2012. június 29., péntek

Halhatatlan részlet 1.


"Ráfordultam a félméter széles, kövezett ösvényre, mely az összehajló pálmalevelek sűrűjében kanyargott. Balra egy embernyi szikla árválkodott – az öreg Juan, ahogy a diáknyelv becézte –, jobbra a szél által összehordott elpusztult növényzet alkotott egy kupacot.
Hirtelen zaj verte fel az erdő csendjét, madárraj visítozott, csivitelt. Megálltam, a szemem elé kaptam a kezem, hogy jobban lássam a színpompás karib-tengeri papagájokat, amint egy húszfős csapatba verődve, vitatkozva-kiabálva egyszerre vágtak neki a rengetegnek.
A madarak ricsaja minden neszt elnyomott, kivéve a hátam mögül hallatszó recsegést, mely egyre erősebb nyikorgássá torzult. Épp a hang irányába fordultam volna, amikor kétségbeesett kiáltás térített magamhoz.
– Ne állj meg, menj tovább! – jött az üvöltés a kanyaron túlról.
Épphogy csak arrébb léptem, amikor fülsüketítő dörgés mellett kidőlt az egyik fa, és pontosan arra a helyre zuhant, ahol az imént még a madarakat csodálva álltam, és az eget kémleltem.
Csupán egy leheleten múlt, hogy agyon nem ütött a monstrum."

(Halhatatlan álom, 16. fejezet)

2012. június 26., kedd

Amikor nem voltak YA- könyvek



Nagyon fura bemenni egy könyvesboltba és nézelődni, mert szinte arcul csap a megszámolhatatlan YA-könyv.
Nagy öröm, hogy ezzel az irányzattal sikerült visszacsábítani/ meghódítani a fiatal olvasókat is, és nem ücsörögnek egész nap a tévé, internet… előtt.
Ugyanakkor elgondolkoztatott.
Miért rajonganak a fiatalok ezekért a sokszor kitalált világokért, paranormális képességekkel rendelkező lényekért? Miért nem a valósággal foglalkoznak?
Annyira borzalmas a jelen, hogy mindenképpen el kell menekülni előle?
Talán nem, hisz tudjuk, hogy a könyvpiacon vannak olyan írók is, akik a jelenben, a valóságban játszódó regényükkel tarolnak.
(OFF: Én is ilyenekkel kezdtem, de akkoriban még Meg Cabot őrület volt, mostanra azonban megjelent MC összes könyve, így a kiadók nyitottak a magyar szerzők felé. Megjegyzem én meg váltottam a misztika irányába, amit egyesek úgy értékelnek, hogy én csak ilyen történeteket írok. Ez nem igaz. Most ilyeneket írok… főleg… de nem kizárólag. )
Mit olvastam én gyerek, később fiatal felnőtt koromban?
Sokat beszéltem már róla, de talán egy rövid összefoglalás még elmegy:
10 évesen az Egri csillagokat,
13 évesen a Monte Cristo grófját,
14 évesen az Abigélt,
15 évesen a Tíz kicsi négert,
16 évesen a Gyökereket…
Nem folytatom. Szerintem látszik a listából, hogy akkor még nem volt YA-irodalom, de voltak érett olvasók, mint én, akik korán kézbe vették a felnőtteknek szóló könyveket.
Persze, persze, nincs új a nap alatt. Én is olvastam disztópiát (Hozsanna néked, Leibowitz!). Fantasy-t csak keveset, mert évekig nem jelent meg nálunk például a Gyűrűk ura. Az első ilyen könyvek csak húszas éveim elején kerültek a kezembe. Nagyon szerettem a Végtelen történetet, a Dűnét… Számtalan sci-fit olvastam, főleg Lemet és Clarke-ot. Ennyiben kimerült az én földtől elrugaszkodásom. Azt hiszem, nem tudtam volna reggeltől estig hasonló könyveket forgatni, de most is ilyen vagyok. Szeretem a változatosságot.
Miért is írtam erről?
Nem tudom, csak elgondolkoztam. 


Ja, és nézzétek meg, hol tartok a Halhatatlan álommal!


2012. június 22., péntek

Fagyasztott macskaalom rohadt cseresznyével

Végy egy félcsomag macskaalmot, majd érleld a macskáid alatt, amíg át nem szoknak a szomszédba a dolgukat végezni.
Tegyél bele néhány szem rohadt cseresznyét.
Dobd fel néhány kedves szóval, majd vakard le a plafonról és festesd újra a lakást.
Szorosan tekerd be alufóliába a macskaalmot, és tedd a mélyhűtőbe, amíg betonkeménységűre nem fagy.
Vedd ki, és üsd vele agyon az időt, a szomszédot, vagy aki a bögyödben van, majd fertőtlenítsd a hűtőt, vagy add kölcsön a lakásodat annak a barátodnak, aki nem érti meg, hogy már nem vagytok barátok.
Végül ne vegyél mindent komolyan, mert csak kreatívkodok. :D

2012. június 20., szerda

Szavazás

Az oldalsávba kitettem egy szavazó-panelt.
Legyetek  szívesek megjelölni, hol találkoztatok először a  Jóslatok hálójában című könyvemmel, hol hallottatok róla először!
Köszönöm a segítséget :)

2012. június 10., vasárnap

Újabb élmények


In medias res a dolgok közepébe csapok:  csodálatos volt a tegnapi nap.
Írónak lenni nagyon magányos dolog. Az ember naphosszat egyedül ül a számítógép előtt, százszor átgondol egy jelenetet, és ha bepötyögte, még háromszor átírja, és csak reménykedik, hogy tetszeni fog az olvasóknak.
A könyves sikerlistákat nézve az író egy kicsit megnyugszik, de az igazi nagy élmény az olvasókkal való találkozás.
Nagy segítség az internet, a facebook, ahol Ti, Kedves Olvasóim megtalálhattok, írhattok nekem, és én is válaszolhatok. Mindig örülök a bejegyzéseiteknek, üzeneteiteknek.
Elmondhatatlan élmény azonban az, amikor eljöttök egy-egy dedikálásra. Láthatom a lelkes arcokat, ahogy örültök, hogy kezetekben foghatjátok végre a könyvem.
Igen, volt ám tegnap is olyan köztetek, aki már olvasta a könyvemet, de csak most vette meg.
Volt olyan, aki fekvőgipszben, tolókocsival érkezett, akinek szintén VP- rajongó  édesanyja is olvasni fogja a Jóslatokat.
Megtudtam, hogy a könyvem már egy cserediák jóvoltából eljutott Japánba.
Van, aki kortalannak tartja a könyvet. Hiába a tizenéves szereplők, a tartalom miatt bizony komoly agytorna a húszon felüliek számára is.
És tudjátok, miért jó még a személyes találkozás?
Megkérdeztem, hogy tetszett-e a könyv, mire azt feleltétek: Imádtam.
És én láttam az arcotokon, hogy tényleg így gondoljátok.
Köszönöm.
Köszönöm, hogy olvastátok, hogy eljöttetek, hogy érdeklődtök az új könyvről.
Haladok, csak lassan, de egyszer kész leszek.
Találkozunk legközelebb is.


2012. június 8., péntek

Helyzetjelentés


Számomra lényegében véget ért a tanév, az óráim száma 10 százalékra csökkent, de ez is csak egy hétig tart, aztán csókolom :(
Ilyenkor kicsit szomorú vagyok, mert ha nem dogozok, nem is keresek pénzt, viszont minden rosszban van valami jó, hogy egy közhelyet használjak, legalább lesz időm írni. Egyébként szó szerint megtámadtak a gondolatok és az ötletek, így remélem, hogy őszre kész lesz a Halhatatlan álom.
Kis szépséghibája a dolognak, hogy eddig háromszor írtam át azt a kilenc fejezetet, ami megvan, most mégis úgy néz ki, hogy még mindig lesz egy alapos átformálás.
Ennek két egyszerű oka van.
Egyrészt szeretném, hogy nagyon izgalmas legyen, másrészt törekszek a logikai rendezettségre, de úgy, hogy a lehető legtöbb olvasó számára érthető, követhető legyen a történet.
Brigitől kaptam egy csodaszép borítót. Tökéletesen passzol a sztorihoz.

2012. június 1., péntek

Egy könyv, amely megváltoztatta az életemet



Nyugodj meg, kedves Olvasó, nem fogok az Egri csillagok mellett kampányolni, bár ez volt első valódi olvasmányélményem.
Nem is próbállak megtéríteni a Bibliát lengetve.
Nem áll szándékomban dicshimnuszt írni a Twilight-ról, mely elindított a misztikus írások rögös, ámbár bizsergető útjain.
A könyv, mely megváltoztatta az életemet Albert Ducrocg Az anyag regénye című műve, mely 16 éves koromban akadt a kezembe, és mondhatom, épp jókor. 
Már éppen kezdtem unatkozni a gimiben, mert felvettem a ritmust, és az iskolai kötelezettségek nem töltötték ki a napomat.
Miről szól ez a csoda?
A csillagászatról.
Arról, hogy  az égbolton látható csillagpöttyök közül egyesek milliószor nagyobbak és forróbbak, mint a Nap, míg mások "csak" bolygók, melyeknek nincs saját fényük, mindössze központi csillagunk fényét verik vissza.
Arról, hogy ha az égre tekintesz, beleláthatsz a múltba, mert míg a Nap 8 fénypercre van, vagyis azt látod, hogy nézett ki nyolc perccel ezelőtt, addig a legközelebbi galaxis, az Androméda-köd 2 millió fényéves távolsága azt jelenti, hogy azt látjuk, hogy nézett ki 2 millió évvel ezelőtt. Lehet, hogy egy csillag már rég kihunyt, de még nem ért róla ide a pusztulást jelző fény, így nem tudhatunk róla.
Arról, hogy a Naprendszer bolygói két csoportba oszthatók, és az óriásoknak nincs szilárd felszínük, hogy a Szaturnusz sűrűsége annyira kicsi, hogyha vízbe tennénk, úszna a felszínen, hogy a Jupiteren már legalább 300 éve dúl egy gigászi vihar, hogy az Uránuszon 80 földi évig tart egy év, hogy a Vénuszon nemcsak a hőmérséklet elviselhetetlen, de a légnyomás is.
És még sorolhatnám.

Korábban egyetlen ilyen könyvet se olvastam, de ez a számomra ismeretlen világ annyira magával ragadott, hogy azonnal tollat ragadtam, és kijegyzeteltem az érdekességeket, majd az elkövetkező évben még ÖTVEN! (Nem tévedés!) csillagászati könyvet olvastam el. Rajongásomra a koronát a következő év nyara tette fel, amikor letettem két amatőr-csillagász vizsgát, így jogosult lettem arra, hogy a TIT-ben csillagászati előadásokat tartsak.
Néhány hete írtam arról, hogy miért nem lettem geofizikus. Akkor megígértem, hogy elmesélem, miért jelentkeztem erre a szakra.
Ez a könyv volt az oka. Csillagász akartam lenni, de azt csak B-szakon lehetett elvégezni, vagyis másik szakra kellett járni, és csak később lehetett felvenni a csillagászatot. Három szakból lehetett választani: matek-fizika tanár (túl könnyű), fizikus (túl nehéz) és geofizikus (ez meg mi?).
Végül mégse lettem csillagász, elég volt az a heti 40 óra, amire geofizikán kellett járni. De nem bántam meg ezt a választást, mert ma is a matekos tudásomból élek.
Ha nem lett volna ez a könyv, most munkanélküli és éhező történész lennék.
Vagy ki tudja ....