Bugyit le!

– Na, kezét csókolom, végre hogy meg tetszett érkezni, már csak magácskát vártam.

– De én…

– Tessék csak felfeküdni oda!

– Oda? De én…

– Ne tessék annyit vacakolni, mert más dolgom is van.

– De csak…

– Jaj, kedvesem előbb vegye le a bugyit!

– A bugyit?! De én csak…

– Ugye, hogy megy ez. Nem olyan nagy ügy ám. Gyorsan megleszünk, tapasztalt vagyok. Na tegye szét a lábát, de gyorsan!

– Micsoda? De én még nem…

– Ó, istenem, már csak ez hiányzott! Egy szűz! Na, jól van, jól van, nyugalom. Ne aggódjon, nem fog fájni, gyorsan túl leszünk rajta, csak rakja már szét rendesen a lábát, és lazítson!

– De…

–Figyeljen, kedvesem, maga nekem nem az első, hanem az… ezredik… ebben az évben… vagy ebben a hónapban?

– De…

– Ne vacakoljon már annyit! Azt hiszi, élvezem ezt az egészet?

– De…

– Nem, egyáltalán nem élvezem! Sőt! Már a hócipőm tele van ezzel az egésszel. Ma még nem ettem egy falatot se, bedöntöttem négy kávét, hogy el ne aludjak munka közben. Majd szétmarja a gyomromat a sok koffein. Nyolc órát töltöttem a műtőben, most meg két órája könyékig turkálok a puncikban. Azt hiszi, ez élvezet? Nem az!

– De én csak azért jöttem, hogy figyelmeztessem, tűz ütött ki a folyosó végén, és el kell hagynunk az épületet.

Kánikula, avagy a kutyamelegben az ebek is szenvednek

"Jaj, végre, végre, végre!

Hol voltál? Már azt hittem, soha többé nem látlak.

Jaj, de finom az illatod, jaj, de jól nézel! Jaj de... jaj de... jaj de!

Hogyhogy mik azok? Hát nem látod? Gödrök.

Tudom, hogy azt mondtad, ne túrjam fel a kertet, de majd meg őrültem attól, hogy eltűntél.

Hogy csak egy hétre? Hát gőzöm sincs, mit jelent az. Én csak azt tudom, hogy elmentél, aztán sötét lett, aztán világos, nem jöttél, csak egy idegen nő hozott kaját, azt a száraz vacakot, amit utálok, és nem azt a finomat, amit te szoktál főzni, aztán megint sötét lett, megint világos, megint jött a nő… Már azt hittem, örökre így lesz.

Ugyan már, csak egy-két gödör! Ne izélj már! Jól van na, nem egy-kettő, hanem tíz, de az még csak a félkert, másik fele oké… majdnem oké.

Mi az, hogy a virágokat is kitúrtam? Nekem aztán egyformák ezek a zöld bigyók.

Hogy mi ez a karcolás az orromon? Á, semmiség!

Baromira unatkoztam, de ez a nyavalyás macska semmire se jó.  Mondtam neki, hogy fogócskázzunk, de nem tud sportszerűen veszíteni. Én nem tehetek arról, hogy kettőt léptem és utolértem. Ezért nem kellett volna belekarmolni a pofámba. Aztán meg hiába mondtam neki, hogy most ő jön, kapjon el. Eszébe se volt játszani, felszaladt a fára, és képes volt egy félnapig ott kuksolni.

Na, gyere, hadd szagoljalak meg! Jól van, ülj le!

Hű, de finom illatú a talpad. Le is nyalom, látod, imádom.

Van kedved játszani? Kezdhetnénk azzal, hogy futok három kört, azután körbeugrállak, aztán próbáld meg kivenni a számból azt a papírt, de én majd nem adom, hanem cafatokra tépem.

Mi az, hogy napilap?

Na, jó, akkor csak megnyalogatlak.
Jó, tudom, hogy ezerszer mondtad, hogy ne sározzam össze a ruhádat, de nem bírok magammal, annyira örülök, hogy itt vagy.

Jól van, ülj le. Legalább azt engedd meg, hogy a lábadra tegyem a fejem. Nem baj, ha nem engedek senkit a közeledbe? Végre csak az enyém vagy.

Ó, milyen jó meleg vagy! Ó!"

Írói lét - interjú

A minap Ata Papp készített velem egy interjút. Itt olvashatjátok:

1. Miért választottál írói álnevet?

Elsősorban azért, mert nagyon hétköznapi nevem van.

Másodsorban azért, hogy segítsek az olvasóknak. Azt szoktam mondani, hogy a tanítványaimnak tanárnő vagyok, a barátaimnak Márti, a családomnak Anyu, az olvasóimnak meg Grapes. Mivel nem vagyok zsenge ifjú, néha meglepődnek az olvasók, amikor meglátnak, de ezen a néven bátran meg mernek szólítani a fiatalok is, és így könnyebben tudunk kommunikálni.

Sokszor meséltem arról, hogy miért ezt választottam, de nagyon fontos szempont volt az is, hogy bár idegen név, mégis könnyen megjegyezhető. Mivel egyszerű a valódi nevem, másik kellett, de tök fölösleges lett volna egy másik magyar nevet választani, ami ráadásul nagy valószínűség szerint valaki más neve lett volna. Kézenfekvő megoldás volt egy egyszerű, de olyan idegen név, ami senkihez sem kötődik. Legalábbis ebben a formában, ahogy én használom, nem.

 

2. Milyen érzés volt az, amikor megjelent az első regényed?

Ezzel kapcsolatban vegyesek az érzéseim.

Nagyon sokat kellett várnom arra, hogy megjelenjen a Jóslatok hálójában. És itt nemcsak arra a két évre gondolok, ami a Könyvmolyképző vezetőjének, Katona Ildikónak az első levele és a megjelenés közt eltelt, hanem azokra a mélypontokra is, amikor nem voltam biztos abban, hogy valóban megjelenik a könyv.

Így aztán került némi üröm az örömbe, de akkor még nem ismertem Ildikót, így nem tudtam, hogy amit ígér, azt mindig megtartja.

Összességében azonban azt kell mondanom, hogy óriási lehetőséget kaptam Ildikótól, mert ha esetleg nem is kell majd egy következő könyvem a Könyvmolyképzőnek, a Jóslatok sikerét meglovagolva sokkal jobb esélyekkel indulok más kiadóknál, mint azok, akiknek még nem jelent meg könyvük.

3. Tudsz párhuzamosan, egyszerre több történetet írni?

Nem, csak egyre tudok koncentrálni. Mivel összetett, bonyolult sztorikat írok, vigyáznom kell, hogy el ne tévedjek bennük.

 

4. Mennyire vagy képes befogadni a negatív kritikákat? Képes vagy megbékélni velük?

Másfél év alatt megszoktam, hogy az emberek nem egyformák, ezért a véleményük is különböző.

Többféle negatív kritika van, és olyan is előfordul, hogy ezek egy ember véleményében ötvöződnek. Az egyik fajta az építő jellegű, amit érdemes végiggondolni, elemezni, hisz sokat tanulhat az ember az ilyenekből.

A másikból csöpög az irigykedés. Ez utóbbi hellyel-közzel semmi értékelhető infót nem tartalmaz, egyesek akár trágárkodni is képesek. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Az ilyen embereket csak sajnálom. Aztán van olyan, amikor látszik, hogy aki írta, értelmes, okos ember, és nem a bántó szándék vezérli, egyszerűen nem az olyan történeteket szereti, amit én írok.  Neki ez úgy jön le, hogy rossz a könyvem, pedig csak más áll közel a szívéhez. Ezzel se tudok mit kezdeni, mert különbözőek vagyunk, nem szerethetjük ugyanazt.

 

5. Mit érzel, amikor írsz, s a könyvedben élsz?

Ezt. A könyvemben élek, ott élem ki magam, a vágyaimat, amiket a valóságban soha nem érhetek el, a kalandokat, amikkel szerencsére vagy sajnos, nem találkozok a mindennapokban.

6. Van példaképed?

Van. Madame Curie az elhivatottságával és az eszével, Teréz anya az odaadásával fogott meg. De az abszolút példakép Jeanne d’Arc, a középkori 18 éves parasztlány, akit egy egész hadsereg követett.

Írói példaképnek pedig Szabó Magdát tekintem.

A Jóslatok hálójában újra akciós a Könyvmolyképző márkaboltjában, ahol most 50 %-kal olcsóbban veheted meg!

trendek

Amikor elkezdtem írni a Jóslatokat, épp vámpírláz tombolt.  Ráadásul javában bűvészkedtek a varázslótanoncok, és szórták átkaikat a boszorkák. Mire kész lettem a regénnyel, felbukkantak a bukott angyalok, hogy azután a könyvmegjelenésekor a szellemek, szellemlátók, zombik és egyéb különleges képességű lények is szövevényes szerelmi kapcsolatokba bonyolódjanak az emberlányokkal, vagy emberfiúkkal.

Más sokszor írtam arról, hogy a Jóslatok nem ilyen könyv. Persze, persze, nem mentes ettől a vonulattól, hisz másként talán meg se jelenhetett volna, de mégis… nem az ilyen különleges lények adják a fő jellegzetességét.

A Jóslatok elsősorban krimi, és emiatt más, mint a többi könyv.

Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a szó: MÁS, nem azt jelenti, hogy jobb, mint a többi. Még csak nem is azt, hogy rosszabb. Csak annyit jelent, hogy más.

Romantikus. Nem lélek-remegtetően, csak úgy egyszerűen. Engem már nem hoznak lázba a szívdobogtató mondatok. Sokkal jobban érdekelnek a racionalitásra törekvő, ugyanakkor megfejtésre váró rejtélyek, ezért kifejezetten örülök, amikor egy-egy olvasó kiemeli, hogy a Jóslatok hálójában mennyire jól zárt logikailag, és mennyire izgalmas benne a nyomozás.

Igen, az volt a célom, hogy egy logikailag rendezett történetet írjak, ami az izgalmak révén olvastatja magát. Nem akartam papírra fektetni semmilyen romantikus nagyálmot.

Az újabb trendek azonban másfelé kacsingatnak. Itt vannak újra és újra az erotikus, már-már gyomorforgató pornográf könyvek.

Én nem akarok ilyet írni. Nem szeretnék senkit beengedni a hálószobámba, mert ez az a légtér, ahova rajtam kívül csak egyetlen ember léphet be.

Ebből következik, hogy a Halhatatlan álom nem ilyen történet.

Elsősorban krimi. Abból is valamiféle egyedi darab, ugyanakkor nem tudom egy könyvhöz se hasonlítani. Kicsit kincskereső jellegű, ahogy a főszereplők feltárják a rejtélyeket, kicsit okfejtős.

Másodsorban romantikus. Mint már molyon írtam róla, sokkal részletesebben kibontom a szerelmi szálat, mint a Jóslatokban tettem, és sokkal jobban középpontba állítom a két főszereplőt.

A misztikus szál háttérbe szorul, bár fontos, hisz ez a történet alapja, de csak a végén, és nem annyira váratlanul csap le, mint a Jóslatokban.

Sokak szerint már nem divatos terület a misztika, de én nem osztom ezt a véleményt.

A misztikus irodalom nem újkeletű. Hogy csak néhány nagy nevet említsek: Balzac Szamárbőr című regénye, Mikszáthtól az Új Zrínyiász, vagy Wilde-tól a Dorian Gray arcképe. Nem akarom magamat, a regényemet klasszikus, híres szerzőkhöz mérni, mindössze arra szeretnék utalni, hogy ez az irányzat régóta megtalálható az irodalomban.

Ilyen tehát a Halhatatlan álom, krimi, romantika és misztika. Három az egyben. Ne akarok mást írni. Ez az erősségem, ezt szeretem, és bízok abban, hogy Ti, Kedves Olvasóim, szintén ezt keresitek a könyvemben, a könyveimben.

Könyvheti dedikálás

És igen!
Néhány óra, illetve ha kicsit késve olvassátok, már annyi se, és itt van megint a június és vele nem csak a nyár - szerencséseknek a nyári szünet -, de a szokásos szezon nyitó könyves esemény, mondhatni, ez egyik legnagyobb, és legrégebbi hagyományokkal rendelkező találkozó és vásár, a könyvhét.
Hozzátok el a Jóslatokat, hogy rajzolhassak bele virágot, mert ha nem teszitek, jó sokat várakozhattok a következő alkalomig.
Többek kívánságának eleget téve nem délelőtt, hanem kora délután találkozhattok velem 2013. június 8-án, szombaton 14 és 15 óra között Budapesten a Vörösmarty téren.
Mindenki szeretettel várok. :)