2015. december 31., csütörtök

ÉÉ- ÉvÉrtékelő



azaz Életemben először


Így évvégén mások bejegyzéseit látva azt gondoltam, jó móka lesz összefoglalni, mit történt velem életemben először 2015-ben: hol jártam, mit láttam, mit tettem, mit ettem, mit ittam…
Ahogy azonban elkezdtem gondolkozni, nem jutott eszembe semmi ilyesmi, mert hát valljuk be, vén rókalány vagyok már.
Hosszú töprengés után mindössze két helyet tudtam felidézni, ahol életemben először jártam 2015-ben: a Főügyészségen, és az Emberi Erőforrások Minisztériumában. Természetesen munkaügyben, semmi extra, bár a Főügyészségen tapasztaltakat még később felhasználhatom egy könyvben.
Szerencsére amikor idáig jutottam a gondolatmenetben, nem adtam fel - nem is vagyok az a feladós fajta -, így aztán később rájöttem, hogy ha nem is voltam sehol, ahol azelőtt még soha, nem láttam semmit, amit korábban nem, akkor is történt velem valami új: másként nézem a körülöttem levő világot, és főleg az embereket, mint 2015 előtt.  Ezt az új életszemléletet a lányaimnak köszönhetem, akik rendszeresen arra ösztönöznek, hogy olvassak pszichológiai témájú cikkeket, könyveket, játsszak velük önismereti társasjátékokat, majd vitassuk meg egymás és mások viselkedését, hogy könnyebben el tudjak igazodni az embereken azáltal, hogy felismerem az emberek alap pszichotípusait.
Igazuk volt, máris érzem, hogy sokkal jobban értem az emberek rejtett motivációit, habár még rengeteg tanulnivalóm van ezen a téren. Abban az esetben, ha esetleg soha többé nem írnék egy regényt se, amiben bizony jól felhasználható lenne ez a tudás, akkor is hasznát vehetem annak, hogy jobban átlátom az emberi megnyilvánulások mozgató rugóit.
Ez történt velem először 2015-ben.