Apai nagyszüleim kulákok voltak, 20 hold földjük volt, ami ha megnézzük az 1945-ös földbirtoklási
viszonyokat, kicsinek látszik, főleg az ország nagybirtokos, pl grófi
családjaival összevetve, de az átlag birtokviszony alapján nem számított aprónak,
hiszen nagyon sok nincstelen zsellér élt az országban akkor.
1 hold 1600 négyszögöl, vagyis
kb. 5754 nm.
20 hold 115.080 nm, ami kb.
egy 340 m x 340 m-es négyzet területe. 340-350 m-es távolságra van egymástól a
Budavári Történeti Múzeum és a Sándor palota előtti Turul szobor.
Ez tehát 20 hold, melyből ha nem
is korlátlanul költekezve, de meg tudott élni egy 4 fős család (apa, anya, két
gyerek). Mindannyiuknak keményen dolgozniuk kellett. Apám 12 évesen úgy
szántott, hogy az akkor 10 éves nagynéném húzta a lovakat. Béreseik (cselédjeik)
is voltak, mert négyen nem tudták volna megművelni a földet és ellátni az állatokat,
disznókat, marhákat, szárnyasokat.
Nem voltak szegények, mégis
nagyon meg kellett fontolni, hogy mire költötték a pénzüket. nem lehetett csak
úgy iskolatáskát venni. Még olcsót sem, nemhogy az átlagfizetéshez mérve
luxusdarabot, ahogy manapság egyesek akár 100-200 milliós táskákat vesznek, sőt
gyűjtenek. Apám gyerekkorában nem lehetett szórni a pénzt, nem lehetett nagyzolni.
Megbecsülték a pénzt, mert ismerték az értékét, keményen megdolgoztak érte.
Miért írok erről?
Mert napjaink egyik
kulcskérdése az elszámoltatás, melyről pl. az IPM 2026. szeptemberi számában
Brückner Gergely ír az Elszámoltatás, vagyonvisszaszerzés, büntetőügyek című
cikkében.
Az elszámoltatás nem bosszú,
hanem igazságtétel. Annak számonkérése, hogy megfelelő tudás és befektetett munka
nélkül hogyan jutottak egyesek olyan összegekhez, melyek nem illették meg őket,
melyeket nem becsülnek meg, melyekért – ahogy édesanyám mondta - nem kopott a
körmük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése