2010. augusztus 1., vasárnap

Tizenegy perc

Nem Coelho hasonló című könyvéről akarok írni, hanem saját tegnapi MÁV-os élményeimről.

Kirándultunk Esztergomba a csajokkal, klassz volt, csak a hazavezető út volt kicsit vasútosan döcögős.
Az esztergomi vonat menetrend szerint 18:39-kor ért a Nyugatiba, a debreceni viszont 18:28-kor elment.
11 perc, ennyivel kellett volna későbbre rakni azt a vacakot :(

Oké, mondtam a csajoknak van 50 perc a következő vonatig, addig szerzünk kaját.
Gyorsan kiderült, hogy szombaton kevesebb járat közlekedik, így az 50 perc egy órával több.
Nem baj, szétnézünk a Westendben :)
Miután mindent egyenként kézbevettünk, átlapoztunk a Libriben, el is szállt az érdeklődésünk, a helyét fásult álmosság vette át.
Némi kókadozás után elindultunk a vágányhoz, és ott ért az első pofon. A vonatunk 20 perc késéssel indul, hirdette a tábla. A végállomásról már késéssel megy? :(
Semmi gond, leültünk, és újra vártunk.
A hangosbemondó azonban vég nélkül ismételt egy szöveget, amiből csak annyit lehetett érteni, hogy a "mai napon". Egy idő után úgy döntöttem, meghallgatom, mi van a mai nappal. A hangszóró mellé állva épp időben elcsíptem, hogy törölték a járatunkat, mert nem tud bejönni a Nyugatiban, majd Cegléden(!) lehet rá felszállni, oda pedig egy személyvonat viszi el a kedves utasokat, ami azonnal indul. Jó, hogy ideálltam a hangszóróhoz, mert a menetrendre "elfelejtették" kiírni ezt az infót.
Sebaj, futás a vonathoz, amin értetlen emberek (sok külföldi) tömege próbált lehiggadni.
Indulás.
Este tízre álomba merült mindenki a kocsiban. Ekkor lettem én a kulcsfontosságú személy. Kiderült, hogy a sötétben csak én ismerem fel Ceglédet, ezért mikor szóltam a csajoknak, hogy pakolás, mert átszállnunk, mint egy falka, egyszerre ébredt fel, és indult el utánunk a tömeg.

Hát, csak 1-3 órával később értünk haza, mint terveztük.
Ez még belefér?

1. Olvassátok el az Emlékkép harmadik részét!
2. Szavazzatok a kedvenc misztikus történetre!

7 megjegyzés:

  1. Kedves grapes, a MÁV egy nagy tragédia! Teljes mértékben át tudom érezni, milyen lehetett ezt így átélni, pláne gyerekekkel, akiknek különösen nehéz lehet megérteni, hogy miért is nem megy a vonat. Javaslom, hogy ezt a történetet tedd fel a Tékozló Homár blogra (http://homar.blog.hu/), sok együttérző megjegyzést fogsz kapni:-DDD

    VálaszTörlés
  2. Kedves Katarina!
    Köszi az együttérzést!
    Ilyenkor mindenkinek elmesélem "csúcs" élményemet, mikor egyetimista koromban este 8 helyett hajnali 3-kor ért be a Keletibe a vonat. Már nem közlekedett semmi, a taxisok pedig érzésre válogattak az elkeseredett utasok közül, így kellett kijutnom a Budaörsi útra, hogy azért vizsga előtt még egy picit aludhassak is. :(
    A taxis nem értette, miért nincs kedvem beszélgetni.

    VálaszTörlés
  3. Ijj, de rettenet ez a MÁV. Ilyenkor örülök, hogy nem kell velük nagy gyakorisággal szenvednem. Rossz lehetett, egy egész napos kirándulás után, fáradtan, órákat várni a vonatra... (A Libriben láttatok valami jót legalább? :) )
    Most megyek Emlékképet olvasni. :)

    VálaszTörlés
  4. Láttam a Kard átalt. Elolvastad már? tetszett?
    Én még mindig A harmadik tiokkal szemezek, de egyelőre egyoldalú a szerelem. XD

    VálaszTörlés
  5. A kard általt azt hiszem le fogom tenni. :) Nagyon nem tetszenek a párbeszédek. :) Facebookon csatlakoztam az Ulpius-ház oldalához: http://www.facebook.com/ulpiushaz. Sokszor van náluk nyereményjáték, egészen jó esélyekkel.

    VálaszTörlés
  6. Pedig azt hittem, az valami jó krimi, mint pl A rózsa neve. Bár abban se nagyon beszélnek.
    Én is csatlakoztam az Ulpiushoz, de a múltkor olvastam, hogy a nyeremény 99 forintba kerül, de ki kell fizetni a postaköltséget. Nálunk az Intersparban most Ulpius akció volt, 700 vettem meg Berry Borostyánszobáját.

    VálaszTörlés
  7. Jajj tényleg. :( A pestiek személyesen is át tudják venni. Hirtelen csak ez lebegett a szemem előtt...
    Akkor mégsem olyan kedvező a nyereményjáték, bár nekem tetszik a 100 forintos ár. Szerintem az még elfogadható.

    VálaszTörlés