2025-ben ünnepeltük a Jane Austen születésének 250. évfordulóját. Erre tekintettel a nagylányom részt vett egy ezzel kapcsolatos emlékolvasáson, melynek keretében a résztvevők havonta elolvastak és megbeszéltek egy-egy Austen regényt. Az Értelem és érzelem olvasásakor a lányom felháborodottan mesélte, hogy Austen korában a lánygyermekek nem örökölhettek az apjuk után, ezért egy távolabbi férfirokon örökölt mindent.
Természetesen hallottam már erről, de még most is felháborít ez a különbségtétel.
Javult-e a helyzet azóta? Egyenlők vagyunk-e mi nők a férfiakkal? Örökölni örökölhetünk. Dolgozhatunk, tanulhatunk, de mégis….
Egyházközségünkben nyolcan vagyunk egyháztanácsosok, két nő és hat férfi. Szerintem ez egész jó arány a nőket tekintve. Egyik gyűlésen szóba kerültek a mormonok, mire nekem eszembe jutott, hogy többnejűség van náluk. Amikor ezt mondtam a többieknek, a pasiknak, egyikük gondolkodás nélkül legyintett, hogy ez nem igaz. Egyszerűen nem hitte el, amit mondok, mert nő vagyok és egy nő ilyesmit szerinte nem tudhat.
Nocsak.
Azt hittem, ezen már túl van a társadalom, de sajnos nem.
Még élénken él bennem az a közel negyven éves emlék, amikor geofizikus hallgatóként jelentkeztem a Magyar Geofizikusok Egyesületébe. Kézzel kellett kitöltenem a jelentkezési lapot. Soha nem volt szép az írásom, de a nyomtatott betűk azért mentek. Ennek ellenére hiába írtam oda a nevemet: Balázs MÁRTA, amikor megkaptam tőlük az első küldeményt, átkereszteltek Balázs MÁRTONNAK. Ez így is maradt mindaddig, amíg tag voltam. Nem feltételezték, hogy nő vagyok, hiszen az egyesület közel 500 tagjának 95 %-a férfi volt. Férfivá avanzsáltak.
Miért? Mi nők nem lehetünk okosak? Nem járhatunk egyetemre?
Ilyenkor mindig Madame Curie jut eszembe, aki köztudottan két Nobel díjat is kapott (fizikai és kémiai) nő létére.
Az IPM 2026. évi januári számában Budai Lotti a középkor legszabadabb nőiről, a Beginákról írt, akik irigylésre méltó helyzetben voltak.
