Jávor Pál, Karády Katalin, stb.. Én az 1970-es években azokat a filmeket néztem, amik a 30-40-es években készültek. Soha nem jutott eszembe azonban az, hogy hova „tűntek” ezek a művészek. Mentségemre szolgáljon, hogy gyerek voltam. Most azonban különösen érdekes volt olvasni azt a több színészről szóló cikkgyűjteményt („Idegenbe szakadt színészeink”), mely a külföldön szerencsét próbáló színészekről szólt. A bemutatott művészek közül egyedül Práger Antal szerepelt később készült magyar filmekben is, de ő is külföldön tartózkodott jó pár évig, amit szintén nem tudtam korábban.

Szintén nagyon érdekes volt a „Flörtölés képeslappal” című írás, melyben olyasmiről olvastam, amiről még soha nem hallottam, a világpostajátékról. Minden kornak megvannak a saját szokásai, itt az udvarlás egy speciális módjáról olvashattok.

Magazinajánló: IPM 2024. január

 

Azt szeretem az IPM-ben, hogy számtalan olyan témát körbejár, melyekről én még nem hallottam, vagy hallottam, de keveset és érdekelnek.

A januári számban több olyan cikk is megjelent, melyek megfelelnek az elvárásaimnak.

Nagyon érdekesek az Európán kívüli országokról, emberekről szóló cikkek, főleg azért, mert viszonylag keveset lehet róluk hallani, olvasni más médiumokban. Most Kínáról két cikkben is  lehetett olvasni, emellett a szaudi Mohamedről, valamint Pakisztán lányáról, Benazir Bhuttoról.

Ez utóbbi hölgy is olyan számomra, mint Indira Gandhi, vagyis vannak róla töredékes emlékeim gyermekkoromból, így jó volt alaposabban megismerkedni vele, elsősorban politikai pályafutásával és életével. Annál is inkább, hiszen ő volt iszlám első szabadon választott miniszterelnöknője. Mi felvilágosult, demokratikus és jogegyenlőségben, emancipációban élő magyarok sajnos nem mondhatjuk el magunkról, hogy női miniszterelnökünk lenne. Lassan az is csodaszámba megy, ha a miniszterek közé bekerül egy-egy hölgy. Jelenleg pl. nincs Magyarország kormányában nő. Ennyit az egyenlőségről?

Nem, nem! Budai Lotti ismét érdekes témát vetett fel, most a matriarchátusról írt. Erről még szívesen olvasnék, legfőképpen az érdekel, hogyan valósul meg ez a forma, vagyis mit jelent pontosan a matriarchátus

Már a decemberi számban olvashattunk a hírszerzési hibákról, akkor a jom kippuri háború, most Izrael és a Hamasz háborúja révén. Az ember azt gondolná., hogy ilyen tévedést csak egyszer követ el egy ország, hiszen az okos ember tanul a hibákból, legalább a sajátjából, ha nem a máséból, na de… jó, hagyjuk.

Olvassátok el a magazint, megtudjátok.

 

Magazinajánló IPM 2023. december

 

 

Amikor az ELTÉ-re jártam – nem tegnap, hanem tegnap előtt, vagyis közel 35 éve-, egyik kedvenc tanárom dr. Salát Péter volt, akinek a felesége, Horváth Klára később Magyarország kínai nagykövete lett. Nem tudom, hány Salát családnevű, Kínával foglalkozó ember lehet hazánkban, de sejtem, hogy nem sok, tehát Salát Gergely valószínűleg a volt tanárom rokona, talán a fia. Nem ezért, hanem mert tényleg nagyon jók a cikkei, nagyon szeretem Salát Gergely Kínáról szóló írásait. Most például arról írt, mit jelent Kínában az „arc”. Soha nem hallottam még erről, de nem szeretném lelőni a poén, ezért most nem árulom el. Aki kíváncsi rá, olvassa el a cikket.

Szeretem Budai Lotti „feminista”, vagy helyesebben fogalmazva nőközpontú, nőszemléletű írásait. Ebben a számban az őskori asszonyok eddig figyelembe nem vett, de nagyon is fontos szerepéről írt a vadászatban.

Számomra kicsit ijesztő volt a pilóták által okozott szándékos légi katasztrófákról szóló cikk. Nem értem, miért nem figyelnek rájuk jobban.

Véget ért az ukrán elnökökről szóló informatív sorozat. Az utolsó rész természetesen Zelenszkijről szólt, aki ugyan rengeteget szerepel mostanában a médiában, mégis sok – számomra – új információt tudtam meg róla.

Finnországban lakik egy ismerősöm, akitől sokat hallottam erről a számomra egyáltalán nem vonzó, hideg és sötét országról. Ebben a számban további információkkal lettem gazdagabb, és még csak oda se kellett utaznom.

 

Amit ebből a számból tudtam meg:

-        mi mindenre lehet használni a tengeri élőlényeket,

-        hol található a kék ház,

-        mennyi pénz dobálnak a turisták a Trevi kútba,

-        hogyan zajlott a yom kipuri háború.