Vannak olyan döntések, melyeket ugyan fáj meghozni, mégis elkerülhetetlenek.
Ilyen most ez is.
Kiadót keresek a Halhatatlan álom című könyvemnek.
Kérlek, hogy szavazzatok az oldalsó panel segítségével arra, hogy mennyire érdekel Titeket a könyv.
Aki még nem tud semmit a történetről, az itt az oldalon szerezhet információt:
- fülszöveg
- részlet
- cím
- első mondat
- borítótervek
Később még teszek fel részleteket, esetleg az első néhány fejezetet.
Előre is köszönöm a szavazatokat!
2013. szeptember 22., vasárnap
2013. szeptember 3., kedd
Bugyit le!
–
Na, kezét csókolom, végre hogy meg tetszett érkezni, már csak magácskát vártam.
–
De én…
–
Tessék csak felfeküdni oda!
–
Oda? De én…
–
Ne tessék annyit vacakolni, mert más dolgom is van.
–
De csak…
–
Jaj, kedvesem előbb vegye le a bugyit!
–
A bugyit?! De én csak…
–
Ugye, hogy megy ez. Nem olyan nagy ügy ám. Gyorsan megleszünk, tapasztalt
vagyok. Na tegye szét a lábát, de gyorsan!
–
Micsoda? De én még nem…
–
Ó, istenem, már csak ez hiányzott! Egy szűz! Na, jól van, jól van, nyugalom. Ne
aggódjon, nem fog fájni, gyorsan túl leszünk rajta, csak rakja már szét
rendesen a lábát, és lazítson!
–
De…
–Figyeljen,
kedvesem, maga nekem nem az első, hanem az… ezredik… ebben az évben… vagy
ebben a hónapban?
–
De…
–
Ne vacakoljon már annyit! Azt hiszi, élvezem ezt az egészet?
–
De…
–
Nem, egyáltalán nem élvezem! Sőt! Már a hócipőm tele van ezzel az egésszel. Ma
még nem ettem egy falatot se, bedöntöttem négy kávét, hogy el ne aludjak munka
közben. Majd szétmarja a gyomromat a sok koffein. Nyolc órát töltöttem a műtőben,
most meg két órája könyékig turkálok a puncikban. Azt hiszi, ez élvezet? Nem
az!
–
De én csak azért jöttem, hogy figyelmeztessem, tűz ütött ki a folyosó végén, és
el kell hagynunk az épületet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)