Magazin ajánló: Rubicon, 2024. 2.-3. szám

 

Bár jogi egyetemen tanultunk politológiát és államelméletet, bevallom, nem igazán hozott lázba ez a téma. Annál inkább érdekel most. Nem azért, mert idősebb és érettebb lettem, hanem mert a politika olyan mélyen beletrollkodik a mindennapokban az életembe, hogy most már én is elkezdtem érdeklődni iránta. Leginkább azért, hogy rájöjjek, mit tehetek, mit kell tennem, hogy ez a kényszerkapcsolat megszűnjön, vagyis hogy a politika olyan érdektelen legyen, amilyen korábban volt,, és én is olyan legyek számára.

Vannak olyan kérdéseim, ami egyetemista koromban eszembe se jutott. Például nem értem, miért a weimari alkotmányt vették a rendszerváltáskor alkotmányunk alapjául? A weimari alkotmány alapján lett Hitler diktátor.

Érdeklődésem több területen is megmutatkozik. Egyrészt híradófüggő lettem. Persze nem minden csatornát nézek, fenntartásokkal, hitetlenkedve fogadok bizonyos információkat. Újságokat, könyveket olvasok, és persze hozzáértő és érdeklődő ismerőseimmel megbeszélem a kérdéseimet, a napi eseményeket.

Ennek keretében történelem szakon végzett egyik ismerősömet kérdeztem a múltkor, hogy szerinte melyik államforma a jó: a demokrácia, a monarchia, vagy melyik. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy egyik sem. Elgondolkodtató válasz.

Több ország állami berendezkedéséről is tanultunk, de Velencét meg se említettük, pedig ahogy most olvastam, példaértékű államszervezetük volt. (kapcsolódó cikk: Velence, a tengerek királynője)

Magazin ajánló: IPM 2024. április

 

Minden hónapban érdeklődve olvasom Minya Károly magyar nyelvvel kapcsolatos írásait. Most rendhagyó témával foglalkozott, finn tolmácsként szerzett élményeit osztotta meg az olvasókkal. Az általa elmesélteket tarthatjuk cikinek, de sokkal inkább viccesek voltak a történetek. Persze eszembe jutott egy saját élmény is. Közel 20 éve felolvasok a szomszédunkban levő római katolikus templomban, mely során többször kerültem „érdekes” helyzetbe. Egyik alkalommal az Apostolok cselekedetéből olvastam fel egy részt, melyben az apostolok több településre ellátogattak. Természetesen ókori izraeli településekre. Először bátran nekikezdtem az olvasásnak, csakhogy a második sornál vettem észre, hogy nincs nálam a szemüvegem, márpedig egy olyan településnév következett, amit szemüveg nélkül nem tudtam elolvasni. Hosszú szó volt, és csak abban voltam biztos, hogy s,t, és r betűk vannak benne. Nem volt idő gondolkodni, mondtam valamit, amiben ezek a betűk voltak. Már majdnem fellélegeztem, amikor megláttam, hogy a következő szóval ugyanez a bajom. Megint mondtam valamit, majd a következő két kiolvashatatlan településnév helyett is. Mindezt persze úgy, hogy folyamatosan olvastam, egy pillanatra se álltam meg, és nem is nyögdécseltem. Mise végén megkérdeztem az egyik jelenlevőt:

- Hogy olvastam?

- Jól- rántotta meg értetlenül a vállát.

Igazi siker viszont az volt, hogy a papunk nem szólt semmit. Lehet, hogy nem vette észre ő se?

(kapcsolódó cikk: Minya Károly. A ferdítés zsákutcája)

 

Ritkán járok moziba, de szerintem a legjobb 2023-ban készült magyar film az anyák megmentőjéről szóló életrajzi film, a Semmelweis volt. Természetesen bizonyos pontokon megváltoztatták a történetet, de az biztos, hogy a Vecsei Miklós által megformált főszereplőnek a bemutatottnak megfelelően komoly nehézségekkel kellett megküzdenie azzal kapcsolatban, hogy mi okozta a szülést követően a nők halálát. Számtalan lehetőség szóba jöhetett, hiszen baktériumok, vírusok, állatok, és sok egyéb tényező okozhatnak betegséget. Akit mélyebben érdekel a téma, nagyon sok információt olvashat dr. Fehér Daniella A körülöttünk élő mikroorganizmusok fertőzőképessége című cikkében.

Magazin ajánló, BBC History 2024. 4. szám

 

Igaz, hogy ennek a számnak a fő témája a hamis trónkövetelők, az imposztorok, mely újabb bizonyíték arra, hogy a hazugság, a hamis tények terjesztése, a megtévesztés mindig is fontos szerepet játszott a hatalom megszerzésében és megtartásában, most mégis vissza szeretnék térni egy rövid cikk kapcsán az elfogadás, az alkalmazkodás, az asszimiláció kérdéséhez.

Nagyon összetett problémával van dolgunk, hiszen a véleménynyilvánítás szabadsága egyrészt lehetővé teszi, hogy elutasítsunk számunkra elfogadhatatlan dolgokat, másrészt megköveteli, hogy tiszteljük mások véleményét, melybe mások a mienktől gyökeresen eltérő életfelfogása is beletartozik. Konkrétan az Európába, nevezetesen Németországba és Franciaországba bevándorló elsősorban muszlim lakosság elfogadására, asszimilációjára gondolok kiterjesztve a hazánkba főleg Ázsiából érkező egyre több gazdasági bevándorlóval.

Mindenki ismeri a mondást, hogy Rómában tégy úgy, mint a rómaiak.

Számtalan történet eszembe jutott ezzel kapcsolatban. Az Indiana Jones és a végzett temploma című filmben Indiana Jonest és csinos partnerét élő hangyákkal kínálják. A hölgy fintorog, Indy viszont rászól, hogy ne sértse mega helybélieket, hanem egye meg az ételt, hiszen a szegény faluban élők a saját kevéske ennivalójukból vendégelik meg őket. Van vagy húsz éve, amikor egy magyarországi menekült táborban egy afrikai fiatalember elégedetlenek a túrós tésztával kapcsolatban, amit undorítónak talált, nálunk viszont kedvelt, és újabban viszonylag drága étel. Rossz volt hallgatni, hogy számára ez a legnagyobb gond. Nagyon régen olvastam múlt századi Afrika-kutatókról, akikkel szemben bizalmatlan volt az egyik bennszülött törzs., Végül kiderült, hogy a majdnem meztelen helybéliek nem nézték jó szemmel a nyakig begombolkozott kutatókat. Attól tartottak, hogy valamilyen betegséget rejtegetnek. Erre aztán a tudósok is levetkőztek, ami nagy elégedettséggel töltötte el a törzstagokat, hiszen kiderült, hogy a vendégeknek semmi bajuk.

Összességében tehát mondhatjuk azt, hogy ha nem tetszik egy ország szokása, nem kell odamenni, illetve ha viszont odamegyek, el kell fogadni az ottani értékrendet. Viszont ha mélyebben belegondolunk, nem ennyire egyszerű ez a kérdés. A kanibalizmust például nem lehet elfogadni akkor se, ha az adott országban bevett szokás. Afrika egyes országaiban a női nemi szerveket csorbítják. Ez is elfogadhatatlan. Ugyanakkor ha egy arab országba megyek ramadánkor, akkor köteles vagyok betartani az ottani szabályokat. Szerintem az is minimum, hogy más vallások vezetőiről, profétáiról, prominens személyeiről (Allah, Mohamed, Isten, Jézus, Buddha, stb.) nem illik bántó megfogalmazásokat használni. Akkor se, ha viccnek szántuk. Sőt, gondoljuk meg, mivel viccelődünk. Vannak alapvető emberi normák, amit mindenkinek mindig be kell tartani.

Magazin ajánló, IPM Történelem 2024. 1. szám

 

Igaz, hogy a 70 ezer lakosú, megyei jogú Szolnokon élek, és az óriási választékkal büszkélkedő hatalmas Intersparban vásárolok hetente hatszor immár 15 éve, mégis csupán másfél éve vettem észre az IPM magazint. Erre a jeles eseményre sem itthon került sor, hanem keszthelyi nyaralásunk során egy aprócska élelmiszerboltban. Az ok nagyon egyszerű, ez utóbbiban nem a legalsó polcra rejtették a magazin legfrissebb számának egyetlen példányát a kétes valóságtartalmú ezoterikus lapok közé, hanem kitették a legfelső polcra szem elé.

E nyaralás alkalmával kezdődött az IPM magazin és az én kapcsolatom, mely azóta is rendületlenül tart, és kiterjed a spin off-okra, vagyis a magazincsalád többi tagjára is, így az IPM történelemre is. Akkoriban a szocializmus hihetetlen történeteiről lehetett olvasni, melyet követően a tavaly nyáron megjelent szám az Amerikai Egyesült Államok elnökeit mutatja be. Amikor az első részt kezembe vettem, voltak kétségeim a cikkek érdekességével kapcsolatosan. Bevallom, legnagyobb örömömre mélységesen csalódtam, mivel az elnökök életéről szóló írások letehetetlenek. Ennek egyik oka részemről az, hogy alig 10-15 elnökről hallottam, olvastam, tanultam eddig, így viszont mindegyikükkel megismerkedhetem. Másrészt nagyon tetszett az elnökök személyiségének bemutatása, mely az átlagos történelem tananyagnak sajnos nem része, ugyanakkor nagyon fontos a személy alapos megismerése során Hallottam már például arról, hogy a demokraták jelképe a szamár, de azt csak most tudtam meg, hogy ennek oka Andrew Jackson csökönyössége, melyre a demokraták nagyon büszkék.

Mivel nemcsak a jó pap tanul holtig, a magazin mindenki számára tartogat érdekességet, érdemes elolvasni.

Magazin ajánló, Múlt-kor 2024. 1. szám

 

Amióta dolgoznak a lányaim, megengedhetjük magunknak azt a „luxust”, hogy rendszeresen kiállításokra járjunk. Nagyon sok élményre tettünk így szert, és vicces esetek részesei is lehettünk, mert amikor javasoltam a lányaimnak, hogy menjünk el a Bosch kiállításra, megkérdezték, hogy miért akarok háztartási gépeket nézni.

-        Milyen háztartásai gépeket? –kérdeztem felháborodva. – Hieronymus Bosch reneszánsz festőre gondoltam.

Nesze neked magyar oktatási rendszer :O

Azóta sokat fejlődtünk, így már örömmel és kíváncsisággal vártuk 2023-ban a Gulácsy kiállítást a Nemzeti Galériában. Ha már ott voltunk, nagylányom javaslatára megnéztük Imre Mariann különleges alkotását, Szent Cecíliáról készült installációját. Nagyon tetszett, és most a magazin jelen számában olvashattam Szent Cecília életéről.

A Gulácsy kiállítást egyébként kedvezményesen nézhettük meg azért, mert láttuk a Szépművészeti Múzeumban a Csontváry kiállítást is. A képek melletti leírásokat, tájékoztatókat az első betűtől az utolsóig figyelmesen elolvastam, mégis tartogatott a magazinban újdonságokat a Csontváryról szóló cikk. „Ráadásul” a bevezető ugyanazokat a kérdések sorolta fel a képeket látva, amik bennem is felmerültek, például hol talált Csontváry akkora műtermet, ahol „nagy motívumú” képeit elkészíthette.

Magazin ajánló, HVG Extra Pszichológia

 

Édesanyámnak két testvére közül a húgához gyerekkoromban sokszor jártunk. Ő egyben a keresztanyám is volt, így részesei lehettem családi eseményeiknek, mely tekintettel arra, hogy férje, a keresztapám 4 testvére révén kiterjedt családdal rendelkezett, nagy élmény volt. Mai napig emlékszem a disznóvágásokra, ahol apám megcsillogtathatta böllértudományát és mi gyerekek falhattuk reggelire a hagymás vért meg a sült agyvelőt, azt a két ételt, melyek a Konyhafőnökben mint kuriózumok szerepelnek.

Azután ahogy felnőttem, másfelé vitt az utam. 20 évvel ezelőtt meghalt édesanyám, azóta csak temetésekkor megyek keresztanyámékhoz. Júliusban meghalt keresztapám is. Búcsúztatóján jelen volt az egész rokonsága, a még élő testvérei, azok házastársai, gyermekeik, unokáik. Próbáltam kitalálni, ki kicsoda. Elég jól ment. Azután eszembe jutott, mennyire irigyeltem gyermekként ezt a nagy, összetartó családot. e ösztökélt arra, hogy egykeként eltökéltem nekem is legalább három gyerekem lesz. Így is lett. A családnak ugyanis nagyon fontos szerepe van, hogy biztonságot ad, boldoggá tesz (kapcsolódó cikk: Család, ahány ház, annyi szokás)

Persze nemcsak a család lehet a boldogság forrása, annak eléréséhez azonban nem egyetlen út vezet.

Sok szakember egyetért azzal, hogy nem ösztönösen, hanem tudatosan kell élni, aminek négy területe is van: pénzügyi, kapcsolati, környezeti, és egészségi tudatosság (kapcsolódó cikk: Épület az ég felé). Találjuk meg, mik az igazán fontos dolgok az életben. (Kapcsolódó cikkek: Az igazán fontos dolgok, ill. Kis lépések a jobb élet felé). Vállaljuk önmagunkat, mutassuk meg érzelmeinket. (kapcsolódó cikk: Nyílt szívvel élni). és erre tanítsuk meg gyermekeinket is (kapcsolód cikk: Szeretetteli tükör). Ne csak a lelkünkkel, de a testünkkel is törődjünk. (Kapcsolódó cikk: Ingyenes gyógyszer). Találjuk meg a munka és pihenés egyensúlyát (kapcsolódó cikk: Ki az erdő ura?). Húzzuk meg határainkat (kapcsolódó cikkek: Adás és kapás a kapcsolatainkban, Útmutató határőröknek, ill. Amikor nemet mondunk). Fogadjuk el, hogy az öngondoskodás nem önzés, hanem mód a boldogabb életre (kapcsolódó cikk: Janka története). Ne keseredjünk el, ha nem sikerül elérnünk a tökéletességet. Elégedjünk meg az elég jóval. (kapcsolódó cikk: Az elég jó élet).

 

Magazin ajánló BBC History 2024. március

 

A magazin márciusi száma a nőnapra tekintettel talán a nőknek akart kedveskedni azzal, hogy több, nőkkel kapcsolatos cikket is közölt, de nekem mégis keserű lett egy kicsit a szájízem a címlaptól:

"Veszedelmes nők"  - hirdeti a felirat.

 

Értem a figyelemfelkeltésre irányuló újságírói szándékot, de biztos, hogy ez a legfontosabb szempont, amit a nőkről feltétlenül el kell mondani, le kell írni nőnap alkalmából?

Veszedelmes? Úgy, mint rossz, gonosz, elkerülendő? 

Nem lett volna szerencsésebb másik cikket kiemelni? Olyat, amely talpraesett,  társadalom tudatos, emancipált, gondolkodó nőkről szól?

Rá lehetett volna élezni a gender szó valódi jelentésére, ami az utóbbi hónapokban, években igencsak el lett torzítva a magyar közéletben. Sokan nem tudják, hogy ez nem csupán az utálat tárgyává tett LMBTQ mozgalmat jelenti, hanem azt is, hogy a nők és férfiak között milyen megkülönböztetések érvényesülnek mai napig is, és hogy hányan, és hogyan próbáltak ez ellen küzdeni.

(kapcsolódó cikk: Pető Andrea: Nőtörténet, társadalmi neme története…)

 

Tényleg ilyen veszedelmesek vagyunk mi nők, hogy amikor felköszöntenek, megünnepelnek minket, akkor is csak negatív jelzőt lehet ránk használni?

Csalódott vagyok, és ezen az sem segít, hogy a címlap szerinti bűnelkövető nőkről szóló cikket olvasva egyik kedvenc íróm, Böszörményi Gyula Ambrózy báró sorozatot jutott eszembe.

(kapcsolódó cikk: Rosalind Crone: Női gyilkosságok a 19. és 20. században)