2015. január 27., kedd

Mindig légy becsületes!


Nem szeretek kockáztatni, egyébként is mintapolgár vagyok :P szal én mindig lyukasztok jegyet a metrón, villamoson, buszon....
Ma azonban más tervem volt, tudniillik, amikor leszálltam Zuglóban a vonatról, azonnal jött a busz, és nem volt időm bespájzolni a szükséges kis cetlit a visszaútra. Csakhogy Nagytétényben nem volt jegyautomata a megállóban, így aztán amikor visszaindultam, komoly dillemával szembesültem: felszállok a buszra jegy nélkül, vagy elkajtatok a Camponába, és csak későbbi busszal megyek.
A sors és a megérzés - meg persze a bevett gyakorlat - mellém állt: elkullogtam az újságoshoz, ami olyan messze volt, hogy éppcsak elértem a negyedórával később érkező következő járatot.
Alig mentünk egy megállót, amikor felszállt egy nő, egy igazi jelenség, rénszarvasos cicanadrágban, narancssárga hajjal. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet, amit ő szélesvásznú foghíjjas mosollyal, meg a zsebéből előrántott "BKK-ellenőr" karszalaggal hálált meg, Felsóhajtottam, amikor hosszában beszakította a jegyemet. Ezután megnyugodva hátradőltem, de korai volt örömöm, az utazás tartogatott még meglepetést. 
Alighogy elindult a busz a Ferenciek terén, újra megállt, és felvett néhány fiatal lányt. Azonnal átvillant az agyamon egy kósza gondolat, hogy kik lehetnek ezek a protekciós diáklányok, merthogy annak látszottak, sőt, valószínűleg főállásban azok is voltak, na de drága a diáklét, így aztán a lányok is előkapták a zsebükből az imént megismert karszalagot. Alaposan leesett az állam, mert míg az előbbi fogtündér belefért a BKK-ellenőrökről alkotott elképzeléseimbe, ezek a lányok jócskán kilógtak a sztereotípiákból. A változatosság kedvéért a lányok keresztben szakították be a jegyemet, én meg miután nem maradt szakításra alkalmas felület a kis cetlin, leszálltam a Keletinél.
Mázlim volt. Duplán is.
Meg is fogadtam, hogy tartom magam a régi elveimhez:
utazni csak érvényes jeggyel fogok.