Néhány hete írtam arról, milyen
nehéz volt az átkos szocializmusban vallásosnak lenni kis Moszkvában, vagyis
Szolnokon. Amikor vége lett annak a korszaknak, fellélegeztünk, de sajnos mostanra
ott tartunk, hogy ismét vannak nehézségei annak, aki valóban hisz Istenben, és
nem csupán kérkedik kétes őszinteségű vallásosságában.
Kezdjük azzal, hogy három, korábban
szinte rokonértelmű fogalom igencsak elválik egymástól: a hívő, a vallásos és a
templomba járó szavak.
Ha úgy vesszük, mindenki hívő,
hiszen az ateista is hisz valamiben, nevezetesen ő abban hisz, hogy nincs Isten.
Vallásos az, aki Istenben
hisz.
A templomba járó pedig néhány
éve még azonos volt a vallásossal, hiszen ha a 3. parancsolatra gondolunk („Az
Úr napját szenteld meg!”, vagyis vasárnaponként járj templomba), akkor a
vallásos emberek jártak templomba.
Ez mára kicsit módosult, és
ennek nem feltétlenül az érintett személyek az okai, hanem sokkal inkább az a
társadalmi átalakulás, ami körülöttünk történik. Sok magát vallásosnak tartó olyan
ember van, akik nem járnak templomba. Azt hiszem, mindannyian tudjuk, mi ennek
az oka.
Akkor néhány héttel ezelőtt
írtam arról, hogy volt gyermekkoromban egy hitoktatóm, Himfy Ferenc atya, akit
ha nem ismertem volna, most valószínűleg nem járnék templomba. Ha így lenne,
akkor is hinnék Istenben és megpróbálnék a krisztusi értékeke szerint élni, hiszen
ez a lényege az egésznek, de az biztos, hogy be se tenném a lábam a templomba.
Miért volt ilyen fontos
személy Feri bácsi? (Nem lehetett atyának szólítani, mert akkor ez tilos volt.)
Azért, mert hiteles személy volt. Valóban a krisztusi értékek szerint élt, nemcsak
ezt tanította nekünk, hanem ezt a példát is mutatta. Az én személyes életemben,
a mikro környezetemben ezért volt ő meghatározó.
Makro szempontból, a világ
felől nézve ugyanezt várják el még az ateisták is egyházzal szemben, melynek
legfontosabb, és legismertebb képviselője a mindenkori pápa, a Szentatya. Nem
az számít, hogy teológiai szempontból mennyire tájékozott egy pápa, hanem az,
hogyan tudja közvetíteni a krisztusi értékeket a világ felé. Hiteles-e. Nemcsak
szavakban, hanem tettekben is, ahogy azt Szent Jakab is elvárja.
Ferenc pápa ilyen Szentatya
volt.
Aki nem hiszi, olvassa el a
NGC róla szóló külön kiadványát, mely olyan, mint egy karakterregény: az
életeseményei útján bemutatja csodálatos személyiségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése