Miután édesanyám minden este mesét olvasott nekem, elképzelhetetlen volt könyvek nélkül az életem.
A nyár számomra elsősorban az olvasást jelentette, és csak másodsorban nyaralást, strandot, tábort, hisz olvasnivalót ezekre a helyekre is lehetett vinni.
Nyaranta heteket töltöttem nagyszüleimnél, ahol nem volt tévé, viszont volt egy árnyas gang meg egy nyugágy, és vittem magammal könyveket. Pöttyöseket, nem vörös pöttyöset, fehéret. Piros, sárga, lila vagy zöld alapon. G. Szabó Juditot, Fehér Klárát.
De a nagy kedvenc Az egri csillagok volt. Tíz évesen úttörőavatásra kaptam ajándékba. Két hét alatt felfaltam, azután olyan erős elvonási tüneteim voltak, hogy azonnal újraolvastam, majd az elkövetkező évben még kétszer, végül elrejtette anyukám, és csak évekkel később adta vissza. Nem ostoba volt, nem is műveletlen, csak azt akarta,hogy mást is olvassak, mert annyi jó könyv van.
Az egri csillagok maradt mégis az örök szerelem. Életem legjobb kirándulása volt, mikor Egerben megnéztük a várat, meg a katakombákat.
A filmet csak jóval később láttam, de még fiatalon, nem ismertem a benne szereplő híres színészeket.
Mikor gimis voltam, egy nap ellátogatott hozzánk a Bornemissza Gergelyt játszó Kovács István. Szavalt meg beszélt, magas volt és szép hangú, de a legmeglepőbb nem ő volt, hanem a tanárnők, akik a környezetében csitrivé váltak.
Évek múlva láttam csak ezt a remek színészt a Kárpáthy Zoltánban illetve az Abigél Kuncz főhadnagyaként.
Ma már, mint minden jó színész, csak a hangját hallhatom, ha szinkronizál.
Könyv és film általa váltak eggyé bennem.
Affranc. Írtam egy csomót, erre megint szemétkedik a net.
VálaszTörlésSzóval: kötelezőként olvastam az Egri csillagokat, már nem emlékszem, mi volt benne (persze, jöttek a törökök), de nagyon tetszett.
Pöttyös könyveket én is olvastam, Jean Webster - Nyakigláb apó volt a kedvenc. Tavaly elolvastam még egyszer, és még mindig nagyon tetszik.
Szia!
VálaszTörlésBevallom, el sem tudom képzelni, milyen lehet az Egri csillagok. Elkezdtem olvasni, mert kötelező volt, de megakadtam, és nem olvastam ki. :S Valami azt súgja, már nem fogom :P
Én elsőként azt hiszem, a Vukot olvastam, de hogy milyen volt, nem emlékszem. Akkor még nagyon utáltam olvasni, csak valamikor 6. osztályban szerettem meg. Harry Potter :D Ő volt az :P:P Két nap alatt kivégeztem az első részt; ami nálam rekord volt, mert még a szövegértés házimat sem csináltam meg, mert sokat kellett olvasni. :P :D :$
Most már pedig szinte mindig olvasok valamit ;)
Kedves Darolyn és Bea!
VálaszTörlésNem baj, hogy nem olvastátok az Egri csillagokat, vagy nem tetszett nektek, nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy legyen olyan könyv, vagy inkább könyvek, amiért tudjon rajongani az ember, amit mintaként állítson maga elé, amihez visszatérjen, és amiről újabb ötleteket merítsen. Lehet ez a Harry Potter is vagy Anita blake. Mindegy.
Az Egri csillagokban fergetegesek a párbeszédek,minden szó a helyén van, és közben sokszor halálra neveti magát az ember, vagy elolvad a szerelemtől, vagy reszket a félelemtől, vagy dagad a büszkeségtől, hogy én is magyar vagyok.
Pazar leírásokkal van tele, rövidek és frappánsak, semmi terjengősség. Gárdonyi alaposan utána olvasott, utánajárt mindennek, és ez látszik.
Az a könyv uniszex: van benne romantika és harc, kellő mennyiségben keverve.
A Vuk szintén csodálatos, mint ahogy Fekete István majd' minden könyve,mert csodálatosak a mondatai, hogy már a tárgyi tudását ne is említsük. Én speciel majdnem meghaltam a Tüskevártól, oly unalmas volt, de ez a kötelező :S Pedig nem az Fekete István.
Bea! "Olvasok valamit" írod, Darolyn, Rólad meg tudom, hogy te is folyton olvasol, na EZ A LÉNYEG!!! :))))
Hm, én az Egri csillagokat gyorsan olvastam, mert mintha lett volna valami más akkor nyáron... :-D De tetszett úgy-ahogy, mert különben nem bírtam volna olyan gyorsan végigolvasni. :-D Tényleg nem volt olyan unalmas. Ellenben a Kőszívű ember fiai valamiért nagyoooon nem jött be. :-S Első könyvélményem, amire emlékszem, az a Kincskereső kisködmön volt. Még alsós általános sulis koromról. :-D Na, azt szerettem! :-) Legalábbis most így emlékszem rá. :-D
VálaszTörlésKötelezőknél egyébként azt hiszem a 10.-esek tetszettek legjobban. A többi nem igazán, de azok közül néhány NAGYON! Például az Arany virágcserép (háromszor olvastam), a Gulliver utazásai, Candide... Voltak jók. :-) Meg azt hiszem 9.-ben volt a Rómeó és Júlia. Na, igen azt is szerettem. :-)
Egyébként, mint Beánál, nálam is Harry Potter volt a fő elindító. Csakhogy nekem 4-es koromban. :-D Utána már ment az olvasás. :-)
Hé, nekem nagyon tetszett, csak már nem emlékszem rá:)
VálaszTörlésArra viszont emlékszem, hogy volt egy mese (Az aranyeper), és rengeteget olvastattam, mikor ovis voltam, de amióta tudok olvasni, még nem olvastam el. A Kinizsi Pál volt talán az első könyv, amit nem olvastam el, egyetlen sort sem, viszont mamám felolvasott belőle, mert volt valami irodalomverseny alsóban, és be kellett küldözgetni levélben a válaszokat, és talán még újságban is voltam, hogy az első fordulóban vagy mikor milyen jól teljesítettem.
A Tüskevárat, meg hasonlókat nem szerettem, el sem olvastam.
Tudjátok, mi tetszett még nagyon? Az arany ember. Az szuper volt.
Hogy ki hozta meg a kedvem? Vagy inkább mi? Hogy hatodiktól egyedül utaztam a buszon, és el kellett ütnöm az időt, lekaptam könyveket a polcról. Anyám polcáról. És mit? Az öreg halászt és naggggyon unalmas tengerét. Csak mert vékony volt. Végigszenvedtem, azóta is messzire kerülöm. De úgy igazán a Vavyan Fable-könyvek vittek az olvasás világába, 15 évesen. Azóta már válogatósabb vagyok, de olvasok, és igazad van Grapes, ez a lényeg:)
Artie!
VálaszTörlésTizediktől,igen...és ahogy haladtunk előre a modernek felé,m egyre jobb könyveket lehetett olvasni, igaz? Bár már mondtam, nekem az Odüsszeia is kedvencem volt, de a candide...? Hát tényleg különleges vagy :-D
Darolyn!
Az Arany ember anyukámnak volt csúcskedvence, de Jókait én is szeretem, nálam az Egy magyar nábob a nyerő. Sajna az egyik legunalmasabb könyvét, A kőszívű embert tették kötelezővé. Ez van.
A Kinizsi Pált szerettem, mikor gyerekként szórakozásból olvastam, de mikor háromszor újra kellett olvasni a gyerekeim miatt,már nagyon untam.
Na de csak olvassunk, ez a lényeg:)
Tudom-tudom, rajtam kívül mindenki utálta a Candide-ot, pedig rengeteg mondanivalója volt. :-D Meg sokat lehetett rajta röhögni... :-P Amúgy az Arany virágcseréppel is így voltak az osztálytársaim. Azt kellett hallgatnom, hogy "milyen sz*r", miközben én imádtam, és másodjára olvastam... XD
VálaszTörlés