Néhány évvel ezelőtt az egyik pesti parkban összeismerkedtem egy amerikai fotóművész csajjal. Nagyon örült nekem, mert már egy éve Magyarországon élt a szálloda-bizniszben ügyködő férjével, és én voltam az első, 15 évnél idősebb, aki értett angolul, és akivel így elbeszélgethetett.
Elmesélte nekem, hogy az USA kb. 300 milliós lakosságából 10 millióan olvasnak, járnak múzeumba, színházba… vagyis műveltek. A többiek, az átlag amerikaiak nem szeretik a modern művészetet, nem néznek öt évnél régebbi filmeket, és nem értik meg más történelmi korok tanmeséit.
A Szörnyszívű nekik szól, az átlag amerikaiaknak, akik nem tudnak eligazodni egy történelmi példázatban, csak a saját korukban játszódó eseményeket fogják fel. Típus –remake. Éppúgy, ahogy újraforgatták immár háromszor a King Kongot, vagy jó néhány más filmet, most egy új formával próbálkoztak a tengeren túl: újraírtak egy mesét. Nem tudom, készült- e már hasonló. Jó, tudom, hogy James Joyce Ulysses-e egyfajta modern Odüsszeia, de mégis...elképzeltem az Antigoné remake-jét:-DDD
Tehát a történet a közismert Szépség és szörnyeteg sztori, szinte szóról-szóra, beleültetve napjain amerikai valóságába.
Ami tetszett:
- a szerző rengeteg szépirodalmi könyvet sorol fel (Notre Dame-i toronyőr, Az operaház fantomja, Jane Eyre..., sőt Vivaldit is népszerűsíti), ami nagyon pozitív vonás, hisz lehet, hogy sok fiatal nem is hallott még ezekről a művekről, így meg esetleg kézbe veszik, talán még el is olvassák a klasszikusokat,
- a chat-szobás beszélgetések,
- a magyar cím sokkal jobban lefedi a valódi tartalmat, mint az egyszerű szörnyeteg szó.
Ami nem tetszett:
- mivel ismert volt az alapsztori, semmi meglepetés, újdonság nem várt rám, ezért egy kis hiányérzet maradt bennem.
Fogalmazása, stílusa megfelel a Vörös Pöttyös könyveknek.
Mostanában más szemmel szoktam olvasni ezeket a köteteket, mint korábban. Új szempont is felmerült: jobb-e mint az én regényem, a Jóslatok hálójában.
Hát most lehet, hogy beképzeltnek fogok tűnni, de csak őszinte leszek: a válasz nem.
Az én stílusom is van ilyen gördülékeny, fiatalos és vicces. Az én történetem viszont vadonatúj, egyedi, meglepő fordulatokkal teli.
Kedves Grapes, tudom, hogy nem vagy beképzelt, és a kritikát minden bizonnyal igaz. Elkeserítő, amit az amerikaiak többségéről mondott parkbéli ismerősöd, és én csak annyit tennék hozzá, hogy mi - magyarok - sem vagyunk ám sokkal különbek - sajnos.
VálaszTörlésTényleg érdekes, amit mondott, én is hallottam már hasonlót. Bár az érdekes nem is megfelelő szó, inkább elkeserítő. Nemrég én is agyaltam ezen a dolgon, már hogy nagyképűség-e, ilyeneket gondolni egy könyvről, de valószínű, nem. Én ugyan még nem írtam meg a nagy művet :D, de néha határozottan érzem, hogy képes vagyok rá, te meg már a kezedben is tarthatod, ha csak képletesen is - nem tudom, kinyomtattad már? :)- , úgyhogy csak gratulálhatok.
VálaszTörlésA könyvet én mellőztem, úgy voltam vele, hogy majd megnézem filmen.
Én is olvastam A szörnyszívűt. Bevallom, úgy álltam neki, hogy ne érhessen csalódás, magyarul nem vártam tőle túl sokat (tudtam, hogy A Szépség és a Szörnyeteg feldolgozása). Lehet, hogy ennek köszönhető, hogy végül mégis tetszett. :-) Na, nem azt mondom, hogy minden héten újraolvasom, de olvastam már ennél rosszabbat is. És én azért fedeztem fel benne újításokat (a mesében Belle hozott áldozatot, itt az apja áldozta fel; a mesében Belle ment vissza a szörnyhöz, hogy megmentse, itt a fiú ment megmenteni a lányt), bár ez talán attól is függhet, hogy melyik verziót ismertük korábban (mert ugye nem egy létezik már belőle). Nekem például nagyon szimpatikus volt a vak tanító karaktere.
VálaszTörlésÉrdekes ötlet volt a többi átváltoztatott "mesehős" beleszövése. Mintha azt sugallná, hogy minden mese igaz.:-)
És a részlet alapján biztos vagyok benne, hogy a te történeted valóban jobb, hiszen, mint írtad, eredeti és újszerű!:-)
Valóban meglepő, amit mondott a csaj. Bár sejthettük, hogy odakint így érnek az emberek. Igaz, én csak filmekben láttam ezt, de ezek szerint mégis igaz. Már itthon, nálunk is elég kevés ember olvas, jár el ide-oda.
VálaszTörlésÉrdekes, mert az én sulimban lehet menni színházba, csak kérni kell egy bérletet. Elég sokan szoktak menni.
Sajnos én azok közé tartozok, akik nem tudnak elmenni. Lehet, hogy kifogásnak fog tűnni, de az az igazság, hogy a darabok késő este vannak. Mellesleg keddenként! És mivel én elég messze lakok a várostól, csak busszal tudom megoldani az utazást, ami kb. 3/4 óra, ergo éjfélre érek haza. Nem lenne baj ezzel, ha nem 5-kor kéne kelnem...=/
Na, mindegy.
Amúgy a könyvet nem olvastam, de a leírásod alapján, biztos, hogy jobb a Jóslatok hálójában ;) ;)
Kedves Katarina!
VálaszTörlésIgazad van, átlagban a magyarok se jobbak, csak mi nyomulunk itt, de egyelőre szélmalomharcot vívunk:S
Kedves Ab!
Lesz film? Na ez a lényeg, innentől majdnem kár a könyv, minek elolvasni. Én most a tetovált lánnyal vagyok így, majd megnézem filmen. Úgy egyébként a Szörnyszívű már abszolút remake:-D
Nem a Jóslatok egyébként életem nagy műve, csak azt akartam, kifejezni, hogy van olyan, mint ezek a tömegesen érkező amerikai könyvek. Nem nyomtattam még ki, így én se fogtam még kézbe csak a pendrive-ot, amin rajta van. Most egyébként szerintem egy jobb sztorit írok, de az már nem misztikus románc, nem is lesz itt semmi belőle.
Kedves Diara!
Én nem azt mondtam, hogy az enyém jobb, hanem azt, hogy van benne egy többlet, ami miatt megérdemelne egy misét. Kitettem ide oldalra a „Magyar termékes” logót, biztos láttátok, mert kezd idegesíteni sok szlovák tej… amerikai könyv. Legyünk már egy kicsit nacionalisták, az Istenért!
Persze itt-ott változtatott Flinn a történeten, hogy illeszkedjen a mai világba, de nagyvonalakban lehetett tudni, hogy mi fog következni.
Kedves Bea!
Színházba csak azért tudok menni, mert 1. néhány utcányira van tőlünk, 2. Balázs Péter, az igazgató ingyen jegyet adott nekünk.
És köszi a megelőlegezett bizalmat:)
Na, ezt a könyvet is el szeretném majd olvasni! :-D Meg persze a film is érdekel... De igaz, az ilyesmi remake-ek arra jók, hogy a modern kor emberét leültethessük olvasni. Szerintem ez nem is baj, mert akkor utána lehet, hogy kíváncsi lesz az eredeti sztorira. Másrészt, a mai korba ültetett történetek szereplőivel jobban tudnak azonosulni az olvasók. Szerintem. ^^
VálaszTörlésEz a kulturáltság kérdése is érdekes dolog... A MA emberének gyakran NYŰG az olvasás vagy a színház vagy a múzeum. o.O És mindig arra fogják, hogy stresszesek, nincs idejük, elegük van mindenből. Oké, sok a munka, de mikor nem volt az?! A régi kor emberének az volt a szórakozás, hogy leült olvasni, elment színházba!! Nem volt tévé meg internet... Úgyhogy ennyiből a ma embere is leülhet olvasni a tévézés helyett. Nincs egészen igazuk abban, hogy nincs idejük rá. Miért lenne az olvasás fárasztó??! Amikor ezeket mondják, néha eldobom az agyam... nagyot szokott toccsanni a járdán. o.O
De optimista vagyok. Mi olvasók és írók felvirágoztatjuk ezt a kedves régi jó szokást! ^^ Hajráááááá!!!!
Nincs mit, ez alap. :):)
VálaszTörlésArtie-nak igaza van :) Az osztálytársaim is azt mondják, hogy unalmas, meg szar, meg minden. A magyar tanárom ezen ki is akadt.
Honnan tudja egy könyvről, hogy rossz, ha el sem olvasta? Honnan venné, hogy hülyeség a színház, ha el sem megy?
Nem egyszer mentem már el színházba, szerintem klasszak. Csak az a kár, hogy most kedd estére teszik -.-
Akkor ezért van, hogy Rick Riordan ókori görög történeteket tesz a Percy Jackson-könyvekbe??? Mert nekünk ismerősek, valamikor tanultunk róluk, de az amerikai fiatalok máshol nem találkoznak velük? Pedig nem 1492-ben kezdődik a történelmük.
VálaszTörlés... Érdekes, mit mondott a szállodafeleség. Biztos, hogy nem csak az amerikaiakra vonatkoznak ilyen adatok.
Szerintem sokkal szívesebben járna a nép akár színházba, akár máshova, ha több ideje, pénze lenne. Mi is szívesebben járnánk. De mikor hat óra alvás után felkelek, rá 12 órával beesek az ajtón, és marad hat órám az itthoni dolgokra, sokkal szívesebben fekszem be a kanapéra, és játszok (nézek ki a fejemből). A hétvége meg elmegy a hétköznap kimaradt alvásra. És még csak huszonöt éves vagyok. Ja, és nincs gyerek. Mi lesz ezután?
Persze, a napi 15 perc könyvolvasás megvan (reggeli közben), meg a blogok.
Tapasztalatom alapján jobb először a filmet megnézni, és utána a könyvet elolvasni, mert a könyv sokmindent megmagyaráz, ami a filmből nem jön át. (Úgymond először essek át a rosszabbon, aztán jöhet a jó.)
Visszatérve: az a gond, hogyha ezt (a reméket) tekintik az eredetinek, igazinak.
Viszont ezek után biztos, hogy nem olvasom el.
Artie!
VálaszTörlésAkkor visszatértünk az azonosulás témához?:-D
Egyébként én 15 évesen olvastam az Odüsszeiát, Devecseri Gábor fordítását. Nekem nagyon tetszett úgy, ahogy volt, régiesen. Még ma is tudok néhány sort belőle.
Tehát most új kor van, gyorsan pörgős, és kell a modernizálás? Értem.
Olvasás: engem pihentet. Tényleg szuperfáradtnak kell lennem, hogy már olvasni se tudjak. Vagy a szemem kikészül, mert túl sokat olvastam, de ha ez nincs, mindennap kell egy kis betű.
Bea!
Ebből a színháztémából ne csinálj lelkiismereti kérdést. Mi se mennénk, ha nem kapnánk ingyenjegyet.
Egyébként az amerikai csajjal a kezdő témánk Miro volt, akinek akkor volt itt kiállítása a Szépművészetiben. A csaj örült, hogy én tudom, ki az a Miro. Sajnos a kiállítást anyagi okok miatt nem láttam, mint ahogy ugyanezért nem láttam a Botticelli- ill Klimt- kiállítást se:(
Darolyn!
Igen, ezért csinálja ezt Rick Riordan:S
Időm nekem biztos több van relatíve, mint nektek… mit mondjak…talán jobban örülnék, ha kevesebb lenne = lenne igazi melóm = nemcsak dolgozni kell, de meg is fizetik.
Már én is hallottam ezt az állítást az amerikaiak műveltségéről vagy műveletlenségéről.
VálaszTörlésSzínházba mi is ritkán jutunk el (a férjem még mindig nem tud finnül), de a gyerekek elég sokszor mennek a sulival, ovival kiállításra, előadásra.
Olvasni viszont szeretek, csak nincs rá annyi időm, amennyit szeretnék.
Kíváncsi lettem s könyvre, de finnre még nem fordították le. Lehet, hogy meg kell várnom a filmet vagy a nyarat.
Kedves Norema!
VálaszTörlésIgen, ezek az amerikaiak ilyenek, és ők diktálnak:SSSS