Divathóbortok

 

Édesanyám az ötvenes években volt fiatal, és nyaranta mezőgazdasági munkásként dolgozott. Mesélte, hogy nemcsak kendőt kötöttek a fejükre a napszúrás ellen, hanem nyakig begombolkoztak, hosszú ujjú ingben, hosszú szárú nadrágban güriztek a tűző napon, sőt, még a kezükre is kesztyűt húztak, és mindezt nem a bőrrák elkerülése miatt viselték el. Szörnyülködve kérdeztem, hogyan nem kaptak hőgutát, mire megrántotta a vállát: „Nem akartunk lebarnulni, mert akkor a fehér bőr volt a divat.”

AZ IPM Történelem a női szépség történetéről szóló 2025.évi 1. számából kiderül, hogy évszázadokon át a fehér bőr volt a divat, és az is, hogy milyen brutális bőr- és egészségkárosító módszerekkel próbálták ezt elérni a nők.

Az érdekességekkel teli lapszámot olvasva ismét meggyőződtem arról, milyen szerencsés vagyok, hogy a jelenkorban élek. Sokszor olvastam már arról, hogy a Napkirály udvarában tartózkodtak a fürdéstől, de ez az információ újra és újra elborzaszt. Nem az a kérdés, hogyan bírta ki XIV: Lajos, hogy évente csupán egyszer fürödjön, hanem az, hogy akkor milyen motivációja volt arra, hogy a szerinte káros vízzel érintkezzen. Érthetetlen. :P

És csak hab a tortán a sok ostoba, kényelmetlen, és praktikusnak egyáltalán nem mondható viselet. Tüdőbetegséget, illetve felfázást okozó kivágott vagy vékony ruhák, balesetveszélyes hosszú szoknyák, kényelmetlen szoknyarácsok, fojtogató malomkerék gallérok, hogy csak néhányat emeljek ki a borzalmas divathóbortok közül. Mennyivel jobb most, amikor az ember - főleg a nő -, maga döntheti el, hogy mit szeretne viselni: szoknyát vagy nadrágot, kivágottat vagy zártat, stb.

Miért nincs világbéke?

 

A lányaim kicsi korukban már-már falnak mentek, amikor bármely helyzetben a fizikára hivatkoztam: „az élet tiszta fizika”. Vagyis az élet, a velünk vagy körülöttünk történt dolgok minden aspektusában megjelenik ez a tudomány. Hiszen Newton III. törvénye, a hatás-ellenhatás törvénye nemcsak a testek mozgására alkalmazható, hanem az élet bármely területére, például a pszichológiára is: „Ha megsértenek, megsértődöm.” Ok-okozat. Hatás-ellenhatás.

Ugyanilyen a termodinamika 2. főtétele, az entrópia megmaradás tétele, mely kimondja, hogy a magára hagyott rendszerekben a spontán folyamatok a rendezettség csökkenéséhez vezetnek. Vagyis ha nem teszünk semmit, akkor káosz lesz. Ahogy mindig mondtam a lányaimnak, rend és tisztaság csak akkor lesz, ha teszünk az érdekében, vagyis takarítunk, rendet rakunk.

Ugyanez igaz a világpolitikai folyamatokra is. A béke a rend, a háború a káosz. Annak érdekében, hogy ne legyen háború, nagyon komolyan közre kell működnünk mindannyian. Leginkább azzal, hogy nem dőlünk be a háborús uszításnak, nem hisszük el azt az ordas hazugságot, hogy ha nem háborúzunk, akkor elpusztulunk. Akkor pusztulunk el, ha háborúzunk.

(Kapcsolódó cikk: Mannhardt András „Miért nincs világbéke?”, A háború módszertana, Mindennapi pszichológia 2025.1. szám)

A kameraman

 

A minap ismeretlen férfi toppant be az irodámba:

-        B…Andit keresem – mondta széles mosollyal.

-        Ő ki? –kérdeztem

-        Hát…ööö….már régóta itt dolgozik – jött a nem releváns válasz.

-        Régóta? Én kilenc éve itt dolgozom – mondtam.

-        Hát… itt…valamelyik gyiviben.

-        Valamelyik gyiviben? –ráncoltam össze a homlokom. – Itt már 9 évvel ezelőtt se volt gyivi. Most pedig szakszolgálat van és gyermekotthon.

-        A kamera miatt jöttem –nyögte ki végre.

-        Ja, akkor az emeletre kell menni.

Rózsabimbó

 

Gyermekkoromban nagyon kevés filmet vetítettek a tévében, és azok nagy része a szocialista blokk alkotásai voltak: orosz, pontosabban szovjet háborús filmek, csehszlovák kórházi sorozatok, jugoszláv főszereplővel készült NDK-s indiánfilmek. A nyugati, vagyis kapitalista filmipar termékeiből csak keveset mutattak be nálunk, melynek egyik oka az volt, hogy Magyarországnak nem volt pénze megvásárolni ezeket, másik, nyomosabb oka viszont az, hogy nem akarták, hogy lássuk, hogyan élnek nyugaton az emberek. Hozzánk képest többnyire jómódban éltek, és politikai vezetőink nem akarták, hogy lássuk ezt.

Egy-két alkotás néha átcsúszott a szigorú szűrőn. Természetesen azok, melyek a nyugati életmód árnyoldalait mutatták be. Ilyen volt a Charles Bronson főszereplésével készült Bosszúvágy, melyből megtudhattuk, a sok bűnöző miatt milyen veszélyes az éjszakai élet New Yorkban.

Valószínűleg ugyanezen ok miatt vetítették le a tévében Orson Welles 1941-es klasszikusát, az Aranypolgárt (Citizen Kane), mely egy Charles Foster Kane nevű férfi sajtómágnássá válását mutatta be komoly erkölcsi mondanivalóval: hiába lesz töménytelen pénzed, ha magányosan, összetörten fejezed be az életedet, Fő műved, a tök fölöslegesen összegyűjtött műkincseid pedig csupán lezárt ládákban halmozódnak gyakorlatilag haszon nélkül, hiszen te magad se méltattad őket annyira se, hogy vásárlás után kibontsd őket. A film ismert kulcsmotívuma a „rózsabimbó” szó. Nézd meg a filmet, ha tudni akarod, miért.

Kane karakterének mintája az a William Randolph Hearst volt, akinek unokáját, a 20 éves Patty Hearst 1974-ben elrabolta a Szimbionista Felszabadító Hadsereg elnevezésű terrorista szervezet, és aki a fogság során rövid idő alatt olyan agymosáson ment át, hogy csatlakozott a szervezethez és részt vett több bűncselekmény elkövetésében is.  

 

Stockholm-szindróma beütése van a történetnek, melyhez hasonlót A világ nem elég című James Bond filmben is láthattunk.

Szinte hihetetlennek tűnik, hogy ilyesmi megtörténhet. Szívesen olvasnék az eset pszichológiai hátteréről is.  

 

(Kapcsolódó cikk: Patty Hearts, az agymosott fogvatartott, IPM 2025. februári szám)

Pro és kontra

Biztos vagyok abban, hogy a nem vallásos emberek számára az egyik legérdekesebb kérdés a katolikus papokkal kapcsolatban a cölibátus. Az RTL 2025. február 2-i Házon kívül című műsorában is erről szólt az egyik blokk.

Nem véletlen, hogy ennyire érdekli az embereket, hiszen átlagember számára szinte hihetetlen, hogy be lehet-e tartani ezt a fogadalmat.

Miért ne lehetne betartani? Hiszen főleg az utóbbi években egyre több a szingli, a tudatosan egyedül élő ember, újabban nem csak a férfiak, de a nők között is. Nyilvánvalóan mindenki érti, hogy nem az a legfontosabb része, hogy az érintett nem házasodhat meg, hanem a hozzákapcsolódó szüzességi fogadalom. Az átlagember számára olyan ez, mintha valaki megfogadná, hogy kizárólag kenyéren és vízen él….persze egész életében.

Vannak persze prok és kontrák, érvek és ellenérvek a cölibátus mellett illetve ellen.

Egyesek arra hivatkoznak, hogy a papi dinasztiák kialakulásának meggátolása az ok. Természetesen ez igaz lehet.

Gyermekkori hitoktatóm a hetvenes évek elején, a kommunista egyházüldözés éveiben arra hivatkozott, hogy ha nincs a papoknak családjuk, nem zsarolhatók ez által, és egyébként is, sokkal több időt és figyelmet tudnak ránk, hívekre fordítani, ha nincs senki, aki elvonhatná a figyelmüket a feladatukról. Ez is igaz lehet.

Ugyanakkor Isten társas lénynek teremtette az embert, senki se várja el még egy egyházi személytől se, hogy magányos legyen.

Amennyire tudom, egyre komolyabb vita folyik erről a kérdésről az egyházon belül is, különösen azért, mert egyre kevesebben jelentkeznek papnak, aminek valószínűsíthetően a cölibátus lehet az oka.

A BBC History 2025. januári számában érdekes cikket olvashatunk arról, hogyan alakult ki ez az intézmény úgy, hogy a Bibliában sehol sincs említve.

 

Szerintetek jó a cölibátus vagy az egyháznak fel kellene adnia?