A herbárium-gyűjtés nehézségei

Milyen nehézségek lehetnek egy aprócska növénygyűjtemény összeállításával?
Ha valóban aprócska lenne, mondjuk, egy általános iskolai teszem-veszem tíz darabos kollekció, akkor semmilyen. Mindjárt más a helyzet, ha a feladatot a Kertészettudományi Egyetem adja ki egy száz növényt a tartalmazó herbáriumra.
Nekik különleges elvárásaik is vannak:
Lágyszárú növények esetén gyökér, szár, levél, virág kell. Máris szembesülünk az első gonddal: vannak olyan galád virágok, aki reggel még vígan virítanak, de délutánra, mire én megjelenek a felszerelésemmel, már bezárják a bazárt. Ne is említsük az élethez görcsösen ragaszkodókat. Tudjátok, mekkora gyökere van a pongyola pitypangnak? És ha minden sikerül, akkor se érezheti magát nyeregben az ember, mert préselés közben egyesek még beadhatják a kulcsot, bármilyen trükköt is dob be az ember. Például a nárcisz még a besózás ellenére is megrohadt, pedig az ozmózisnak működnie kellett volna:S
A növényeknek egyébként el kell férniük egy A/3-as lapon, tehát az ennél nagyobbakat már préseléskor hajtogatni kell, nem akárhogyan, V-, N- vagy M-alakban.
Fás szárúakból levél és virág kell. Ezek a cseles fák azonban először virágoznak tavasszal, levelet csak később növesztenek, lepréselhető minőségben csak valamikor nyár elején. Ráadásul beérik 3-4 napnyi virágzással, illetve zöld, egyáltalán nem feltűnő virágokkal, így a gyűjtemény készítőjének észnél kell lenni, ha el akarja őket csípni.

Nem elvetendő probléma az, hogy védett növényt súlyos büntetés (bukás, nehezítő tényező: 5 kredites tantárgy!) terhe mellett szigorúan tilos gyűjteni kivéve, ha az ember azt állítja, hogy a lelőhely a saját kertje.
Na, most a száz növény kb. 30 hivatalos néven mezei virágot, közismerten gyomot jelent, 20 kerti virágot, 20 cserjét, 30 fát. Van a kertünkben egy 8 éves, tehát fiatal cseresznyefa. Tíz méternyi helyet foglal el. Ha így számolunk, a 300 négyzetméteres kertben elfér a harminc fa, feltéve, hogy lebontjuk a garázst és a házat. Ekkor azonban annyira összeérne a lombkoronájuk, hogy alattuk se cserje-, se gyepszint nem fejlődne ki. És itt még nem vettük figyelembe, hogy mekkorára nő egy kifejlett tölgy vagy platán.

Az ember tehát kénytelen kiterjeszteni a kutatási területet. A szomszéd utca kevés. Más élőhelyet kell keresni, mert csak ott lehet más növényeket találni. Tilos természetvédelmi területeken vadászni! Viszont megengedett a Tisza ártere, ahova el is látogattam. Baromira féltem, nehogy leszedjek valami védettet, és elkapjon egy ellenőr. Bár egy lelket se láttam sehol, de sose lehet tudni, melyik fűcsomóból ugrik elő valaki, szóval izgultam.
Este az eredményes akció után büszkén újságoltam a páromnak, hol jártam.
- Te oda mentél?- szörnyülködött. - Ott most (október) találtak egy holttestet. Valószínűleg a tavaszi áradáskor (május) fulladt a vízbe.
Te jó ég! Elképzeltem, hogy a fél méter magas növényszőnyegben már csak akkor veszem észre az öthónapos vízi hullát, mikor már felbukok benne.
Vannak egyéb speciális gyűjtési helyzetek is. Ha például mások közterületre ültetett kertjében akar garázdálkodni az ember, főleg, ha az a más a helyi önkormányzat. Ilyenkor nem elegendő a standard felszerelés (zacskó, metszőolló, kisásó), kommandós ruhába kell öltözni (fekete nadrág, fekete dzseki) és szigorúan sötétedés után szabad elkezdeni a túrát. Nem számít, hogy két nappal később a városi kertészet munkatársai fullra kidobálnak a szemétbe mindent, a levendulát is, ami cserje, tehát évelő. Ha engem elkapnak, tuti megbüntetnek.
Ha végül megvan a szükséges mennyiségű delikvens, jön a következő csapás, a préselés. Nem kis feladat! A dolog akkor kulminál, amikor 1. a könyvespolc fele préselő műhelyként üzemel, 2. reggel már nemcsak a cigányok vesznek el egy köteg metróújságot a Sparban, hanem én is; ők vécépapírnak, én nem, 3. este egy órát vesz igénybe, hogy kicseréljem a növényeken a papírokat.
Ha az ember ezt az akadályt is sikeresen veszi, akkor már részemről csak egy feladat van hátra, a növények beazonosítása. Ez se könnyű. Ezek a fránya virágok megváltoztatják a színüket, miközben kiszáradnak. Az erdei ibolya frissen gyönyörű lila, lepréselve fehér-szürke. A határozó könyvek viszont színek szerint csoportosítják őket. Jó memória kell ahhoz, hogy az ember emlékezzen rá, milyen is volt egy-egy virág. Ilyenkor szidja magát a gyűjtő, hogy miután túléltem az ártéri bevetést, és hulla fáradtan hazaértem, azonnal azonosítanom kellett volna gazokat, és csak később lepréselnem őket.
A ragasztás, szövegelés hála Istennek, már nem az én asztalom.
Lánykám nagyon hálás, vígan biztat:
- Anya, már előre szólok, jövőre olyan növények kellenek, amiket valamilyen kártevő támadott meg, például peronoszpóra.
Elgondolkodok:
- A levéltetűt is préseljem le?