Apám értesítőként dolgozott a MÁV-nál. Munkája része volt, hogy ki kellett
mennie a vasúti balesetekhez. Valószínűleg nagyon sok szörnyűséget látott. Még
az 1980-as évek elején is előfordult, hogy az 1963-as újszászi balesetről
mesélt. Olyan esetről is beszélt, amit sokáig el se hittem, de azután láttam
egy ugyanilyet a Harmadik műszak című sorozatban, és akkor sajnáltam meg igazán
aput. Borzalmas lehetett ezekkel az emlékekkel élni.
Amikor egy beszélgetés során megemlítem, hogy a gyermekvédelemben dolgozom,
sokan visszakérdeznek: „Hogy bírod?”
Bírom és szeretem, mert bár sok szörnyűséget látok, mindent megteszek annak
érdekében, hogy segítsek a magára maradt és/vagy bántalmazott gyermekeknek.
Szerintem vannak ennél sokkal borzasztóbb szakmák. Ilyen például a
halottkémek, helyszínelők, kórboncnokok munkája. Vagy a vasúti értesítőké.
Utálom a horrort. Nem szeretek borzongani se filmeken, se könyveken. A nyugalmat szeretem.
Bezzeg a kicsi lányom nem ilyen. 20 éves koráig egyáltalán nem tévézett, nem nézett filmeket, aztán egyszer csak rákapott az ízére. Na de érdekes az ízlése. Ő szeret borzongani. Egyik kedvenc sorozata a „You”. Megvettem és elolvastam az IPM Történelem Sorozatgyilkosok című részét. Érdekes volt, de nekem lelkierő kellett hozzá. A kicsi lányom viszont oda volt érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése