Többször is átestem már kellemetlen,
sőt esetenként fájdalmas orvosi kezeléséken és műtéteken. Ahogy telik az idő,
nem megszoktam a fájdalmat, hanem egyre inkább ódzkodom tőle, egyre kisebb az
ingerküszöböm. Egyik esetben, amikor felszisszentem vizsgálat közben, rám szólt
az asszisztens, hogy ne panaszkodjak, mert ez a vizsgálat nem fájdalmas, ő
tudja, mert neki is csinálták már. Nem tudtam elfogadni empátiát mellőző
megjegyzését, mert én igenis fájdalmasnak éreztem. Másik esetben sokáig
próbálkozott az aneszteziológus, mire sikerült elvégeznie jobb lábam perifériális
érzéstelenítését. Beszúrt a gerincembe egy tűt, és mivel nem találta a
megfelelő idegtörzset, elkezdte forgatni a tűt, ami nekem nagyon fájt. Az
ottani asszisztens megfogta a kezemet, és biztatott, hogy mindjárt kész lesz.
Számomra nyilvánvaló a fenti
esetekből, hogy nem mindenki egyformán érzékeli például a fájdalmat.
Ezt a megállapítást nagy örömömre
tartalmazza a NGC Agyas dolgok című különszáma.
Emellett még sok más érdekes
információt is. Például azt, hogy Kandinszkij csodálatos képeit a festő
különleges képessége ihlette. Ő ugyanis zenehallgatás közben nemcsak a hangokat
hallotta, hanem elkápráztató színes formákat is látott, mivel szinesztéziás
volt. Ezeket az élményeit festette meg.
Akit szeretne hasonló
érdekességekről olvasni, az mindenképpen olvassa el a NGC különszámát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése