Festmények 2.

A mai nap szomorú apropó arra, hogy folytassam a néhány héttel ezelőtt elkezdett sorozatot, melyben kedvenc festményeimet mutatom be.
Ma 7 éve halt meg édesanyám, aki nemcsak megszült, és felnevelt, de a legjobb barátom is volt. Bármikor számíthattam rá. Azt szoktam mondani, bárkinek lehet olyan édesanyja, mint nekem volt, de jobb senkinek.
Ez az esemény vitt lélekben közel Arnold Böcklin A holtak szigete című festményéhez. Megértettem a kép jelentését: a szeretett személy egy ismeretlen, sejtemes és főleg megközelíthetetlen helyre tart, amit én csak némán szemlélhetek, de ami ellen nem tehetek semmit. Ő beletördőve várja, hogy célba érjen, nekem pedig meg kell szoknom az új helyzetet, hogy ő nincs velem többé.

Böcklin megrendelésre festette ezt a képet. A felkérés szerint olyan művet kellett alkotnia, ami elgondolkodtat. Több próbálkozása is volt, neten utánanézhettek, ijesztő alkotások is születtek. De ez a mű  csodálatos lett: mesteri a kompozíció, megrendítőek a színek, szívfacsaró az összhatás.
Tetszik Nektek a kép?
Nem baj, ha nem. Azt hiszem, az jót jelent, nem éltétek még át azt az érzést, amit kivált az emberből ez a festmény :)