Jól kidolgozott karakterek,
izgalmas történet, érett nyelvezet, tökéletes nézőpont mind a mesélő, mind az
idő vonatkozásában.
A molyos értékelések látva
meglepődtem, milyen negatív fogadtatásban részesült ez a kivételesen jó regény.
A címe – magyarul is, angolul
is (No one you know) – tökéletes választás: az emberi kapcsolatokra utal, arra,
mennyire nem ismerjük egymást, sokszor még a közeli rokonainkat, például a
testvérünket sem.
Az eredeti borító is jó, de a magyar
sokkal jobban passzol a sztorihoz, a stílushoz, a hangulathoz.
A szinopszis alapján az olvasó
krimire számíthatna, van is benne egy gyenge krimiszál, de nem valódi, pörgős,
körömrágós bűnügyi történet ez, sokkal inkább az emberi kapcsolatok izgalmas,
érdekes feltárása egy haláleset kapcsán.
Kifejezetten tetszett az, hogy
az ügy feltárása húsz évet váratott magára, mert így az írónak – és vele együtt
az olvasónak is – lehetősége van arra, hogy bemutassa, mi történt ilyen sok év
alatt: hogyan változtak a jellemek, a hátterek, a kapcsolatok. Ezzel a
módszerrel a tényeket megelőzve kiemeli a motivációk szerepét a bűncselekmény
esetleges elkövetésében.
Egyediek voltak azok a kis,
régmúltba tekintő emléktörtének, melyeknek látszólag semmi közük nem volt a
cselekményhez, a szerző azonban ezekből indított új gondolatokat. (Elmesélt
valamilyen jelentéktelen sztorit, aminek a konklúzióját felhasználta a
főtörténetben.)
Michelle Richmond írt már
írástechnikai könyvet. Ezt a regényét olvasva azt kell, hogy mondjam, nem afféle
önjelölt írástudós, aki csak osztja az észt, vizet prédikál, miközben bort
iszik. Nem, Richmond az írás mestere. A regény mondatai közé beszúrt
írástechnikai megjegyzései igazi csemegék.
Minden történet az olvasóval kötött
szerződésen alapul... A szerződés már az első lapon, sőt már az első sorban le
van fektetve: a helyszín, a főbb szereplők, a nyelv ritmusa,, és ami a
legfontosabb a nézőpont- ki az, aki a történetet meséli, és milyen távolból. (105.o.)
... egy igazán jó könyvhöz nem elég a főbb
szereplőket kidolgozni. A mellékszereplőknek is megkülönböztethetőnek kell
lenniük.
 |
| Erdős Pál matematikust többször is említi a szerző |
Egyesek a könyv hibájaként rótták
fel, hogy sok benne a matek, na de kérem szépen, ha egyszer az egyik főhős
matematikus, nem elég annyit mondani, hogy baromi jó matekból, már
kisgyerekként is az volt….ezt az álláspontot illik alátámasztani, és ez a
szerzőnek sikerült.
A matematikus olyan gépezet, amely a kávét
tétellé alakítja.
Minden egyszeresen összefüggő zárt
háromdimenziós zárt sokaság homeomorf a háromdimenziós gömbbel
Hosszú ideig meredtem a mondatra.
Halványlila gőzöm se volt róla, mit jelenthet. Elképesztett, hogy Lila - akivel
ugyanazon a genetikai állományon, szerető szülőkön, kiváló iskolákon, Russian
folyó parti nyári hétvégéken osztoztunk - képes volt felfogni ennek a mondatnak
a jelentését.
Ahogy Hardy mondta: "A matematika a
fiatal emberek játéka."
Technikai szempontból nézve az egyes szám
gyönyörű szám. Az egy saját maga faktoriálisa, négyzete, köbe. Nem prímszám, de
nem is összetett szám. A Fibonacci-sorozat első két eleme. Egy üres sorozat-
bármely szám a nulladik hatványra emelve egyet eredményez. Mondhatjuk akár azt
is, hogy az egyes szám a legönállóbb, ember által ismert szám. Olyan dolgokra
képes, amelyekre semelyik más szám nem alkalmas.
Egy egyenlet nem feltétlen a számokról szól,
sokkal inkább a mintákról.
Örömmel tapasztaltam, hogy a
szerző valamilyen rejtélyes ok miatt érdeklődik a magyarok iránt.
Mesélt ... Munkácsi Márton magyar fotóművész
egyik korai alkotásáról.(...)
-Ismered Munkácsi történetét?
-Nem ő volt az, aki azokat az ikonikus
képeket készítette Fred Astaire-ről?
Sajnálom, hogy magyarul e
regényen kívül csupán egyetlen könyve (A köd éve) jelent meg, mert szerintem
Richmond könyve vetekszik Jodi Picoult regényeivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése