Igazság vs jogosság

 

Még hallgatóként jól a fejünkbe sulykolták a jogi egyetemen, hogy a jogász sohasem az igazságot keresi, hanem a jogosságot, vagyis az alapján dönt, hogy mit írnak a jogszabályok, és nem foglalkozik a józan paraszti ésszel, nem keresi az igazságot, de legfőképpen nem él lelki életet.

Kicsit ellentmondásos ennek a fényében igazságszolgáltatásnak nevezni azt a hatalmi ágat, mely kérelemre (polgári ügyek) vagy hivatalból (büntető ügyek) peres eljárások során dönti a felek közti vitát.

Természetes velejárója egy ilyen döntésnek, hogy elfogadják-e azt a felek. A Mindennapi pszichológia 2025. évi 1. számában Dr. Horváth Dóra „Tudomásul vettem” című cikke az elfogadási folyamat pszichológia hátterét foglalja össze. Fontos-e a felek számára, hogy hány éves, hogy néz ki és milyen nemű a bíró?

The first buddy

 

Biztos, gondolkodtatok már azon, mit tennétek/vennétek, ha sok pénzetek lenne.

 

Mit vennék?

Lakást/házat a lányaimnak. Mindegyiküknek külön-külön.

Budai villát magamnak. Na meg nyaralót Balatonfüreden, és valahol a tengerparton.

Autót, könyveket, ….

Aranyékszert? Nem, nem. Nem kell kihívni magam ellen a sorsot, meg felhívni magamra a tolvajok figyelmét. Persze, ha tényleg sok pénzem lenne, akkor testőrre is futná.

Hetekig nyaralnék Bora Borán. Bejárnám a Föld híres turistahelyeit Rómában, Párizsban, New Yorkban, Egyiptomban, stb. (Persze így semmi szükség a balatonfüredi nyaralóra :P)

 

Mit tennék?

Alap, hogy felmondanék a munkahelyemen, de ahogy ismerem magam, unatkoznék, tehát szükségem lenne valamilyen értelmes elfoglaltságra. Arról már ne is beszélve, hogy a sok pénzt fialtatni kell.

 

Mit vennék, ha tényleg nagyon sok pénzem lenne? Mondjuk 1200 milliárd Ft.

Vennék cégeket, de az üzlethez érteni kell. Felfogadnék embereket, akik ezt végzik.

Vennék egy jachtot 27 milliárdért, hogy hajókázhassak a Földközi tengeren. Nem számítana, hogy 80 millióért lehet tele tankolni.

Vennék magánrepülőt, magánhelikopter, magánrepülő teret, meg ami kell. Tényleg kell?

 

Boldogabb lennék?

Nem, nem hiszem. Nehéz lenne megítélni, hogy kik azok az emberek körülöttem, akik valóban engem szeretnek, és kik azok, akik csak a pénzemre ácsingóznak.

Tartanék attól, hogy durva személyiségváltozást okozna ennyi pénz.

Tartanék attól, hogy másoknál jobbnak, többnek képzelném magamat, már pedig tudjuk, hogy a gazdagembernek nehezebb bejutni a mennyországba, mint a tevének átjutni a tűfokán. (Mt.19.24.) Szétosztanám-e a vagyonomat a szegények között? Nem, mert a szegénység megszüntetéséhez a fenti összeg kevés lenne, de próbálnék sok-sok embernek segíteni.

Biztos szeretnék nyomot hagyni magam után, de azt gondolom, fölösleges űrutazásra, űrkutatásra, más bolygók benépesítésére költeni vagyonokat, amikor itt van nekünk csodálatos bolygónk, a Föld. Környezetvédelemre költenék sok-sok pénzt.

Nem költenék ostoba politikai csatározásokra.

Nem költenék mások hamis és gyűlöletkeltő propaganda általi megtévesztésére.

Nem költenék háborúk kirobbantására és emberek ész nélküli gyilkolására.

Mert a mennyországba akarok jutni.

 

Kapcsolódó cikkek: IMP 2025. márciusi számából:

Benda László: Az első haver

Brückner Gergely: Donald Trump, aki felborítaná a társadalmi, a gazdasági és a klímavédelmi rendet

Benda László: Trump, a „jégmezők lovagja” Grönland felé galoppozik

 

 

Egységben az erő

 

Mindannyian tanultuk történelemből, hogy Nagy Károly halála után örökösei 843-ban Verdunban szerződést kötöttek, melyben döntöttek az óriási Frank Birodalom felosztásáról. Mindhárman uralkodók akartak lenni, és inkább hagyták szétesni az egyben gazdaságilag és katonailag is nagyon erős birodalmat. Pedig tudjuk, hogy „sok lúd disznót győz”, stb. Na de az önös célok legyőzték a közösségi célokat. Sajnos ez napjainkban is előfordul.

Erről a történelmi eseményről beszélget Matthew Gabrielle és David M Perry a BBC History 2025.évi 3. számában. D.P. elmeséli egyetemista élményét, amikor rájött, hogy ez a „szerződés” nem olyan, mint amire ő korábban számított, mint pl. a versailles-i szerződések. Nincs írásba foglalva, ezért szerinte nem is létezik/létezett. Jogi szempontból a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó nyilatkozata, nem követeli meg az írásba foglalást.

(Megjegyzem, mi magyarok persze tudjuk, hogy egyes szerződések esetében kölcsönös és egybehangzó nyilatkozatról szó se volt, így bár ezeket szerződésnek nevezik a külföldi történészek, mi magyarok pl. nem szerződésről, hanem trianoni békediktátumról beszélünk.) A történelemben többször is előfordult, hogy egy-egy egyezményt nem foglaltak írásban, hanem pl. kezet adtak rá, vagy más módon megfogadták, hogy teljesíteni fogják azt, amiben megállapodtak (pl. A honfoglaló hét vezér vérszerződése), betartották a szövetségekben vállaltakat. Ismert fogalom a „gentlemen’s agreement”, az úriemberek megállapodása, vagyis az, amikor „úriemberek”, a szavahihetőségükre adó emberek megtartották azt, amit ígértek. Sajnos napjainkban egyre több köpönyegforgató ember osztja az észt, akik valamit mondanak, majd másvalamit tesznek.

Miért írtam mindezt?

Mert vannak olyan helyzetek, amikor össze kell fognunk, mert egységben az erő.

Csak egy számadat, a lakosságszám 2021-ben így alakult:

EU: 447 millió fő

USA: 335 millió fő

Oroszország: 147 millió fő

Mert vannak olyan helyzetek, amikor nem szabad hinnünk az álhíreknek, a félrevezetésnek, a hazugságoknak.

Amikor a szomszédunkat védjük, magunkat is védjük. 

Divathóbortok

 

Édesanyám az ötvenes években volt fiatal, és nyaranta mezőgazdasági munkásként dolgozott. Mesélte, hogy nemcsak kendőt kötöttek a fejükre a napszúrás ellen, hanem nyakig begombolkoztak, hosszú ujjú ingben, hosszú szárú nadrágban güriztek a tűző napon, sőt, még a kezükre is kesztyűt húztak, és mindezt nem a bőrrák elkerülése miatt viselték el. Szörnyülködve kérdeztem, hogyan nem kaptak hőgutát, mire megrántotta a vállát: „Nem akartunk lebarnulni, mert akkor a fehér bőr volt a divat.”

AZ IPM Történelem a női szépség történetéről szóló 2025.évi 1. számából kiderül, hogy évszázadokon át a fehér bőr volt a divat, és az is, hogy milyen brutális bőr- és egészségkárosító módszerekkel próbálták ezt elérni a nők.

Az érdekességekkel teli lapszámot olvasva ismét meggyőződtem arról, milyen szerencsés vagyok, hogy a jelenkorban élek. Sokszor olvastam már arról, hogy a Napkirály udvarában tartózkodtak a fürdéstől, de ez az információ újra és újra elborzaszt. Nem az a kérdés, hogyan bírta ki XIV: Lajos, hogy évente csupán egyszer fürödjön, hanem az, hogy akkor milyen motivációja volt arra, hogy a szerinte káros vízzel érintkezzen. Érthetetlen. :P

És csak hab a tortán a sok ostoba, kényelmetlen, és praktikusnak egyáltalán nem mondható viselet. Tüdőbetegséget, illetve felfázást okozó kivágott vagy vékony ruhák, balesetveszélyes hosszú szoknyák, kényelmetlen szoknyarácsok, fojtogató malomkerék gallérok, hogy csak néhányat emeljek ki a borzalmas divathóbortok közül. Mennyivel jobb most, amikor az ember - főleg a nő -, maga döntheti el, hogy mit szeretne viselni: szoknyát vagy nadrágot, kivágottat vagy zártat, stb.

Miért nincs világbéke?

 

A lányaim kicsi korukban már-már falnak mentek, amikor bármely helyzetben a fizikára hivatkoztam: „az élet tiszta fizika”. Vagyis az élet, a velünk vagy körülöttünk történt dolgok minden aspektusában megjelenik ez a tudomány. Hiszen Newton III. törvénye, a hatás-ellenhatás törvénye nemcsak a testek mozgására alkalmazható, hanem az élet bármely területére, például a pszichológiára is: „Ha megsértenek, megsértődöm.” Ok-okozat. Hatás-ellenhatás.

Ugyanilyen a termodinamika 2. főtétele, az entrópia megmaradás tétele, mely kimondja, hogy a magára hagyott rendszerekben a spontán folyamatok a rendezettség csökkenéséhez vezetnek. Vagyis ha nem teszünk semmit, akkor káosz lesz. Ahogy mindig mondtam a lányaimnak, rend és tisztaság csak akkor lesz, ha teszünk az érdekében, vagyis takarítunk, rendet rakunk.

Ugyanez igaz a világpolitikai folyamatokra is. A béke a rend, a háború a káosz. Annak érdekében, hogy ne legyen háború, nagyon komolyan közre kell működnünk mindannyian. Leginkább azzal, hogy nem dőlünk be a háborús uszításnak, nem hisszük el azt az ordas hazugságot, hogy ha nem háborúzunk, akkor elpusztulunk. Akkor pusztulunk el, ha háborúzunk.

(Kapcsolódó cikk: Mannhardt András „Miért nincs világbéke?”, A háború módszertana, Mindennapi pszichológia 2025.1. szám)

A kameraman

 

A minap ismeretlen férfi toppant be az irodámba:

-        B…Andit keresem – mondta széles mosollyal.

-        Ő ki? –kérdeztem

-        Hát…ööö….már régóta itt dolgozik – jött a nem releváns válasz.

-        Régóta? Én kilenc éve itt dolgozom – mondtam.

-        Hát… itt…valamelyik gyiviben.

-        Valamelyik gyiviben? –ráncoltam össze a homlokom. – Itt már 9 évvel ezelőtt se volt gyivi. Most pedig szakszolgálat van és gyermekotthon.

-        A kamera miatt jöttem –nyögte ki végre.

-        Ja, akkor az emeletre kell menni.

Rózsabimbó

 

Gyermekkoromban nagyon kevés filmet vetítettek a tévében, és azok nagy része a szocialista blokk alkotásai voltak: orosz, pontosabban szovjet háborús filmek, csehszlovák kórházi sorozatok, jugoszláv főszereplővel készült NDK-s indiánfilmek. A nyugati, vagyis kapitalista filmipar termékeiből csak keveset mutattak be nálunk, melynek egyik oka az volt, hogy Magyarországnak nem volt pénze megvásárolni ezeket, másik, nyomosabb oka viszont az, hogy nem akarták, hogy lássuk, hogyan élnek nyugaton az emberek. Hozzánk képest többnyire jómódban éltek, és politikai vezetőink nem akarták, hogy lássuk ezt.

Egy-két alkotás néha átcsúszott a szigorú szűrőn. Természetesen azok, melyek a nyugati életmód árnyoldalait mutatták be. Ilyen volt a Charles Bronson főszereplésével készült Bosszúvágy, melyből megtudhattuk, a sok bűnöző miatt milyen veszélyes az éjszakai élet New Yorkban.

Valószínűleg ugyanezen ok miatt vetítették le a tévében Orson Welles 1941-es klasszikusát, az Aranypolgárt (Citizen Kane), mely egy Charles Foster Kane nevű férfi sajtómágnássá válását mutatta be komoly erkölcsi mondanivalóval: hiába lesz töménytelen pénzed, ha magányosan, összetörten fejezed be az életedet, Fő műved, a tök fölöslegesen összegyűjtött műkincseid pedig csupán lezárt ládákban halmozódnak gyakorlatilag haszon nélkül, hiszen te magad se méltattad őket annyira se, hogy vásárlás után kibontsd őket. A film ismert kulcsmotívuma a „rózsabimbó” szó. Nézd meg a filmet, ha tudni akarod, miért.

Kane karakterének mintája az a William Randolph Hearst volt, akinek unokáját, a 20 éves Patty Hearst 1974-ben elrabolta a Szimbionista Felszabadító Hadsereg elnevezésű terrorista szervezet, és aki a fogság során rövid idő alatt olyan agymosáson ment át, hogy csatlakozott a szervezethez és részt vett több bűncselekmény elkövetésében is.  

 

Stockholm-szindróma beütése van a történetnek, melyhez hasonlót A világ nem elég című James Bond filmben is láthattunk.

Szinte hihetetlennek tűnik, hogy ilyesmi megtörténhet. Szívesen olvasnék az eset pszichológiai hátteréről is.  

 

(Kapcsolódó cikk: Patty Hearts, az agymosott fogvatartott, IPM 2025. februári szám)