Amikor - mostanra már felnőtt - lányaimmal gyermekkori emlékeiket próbáljuk felidézni, a legidősebb mindig megemlíti azt a szeptemberi napot, amikor egyéves korában kimentünk a végig öreg gesztenyefákkal szegélyezett Tisza partra és ő ott rengeteg gesztenyét gyűjtött. Élénk képekkel meséli az esetet, amire szerinte nagyon jó emlékszik. Érdekes módon 3-4 éves kora előttről csupán ez az egy nevezetes emléke van, pedig több érdekes, említésre érdemleges eset is történt vele. Nem akarom degradálni őt, de szinte biztos vagyok abban, hogy igazából nem emlékszik erre a gesztenye-gyűjtő napra. Emlékei a családi album fotóin alapulnak. A kérdéses esetről ugyanis számtalan fotót készítettem, melyeket a lányom már nagyon sokszor megnézett. Szerintem ez a sok „ismétlés”, újranézés segített neki valamilyen formában megőrizni ezt az emléket.
A fotók nagyon fontosak az emlékezéshez, befolyásolják az emlékeket, ahogy arról a NGC 2026. februári számában is olvashatunk.
Talán ez az oka annak, hogy én az utóbbi években nagyon ódivatú lettem és karácsonyra már többször is kértem az év közbeni családi élményekről készült felvételek papíralapú másolatát.
A fényképek egyébként is nagyon fontosak számomra. Szeretem az albumot lapozgatni. Teljesen más élmény, minta monitoron látható képek.
Amikor arról beszélgetünk a családommal, hogy mit vinnénk magunkkal, ha kigyulladna a házunk, soha nem a ruhákat, könyveket, stb említem, hiszen lehet helyettük újat venni. Nem is igazolványokat, iratokat, mert azok is pótolhatók. Vannak igazán fontos, és főleg pótolhatatlan dolgok. Ilyenek a régi, elektronikus formában el nem mentett, csupán papíralapon meglévő fotók.
Nézz utána az NGC oldalán.
