2012. december 25., kedd

Rántott hal, bejgli és Zeffirelli



Az utóbbi években minden tévés karácsony szerves része a Reszkessetek, betörők! mellett valamelyik Jézus életét bemutató film.
Amikor én még gyerek voltam, kőkemény szocializmus volt, tehát ez szóba se jöhetett, viszont akkor készült minden idők legjobb Jézusról szóló filmje, a korábban Rómeó és Júliát is csodálatosan filmvászonra álmodó olasz rendező, Franco Zeffirelli Názáreti Jézus című eposza.
Mitől olyan jó ez a film?
Nemcsak azért, mert híres színészek egész garmadáját vonultatja fel mellékszerepekben, így játszik benne Michael York, Ernest Borgnine, Laurence Olivier, nem is csak azért, mert a Jézust alakító, nem elkápráztatóan szép, de karizmatikus tekintetű Robert Powell tökéletes választás volt, hanem azért is, mert Zeffirelli képi meglátásai egyszerűen fantasztikusak. Csak egy példát mondok: az angyali üdvözletet, vagyis azt, amikor megjelenik Gabriel arkangyal Máriának, Anna (Mária anyja) szemével látjuk, vagyis nem látjuk, nem halljuk Gabrielt, csak azt, hogy reagál rá Mária.
Természetesen a rendszerváltás óta többször is volt a tévében, sőt nekem dvd-n is megvan, de azt még elmesélem, hogyan lettem olyan szerencsés, hogy a premier után láthattam annak ellenére, hogy gyakorlatilag tiltott gyümölcs volt hazánkban.
Egy pap behozott egy kópiát, amit a mi templomunkban is levetítettek. Kifeszítettek egy hatalmas vásznat, és vetítőgépről ment a mosntre, 4 órás alkotás, miközben a pap helyben fordította olaszról- magyarra. mellesleg állva kellett végignézni, mert dugig volt a templom.
De megérte.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése