2012. június 26., kedd

Amikor nem voltak YA- könyvek



Nagyon fura bemenni egy könyvesboltba és nézelődni, mert szinte arcul csap a megszámolhatatlan YA-könyv.
Nagy öröm, hogy ezzel az irányzattal sikerült visszacsábítani/ meghódítani a fiatal olvasókat is, és nem ücsörögnek egész nap a tévé, internet… előtt.
Ugyanakkor elgondolkoztatott.
Miért rajonganak a fiatalok ezekért a sokszor kitalált világokért, paranormális képességekkel rendelkező lényekért? Miért nem a valósággal foglalkoznak?
Annyira borzalmas a jelen, hogy mindenképpen el kell menekülni előle?
Talán nem, hisz tudjuk, hogy a könyvpiacon vannak olyan írók is, akik a jelenben, a valóságban játszódó regényükkel tarolnak.
(OFF: Én is ilyenekkel kezdtem, de akkoriban még Meg Cabot őrület volt, mostanra azonban megjelent MC összes könyve, így a kiadók nyitottak a magyar szerzők felé. Megjegyzem én meg váltottam a misztika irányába, amit egyesek úgy értékelnek, hogy én csak ilyen történeteket írok. Ez nem igaz. Most ilyeneket írok… főleg… de nem kizárólag. )
Mit olvastam én gyerek, később fiatal felnőtt koromban?
Sokat beszéltem már róla, de talán egy rövid összefoglalás még elmegy:
10 évesen az Egri csillagokat,
13 évesen a Monte Cristo grófját,
14 évesen az Abigélt,
15 évesen a Tíz kicsi négert,
16 évesen a Gyökereket…
Nem folytatom. Szerintem látszik a listából, hogy akkor még nem volt YA-irodalom, de voltak érett olvasók, mint én, akik korán kézbe vették a felnőtteknek szóló könyveket.
Persze, persze, nincs új a nap alatt. Én is olvastam disztópiát (Hozsanna néked, Leibowitz!). Fantasy-t csak keveset, mert évekig nem jelent meg nálunk például a Gyűrűk ura. Az első ilyen könyvek csak húszas éveim elején kerültek a kezembe. Nagyon szerettem a Végtelen történetet, a Dűnét… Számtalan sci-fit olvastam, főleg Lemet és Clarke-ot. Ennyiben kimerült az én földtől elrugaszkodásom. Azt hiszem, nem tudtam volna reggeltől estig hasonló könyveket forgatni, de most is ilyen vagyok. Szeretem a változatosságot.
Miért is írtam erről?
Nem tudom, csak elgondolkoztam. 


Ja, és nézzétek meg, hol tartok a Halhatatlan álommal!


8 megjegyzés:

  1. és amik nálunk megjelennek, csak töredékei annak a rengetegnek, ami külföldön elborítja az olvasókat. (oké, többen is vannak, akik angolul olvasnak.)

    VálaszTörlés
  2. igen, látom a külföldi oldalakon, mekkora mennyiség jelenik meg :O

    VálaszTörlés
  3. 12 évesen: Egri csillagok, Öreg halász és a tenger (örökre elvette a kedvem Hemingwaytől)
    15-től kezdődően: Vavyan Fable
    16-25 évesen: A három testőr (Dumas), Dallos Sándor, Gyűrűk Ura, Harry Potter
    Meg Cabottal 25 évesen találkoztam.
    Kicsit visszafele működtem. De nem baj. Most az urban fantasy és young adult, amin jár az agyam, de nemsokára át fog térni fantasyre,
    sci-fire.
    Mert nem jó ebben a világban lenni, igazad van.
    És tökjó ez a kép:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szegény Hemingway... vagy inkább szegény Te:D
      Érdekes, hogy sokan a fantasy felé fordulnak.
      na ez is egy jó téma :)

      Törlés
    2. régen volt, hogy sok "szerelmes történetet" olvastam nyáron, munka után. azon a nyáron vagy húsz könyvet kiolvastam. meg Vernét. az mondjuk jó volt (80 nap).
      a fantasy régen is tetszett, de mondjuk talán a játék jobb:) szeretek fantasy környezetben rpg-zni:)

      Törlés
  4. Verne? :) hű de szerettem gyerekkoromban :)
    tényleg, kifelejtettem a bejegyzésből, pedig az első nagy Sci-fi író. na most már mindegy ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vernétől két könyvet olvastam, a 80 napot, és a lángban álló szigettengert. mindkettő jó volt, érdekesek. de nem teljes mértékben a stílusom.
      tudod, mit olvastam még? ciolkovszkijtól egy kb. húsz oldalas novellát, hogy a Holdon ébred fel, és leírja, hogy milyen ott a "környezet" (gravitáció, hőmérséklet, ilyenek). 1935-ben halt meg. hmm...

      Törlés
    2. én több verne regényt is olvastam, már nem emlékszem, miket, de a 80 napot tuti.
      Tudod, ki volt Ciolkovszkij?

      Törlés