Rózsabimbó

 

Gyermekkoromban nagyon kevés filmet vetítettek a tévében, és azok nagy része a szocialista blokk alkotásai voltak: orosz, pontosabban szovjet háborús filmek, csehszlovák kórházi sorozatok, jugoszláv főszereplővel készült NDK-s indiánfilmek. A nyugati, vagyis kapitalista filmipar termékeiből csak keveset mutattak be nálunk, melynek egyik oka az volt, hogy Magyarországnak nem volt pénze megvásárolni ezeket, másik, nyomosabb oka viszont az, hogy nem akarták, hogy lássuk, hogyan élnek nyugaton az emberek. Hozzánk képest többnyire jómódban éltek, és politikai vezetőink nem akarták, hogy lássuk ezt.

Egy-két alkotás néha átcsúszott a szigorú szűrőn. Természetesen azok, melyek a nyugati életmód árnyoldalait mutatták be. Ilyen volt a Charles Bronson főszereplésével készült Bosszúvágy, melyből megtudhattuk, a sok bűnöző miatt milyen veszélyes az éjszakai élet New Yorkban.

Valószínűleg ugyanezen ok miatt vetítették le a tévében Orson Welles 1941-es klasszikusát, az Aranypolgárt (Citizen Kane), mely egy Charles Foster Kane nevű férfi sajtómágnássá válását mutatta be komoly erkölcsi mondanivalóval: hiába lesz töménytelen pénzed, ha magányosan, összetörten fejezed be az életedet, Fő műved, a tök fölöslegesen összegyűjtött műkincseid pedig csupán lezárt ládákban halmozódnak gyakorlatilag haszon nélkül, hiszen te magad se méltattad őket annyira se, hogy vásárlás után kibontsd őket. A film ismert kulcsmotívuma a „rózsabimbó” szó. Nézd meg a filmet, ha tudni akarod, miért.

Kane karakterének mintája az a William Randolph Hearst volt, akinek unokáját, a 20 éves Patty Hearst 1974-ben elrabolta a Szimbionista Felszabadító Hadsereg elnevezésű terrorista szervezet, és aki a fogság során rövid idő alatt olyan agymosáson ment át, hogy csatlakozott a szervezethez és részt vett több bűncselekmény elkövetésében is.  

 

Stockholm-szindróma beütése van a történetnek, melyhez hasonlót A világ nem elég című James Bond filmben is láthattunk.

Szinte hihetetlennek tűnik, hogy ilyesmi megtörténhet. Szívesen olvasnék az eset pszichológiai hátteréről is.  

 

(Kapcsolódó cikk: Patty Hearts, az agymosott fogvatartott, IPM 2025. februári szám)

Pro és kontra

Biztos vagyok abban, hogy a nem vallásos emberek számára az egyik legérdekesebb kérdés a katolikus papokkal kapcsolatban a cölibátus. Az RTL 2025. február 2-i Házon kívül című műsorában is erről szólt az egyik blokk.

Nem véletlen, hogy ennyire érdekli az embereket, hiszen átlagember számára szinte hihetetlen, hogy be lehet-e tartani ezt a fogadalmat.

Miért ne lehetne betartani? Hiszen főleg az utóbbi években egyre több a szingli, a tudatosan egyedül élő ember, újabban nem csak a férfiak, de a nők között is. Nyilvánvalóan mindenki érti, hogy nem az a legfontosabb része, hogy az érintett nem házasodhat meg, hanem a hozzákapcsolódó szüzességi fogadalom. Az átlagember számára olyan ez, mintha valaki megfogadná, hogy kizárólag kenyéren és vízen él….persze egész életében.

Vannak persze prok és kontrák, érvek és ellenérvek a cölibátus mellett illetve ellen.

Egyesek arra hivatkoznak, hogy a papi dinasztiák kialakulásának meggátolása az ok. Természetesen ez igaz lehet.

Gyermekkori hitoktatóm a hetvenes évek elején, a kommunista egyházüldözés éveiben arra hivatkozott, hogy ha nincs a papoknak családjuk, nem zsarolhatók ez által, és egyébként is, sokkal több időt és figyelmet tudnak ránk, hívekre fordítani, ha nincs senki, aki elvonhatná a figyelmüket a feladatukról. Ez is igaz lehet.

Ugyanakkor Isten társas lénynek teremtette az embert, senki se várja el még egy egyházi személytől se, hogy magányos legyen.

Amennyire tudom, egyre komolyabb vita folyik erről a kérdésről az egyházon belül is, különösen azért, mert egyre kevesebben jelentkeznek papnak, aminek valószínűsíthetően a cölibátus lehet az oka.

A BBC History 2025. januári számában érdekes cikket olvashatunk arról, hogyan alakult ki ez az intézmény úgy, hogy a Bibliában sehol sincs említve.

 

Szerintetek jó a cölibátus vagy az egyháznak fel kellene adnia?