Húsz évig matekot tanítottam
otthon. Ennek során sok különleges személyiségű gyermekekkel ismerkedhettem meg.
Jellemzően nem voltak jók matekból, ami persze nem jelentett gondot, hiszen - mindenkitől elnézést kérek - de az
ő gyengeségeikből éltem. Ugyanakkor sokan egyedi képességekkel rendelkeztek. Az
egyik 14 éves fiú például annak ellenére, hogy nem boldogult a matematikai
összefüggésekkel, ámulatba ejtően átlátta a történelmi és politikai eseményeket. Ugyanakkor voltak rejtett matematikai képességei is. Már első találkozásunkkor meglepődtem azon, hogy fejben szorzott össze
háromjegyű számokat úgy, hogy közben a levegőben mutogatott valamit a két mutató ujjával. Rászóltam, hogy ne így csinálja, hanem számológéppel, de amikor közölte
velem a jó eredmény, leesett az állam. Ettől kezdve mindig hátra dőltem, amikor
a levegőben hadonászva számolt, és menetrendszerűen mindig kijött neki a jó
eredmény.
Ezek a gyerekek tanítottak meg
engem az elfogadásra. Arra, hogy a tőlem eltérő paraméterekkel rendelkező: fiatalabb, öregebb, mentális sérült, lassú felfogásúnak látszó, stb embereket
is teljes egészében elfogadjam. Azokat, akik nem olyanok, mint én.
AZ IPM pszichológia 2025. nyári száma több cikket is tartalmat ebben a témában az autistákról, az idősekről és a nőkről.
Hiszen John Lennon által tudjuk, hogy a nő a világ négere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése