Érkezett hozzánk egy új kolléga,
egy harmincas évei elején járó férfi, aki tíz évig magyart, etikát és egyebeket
(fizika, kémia, stb?) tanított egy falusi iskolában.
Nagyon szimpatikus, értelmes,
olvasott, tájékozott ember, mégis meglepett néhány gondolata.
Szerinte nem kell a gyerekeknek
idegen nyelveket tanulniuk, hiszen az internet és főleg Chat GPT olyan gyorsan
fejlődik, hogy ez hamarosan haszontalan tudás lesz, ezért kér rá időt pazarolni.
Másrészt szerinte sokkal
hatékonyabb az, ha a Chat GPT tanítja majd olvasni a gyerekeket, mert sokkal
jobban fel tudja mérni, hogy egy-egy gyermeknek konkrétan mire van szüksége.
Bevallom, mélységesen megdöbbentem
véleményén.
Kérdeztem, hogy látta-e a Terminátor
2-t. Azt felelte, hogy igen, de nem fél a történet baljós jövendölésétől.
Én azonban másként
gondolkodom. Félek attól, hogy előbb-utóbb a gépek helyettünk fognak csinálni mindent.
Nemcsak azért, mert kitúrnak minket a munkából, és egyelőre ötletem sincs, hogy majd miből tudunk megélni úgy, hogy ne legyünk másoknak kiszolgáltatva. Az igazi ok az, hogy én szeretem használni az agyam,
a kreativitásom és szeretem a személyes kapcsolatokat is.
Egyelőre még nincs az agyunkba
beépített számítógép, program, akármi, így előfordulhat, hogy nincs térerő,
vagy elromolhat a telefonom, és szükségem van arra, hogy értsem az idegen
nyelveket, sőt, használni tudjam őket. Én élvezem, hogy személyesen, külső segítség nélkül tudok kommunikálna egy más anyanyelvű személlyel.
Én szeretem a személyes
kapcsolatokat nemcsak a kommunikáció során, hanem más esetekben is, pl,
élvezettel tanítottam olvasni a középső lányomat, aki diszlexiás, tehát
nagyságrendekkel több energiát és időt kellett ebbe a projektbe fektetnünk
mindkettőnknek, mint a másik két lányom esetében. A lánykám a diplomaosztója után
könnyes szemekkel köszönte meg, hogy segítettem neki, mert – ahogy mondta -
nélkülem soha nem lett volna diplomája. Próbálom elképzelni, hogyan köszönte
volna meg ugyanezt a Chat GPT-nek. Arról már ne is beszélve, hogy ez az eset micsoda kötődést hozott kettőnk között létre.
Nem vagyok maradi. Tudom, hogy
fejlődni kell, ezért őszinte érdeklődéssel olvastam az IPM 2025. októberi
számában Sümegi András Chat GPT-ről szóló informatív cikkét.
Ettől függetlenül vannak az
életnek olyan területei, melyeket szeretnék megtartani magamnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése