2016. május 24., kedd

KK- Könyvek a kirakatban : Úgysem ismered by Michelle Richmond

Jól kidolgozott karakterek, izgalmas történet, érett nyelvezet, tökéletes nézőpont mind a mesélő, mind az idő vonatkozásában.

A molyos értékelések látva meglepődtem, milyen negatív fogadtatásban részesült ez a kivételesen jó regény.

A címe – magyarul is, angolul is (No one you know) – tökéletes választás: az emberi kapcsolatokra utal, arra, mennyire nem ismerjük egymást, sokszor még a közeli rokonainkat, például a testvérünket sem.
Az eredeti borító is jó, de a magyar sokkal jobban passzol a sztorihoz, a stílushoz, a hangulathoz.








A szinopszis alapján az olvasó krimire számíthatna, van is benne egy gyenge krimiszál, de nem valódi, pörgős, körömrágós bűnügyi történet ez, sokkal inkább az emberi kapcsolatok izgalmas, érdekes feltárása egy haláleset kapcsán.
Kifejezetten tetszett az, hogy az ügy feltárása húsz évet váratott magára, mert így az írónak – és vele együtt az olvasónak is – lehetősége van arra, hogy bemutassa, mi történt ilyen sok év alatt: hogyan változtak a jellemek, a hátterek, a kapcsolatok. Ezzel a módszerrel a tényeket megelőzve kiemeli a motivációk szerepét a bűncselekmény esetleges elkövetésében.
Egyediek voltak azok a kis, régmúltba tekintő emléktörtének, melyeknek látszólag semmi közük nem volt a cselekményhez, a szerző azonban ezekből indított új gondolatokat. (Elmesélt valamilyen jelentéktelen sztorit, aminek a konklúzióját felhasználta a főtörténetben.)

Michelle Richmond írt már írástechnikai könyvet. Ezt a regényét olvasva azt kell, hogy mondjam, nem afféle önjelölt írástudós, aki csak osztja az észt, vizet prédikál, miközben bort iszik. Nem, Richmond az írás mestere. A regény mondatai közé beszúrt írástechnikai megjegyzései igazi csemegék.

Minden történet az olvasóval kötött szerződésen alapul... A szerződés már az első lapon, sőt már az első sorban le van fektetve: a helyszín, a főbb szereplők, a nyelv ritmusa,, és ami a legfontosabb a nézőpont- ki az, aki a történetet meséli, és milyen távolból. (105.o.)

... egy igazán jó könyvhöz nem elég a főbb szereplőket kidolgozni. A mellékszereplőknek is megkülönböztethetőnek kell lenniük.

Erdős Pál matematikust többször is említi a szerző
Egyesek a könyv hibájaként rótták fel, hogy sok benne a matek, na de kérem szépen, ha egyszer az egyik főhős matematikus, nem elég annyit mondani, hogy baromi jó matekból, már kisgyerekként is az volt….ezt az álláspontot illik alátámasztani, és ez a szerzőnek sikerült.

A matematikus olyan gépezet, amely a kávét tétellé alakítja.

Minden egyszeresen összefüggő zárt háromdimenziós zárt sokaság homeomorf a háromdimenziós gömbbel
Hosszú ideig meredtem a mondatra. Halványlila gőzöm se volt róla, mit jelenthet. Elképesztett, hogy Lila - akivel ugyanazon a genetikai állományon, szerető szülőkön, kiváló iskolákon, Russian folyó parti nyári hétvégéken osztoztunk - képes volt felfogni ennek a mondatnak a jelentését. 

Ahogy Hardy mondta: "A matematika a fiatal emberek játéka."

Technikai szempontból nézve az egyes szám gyönyörű szám. Az egy saját maga faktoriálisa, négyzete, köbe. Nem prímszám, de nem is összetett szám. A Fibonacci-sorozat első két eleme. Egy üres sorozat- bármely szám a nulladik hatványra emelve egyet eredményez. Mondhatjuk akár azt is, hogy az egyes szám a legönállóbb, ember által ismert szám. Olyan dolgokra képes, amelyekre semelyik más szám nem alkalmas.

Egy egyenlet nem feltétlen a számokról szól, sokkal inkább a mintákról.


Örömmel tapasztaltam, hogy a szerző valamilyen rejtélyes ok miatt érdeklődik a magyarok iránt.
Mesélt ... Munkácsi Márton magyar fotóművész egyik korai alkotásáról.(...)
-Ismered Munkácsi történetét?
-Nem ő volt az, aki azokat az ikonikus képeket készítette Fred Astaire-ről?







Sajnálom, hogy magyarul e regényen kívül csupán egyetlen könyve (A köd éve) jelent meg, mert szerintem Richmond könyve vetekszik Jodi Picoult regényeivel. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése