Bizonyára hallottatok már Zimbardo 1971-es standfordi börtönkísérletéről, mely során a kísérleti alanyokat két csapatra osztották, és sorsolás alapján az egyik csapat tagjai börtönőrök, a másiké rabok lettek.
Egy hét után le kellett fújni a kísérletet, mert az őrök túlságosan eldurvultak, visszaéltek hatalmukkal. Azt akarták bizonyítani, hogy a hatalom hatására a legjámborabb emberből is előbújik a gonosz.
Talán azt is hallottátok már, melyről az IPM Tudta-e 20. számában olvashatunk, nevezetesen, hogy a kísérlet nem volt teljesen tiszta, mivel a kísérlet vezetői biztatták a börtönőröket, hogy legyenek kegyetlenek. Ennek ellenére az elmúlt több mint 50 évben senki se merte megismételni a kísérletet.
Mi lehet ennek az oka?
A Halálsoron című filmben vannak szadista, eleve gonosz őrök és olyanok is, akik megőrzik az emberségüket. Ez azonban egy kitalált történet.
Tehát igazából az a kérdés, hogy a hatalom torzítja-e a személyiséget.
Szerintem a válasz igen, mindenképpen.
Gondoljunk csak a vállalati vezetőkre. Ha csúcsvezetők, senki nem áll felettük, vagyis senki nem meri kétségbe vonni a döntéseiket, mindig mindenki próbál a kedvükben járni. Nagyon erős személyiségre van szükség ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben a főnökben el ne hatalmasodjon a mindenhatóság érzése. Ugyanez igaz a vezető politikusokra, akik a vezéresedés révén könnyen elveszíthetik kapcsolatukat a valósággal. Gondoljunk csak Napóleonra, Hitlerre vagy Sztálinra.
Azt gondolom, ez nem új felfedezés, hanem már az ókorban is ismerték. Az ókori görög demokráciában nem véletlenül volt szokás, hogy egy-egy tisztséget csak korlátozott ideig lehetett betölteni. Ezzel biztosították, hogy a vezetők két alaptípusának, a pszichopata és nem pszichopata vezetőnek, ne torzulhasson úgy el a személyisége, hogy az a közösségre veszélyt jelentsen.
A pszichopatát nem érdekli, hogy mit éreznek a körülötte levők, viszont előfordulhat, hogy bármi áron ragaszkodni akar a hatalmához, ami egy köztársaságban a választásokon történő ismétlődő megméretés miatti aggodalom okán komoly mentális torzulásokat okozhat, sok-sok választás után akár elmebajt is. Egy alkotmányos monarchia uralkodója számára ez nem jelent problémát, hiszen nem sok döntési joga van, de ha betartja a minimális szabályokat, akkor gyakorlatilag élete végéig trónon maradhat, nem kell aggódnia pozíciója megőrzése miatt.
Egy nem pszichopata vezető számára a lelkileg megterhelő és elmeállapot roncsoló döntések miatti felelősség lehet mentálisan káros, főleg olyan helyzetekben, amikor csak rossz lehetőségek közül lehet választani.
Mellesleg ha egy vezető sokáig tölti be a tisztségét, egyre több olyan „rossz”, vagyis másokra nézve sérelmes döntést kénytelen hozni, amit a választók nem felejtenek el. Így a történelmi pozitív megítélése miatt is fontos, hogy ne kapaszkodjon foggal-körömmel a pozíciójához.
Összességében kísérlet nélkül, gondolati alapon is megállapítható, hogy a hatalom az emberek többségének személyiségét torzíthatja úgy, hogy jámbor emberekből is előbújhat a gonosz.
Mi a véleményetek?
