2011. február 25., péntek

Tánc-mámor (Halhatatlan álom, részlet)

Néhány hete felraktam egy részletet a Halhatatlan álomból, mely először kicsit brutális, majd talányos. Most egy romantikus epizódot olvashattok a könyvből.



Váratlanul furcsa bizsergés kerített hatalmába. Mintha egyszerre szaladt volna rajtam végig egy hideg fuvallat, és melengetett volna egy forró áramlat. Másodpercek múlva tudatosult csak bennem, hogy a különleges élményt egy figyelő szempár okozta. Tulajdonosa a falnál állt, a túloldalon. Köztünk a párok egymásba karolva lejtettek a parketten, az ő pillantása azonban áthatolt a táncolókon. Szemei lángoló fáklyaként világítottak, ez a tűz azonban nem rémített el, sőt, ellenállhatatlan mágnesként vonzott magához, melynek hatására kábulatba esve emelkedtem fel helyemről.
Mozdulatomat meglátva elindult felém. Csupán egy méter választott el minket, ezt azonban már nekem kellett áthidalnom. Habozás nélkül léptem hozzá.
Finoman, mintha csak egy értékes antik porcelánnal bánt volna, bal tenyerébe fogta jobb kezemet. Meleg bőrének érintése olyan ismeretlen impulzusokat keltett bennem, melyek villámként száguldottak végig testem minden egyes sejtjén. Bal kezemet lazán vállára fektettem, míg ő jobbját derekamra csúsztatta. A zene lágy lüktetésére egyszerre kezdtünk egy olyan összehangolt mozgásba, melyről kívülállók azt gondolhatták volna, évek óta összeszokott páros alkotunk. 
Arcán apró mosolyhullámok futottak át, miközben közelebb húzott magához.
Félrenéztem, de tekintetével olyan erősen kereste az enyémet, hogy nem térhettem ki előle, viszonozom kellett pillantását, mellyel észrevétlenül csapdába ejtett. Megszűnt számomra a külvilág, eltűnt a táncterem éppúgy, ahogy a mellettünk imbolygó párok, és velük együtt a gondok, melyek az utóbbi napokban viharfelhőket tornyoztak fölém. Nem maradt más, csak az elbűvölő melegbarna szemek, a bőréből áradó édeskés illat, és érzéki ujjai a derekamon. Először lazán hátamra simultak, majd egyre követelődzőbben markolták a ruhán keresztül húsomat, mintha egy vad szerelmi aktus közben próbált volna darabkákat kitépni belőlem. Csupán egy icipici részt, amit magáénak tudhatna így abból a testből, amit most érintett először. Szemét egy pillanatra se vette le rólam, mint ahogy én se engedtem el az ő tekintetét. Bal kezét rákulcsolta tenyeremre, majd mellkasára illesztette. Ujjaim alatt éreztem szívének dübörgését, azt a zakatolást, amit az én közelségem váltott ki belőle.
Még közelebb vont magához, és ezzel bezárult a köztünk levő tér, testünk összeforrott, eggyé váltunk, mint a lepedőn tornászó szeretők. Fejemet vállára fektetve belefeledkeztem a zene és a tánc andalító ritmusába, és az ő bódító közelségébe. Arcommal az övéhez simulva egy másik dimenzióba kerültem át, egy olyan helyre, ahol már csak ketten voltunk, ő és én. Ujjaimat nyakába mélyesztve viszonoztam ölelését, melyre még őrjítőbb szorítással reagált. Jobb lábát lábaim közé feszítve magáévá tett ott, a táncparketten, mindenki szeme láttára. Ajkát arcomhoz érintve meleg, édes lehelete borzolta idegszálaimat.
A zene hirtelen elhallgatott, a csend magamhoz térített. Ő levette rólam kezét, én is kelletlenül hátráltam. Zavarodottan körbenéztem, de intim együttlétünk senkit sem érdekelt. Csak mi ketten voltunk részesei ennek az önfeledt mámornak, amit ez a tánc nyújtott nekünk. Ő még utánam nyúlt, de én rémülten engedtem el kezét, mintha tűzbe nyúltam volna. Mint a riadt madár, elrebbentem ölelő karjaiból, és lassan visszakullogtam barátaimhoz, akik azonban nem vették észre, hogy úgy dúlnak bennem az érzelmek, mint ahogy a tenger háborog egy hatalmas vihar során. Leültem, és kutakodva kerestem táncpartneremet, de őt már elnyelte a kavargó forgatag.


2011. február 22., kedd

Liebster blog

A múlt héten mint már írtam róla, kaptam egy díjat Beától, amit megköszönve félretettem, de azóta kicsit átgondoltam a dolgot.
Az elmúlt hónapokban nagyon sok új bloggerrel ismerkedtem meg, akiknek oldalait szívesen és érdeklődve látogatom, és szeretem, ezért úgy gondoltam, igenis vannak körülöttem olyanok, akiknek továbbküldöm ezt a díjat, melyet 3-5 embernek lehet adományozni.
Tehát szigorúan betűrendben azok, akiknek én szánom a Liebster blog díjat:

Artair McKnight
Darolyn
Diara 
Katarina
Norema

A díjjal kapcsolatos szabályok:
1, Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek.
2, Belinkelni azt a személyt, akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3, Továbbadni 3-5 tehetséges, lehetőleg kezdő blogtársadnak és ezt tudatni is velük.

2011. február 20., vasárnap

Christophe Ono-Dit-Biot: A burmai nő


Ha kezedbe veszed ezt a könyvet, ne tévesszen meg a borító!
Ne törődj a vonzó, egzotikusnak látszó lánnyal!
Ez az eredeti borító, ami sokkal jobban megfelel a könyvnek:



Ne számíts az Egy gésa emlékiratai- ban szereplő Csijó sorsához hasonló megrendítő történetre.
Ez a könyv elsősorban egy útikönyv, ami bemutatja Délkelet – Ázsia kábítószerekben és prostitúcióban úszó fertőjét, csak másodsorban romantikus könyv.

Ezek figyelembe vételével nekem csalódás okozott. Megtévesztetett a borító. Romantikus, nőies könyvre számítottam. Nem vagyok híve annak a férfias romantikának, ami főleg az ágyban játszódik, és intim testrészek látványában tobzódik.
A hátsó borító egy krimit sugallt. Szó sincs róla! 
Ha viszont útinaplónak vesszük, annak érdekes, bár sok hasonlóval találkozhattunk már a tévében, könyvekben, így nem nyújtott különleges élményt.

De a könyv leggyengébb pontja a vége volt, egyszerűen nem volt befejezve.

2011. február 16., szerda

Frei: A megmentő és az öt legszebb magyar szó


Elolvastam Frei Tamás első regényét, A megmentőt.
Nagyon sok volt a politika, lövöldözés, robbantgatás, gyilkolászás.
Nemcsak az akciók voltak gyorsak, ami jó, hanem a szerelem is, ami rossz, hiányérzetet keltett bennem. Ráadásul nem szeretem, ha ötleteket adunk embereknek ahhoz, hogy kell felrobbantani fél Magyarországot. Nagyon sok elmebeteg van, nem kell a kezükbe adni egy kézikönyvet.
A regény egyébként jobb, mint Daniel Silva írásai, de meg se közelíti Jeffrey Archert vagy Dan Brownt.
Nekem az apró részletek jöttek be: a városok hangulatának leírása, ami nyílván azért sikerült olyan jól Freinek, mert járt már ezeken a helyeken. Kár, hogy édes Hazánkat nem ismeri olyan jól, mint mondjuk Afrikát. (A tipikus, kocka alakú vidéki házak fürdőszobájában mindig van ablak:S)
Másik problémám: hiányzott az okfejtős nyomozás, a lélekőrlő, testgyötrő üldözés pedig ötven oldalra korlátozódott. Hiányzik a műfajra jellemző izgalom. Az életszerű, "szagos" (ahogy Frei mondta minap a tévében) leírásokban meghal a feszültség.
Igazi pasi-könyv.

Két dolog fogott meg igazán.
Először két idézet. Ezeket Frei mondja, nem én!
Az első a negyvenedik oldalon található, az egyik orosz szereplő elmélkedése:
"Soha nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy hazája sorsa már ott és akkor hosszú évtizedekre eldőlt, amikor egy szűk kör, az oligarchák elloptak mindent. Tízmilliók nyomorognak, hogy ők a Riviérára repkedhessenek a magángépeikkel."
A másik a 367. oldalról: "Pont a legteteje a legkeményebb a dobostortának! Milyen ország az, ahol a tető, a vezető a legkeményebb fejű? Hogy ha a villámmal beleszúrok, mármint a cukormázba, akkor mindent összenyomok alatta? Gajra megy az egész magyar torta!" (No komment.)

A második: a két szerelmes arról beszélget, melyik az öt legszebb magyar szó. A főszereplő lány, és talán Frei szerint is a következőek: égszínkék, bazsarózsa, , gyönyörű, te, szerelem.
Szerintetek melyik az öt legszebb magyar szó?
Vigyázzatok, nemcsak a  szó jelentését kell figyelni, hanem a hangalakját... is!

2011. február 12., szombat

Ken Follett


Már régen elterveztem, hogy bemutatom egyik kedvenc írómat, Ken Follettot itt a blogon, de most Darolyn kérdése végre megadta azt a lökést, ami ehhez kellett.

1949-ben Cardiffban született, jelenleg is Nagy-Britanniában él. Ha rákerestek itt neten, érdekes infókat találhattok róla, például azt, hogy kulturális miniszter volt Gordon Brown kormányában.
Talán arra is emlékeztek páran, hogy már járt Magyarországon.

Na, de térjünk a lényegre, ahogy Emese mondja.
Első művei (Titkok, A függöny lehull, a Modiliagni- botrány, a Papírpénz…) a gyorsan felejthető kategóriába tartoznak. Ha kis hazánkban próbálkozott volna írással, e könyvek után simán eltűnt volna a süllyesztőben. Szerencsére az angol kiadók láttak benne fantáziát.

Én először kb. húsz évvel ezelőtt találkoztam vele, akkor felolvasták nekem (hangos könyv) a Tű a szénakazalban című remekét.
Szerelem volt első hallásra. Azóta vadászom a könyveire.

Három fő csoportba sorolom írásait.
1. A nem mindig jól sikerült, de azért elmegy modern tudományos eredményeket felsorakoztató írások:


- Zérókód: nagyon jó, űrverseny a két szuperhatalom közt amnéziával kiegészítve
- Az ördög műve:
- Az Éden kalapácsa: jó, egy kis szeizmikával felturbózva :)
- A harmadik iker: elmegy- klónozás






2. Kémregények
Ezt két részre osztom:


A, Világháborús, főleg második világháborús történetek: ezekben nagyon jó Ken Follett
- Tű a szénakazalban: nagyon jó, film is készült belőle
- Kulcs a Manderley- házhoz: nagyon jó
- Egy férfi Szentpétervárról: nagyon jó- első világháborús
- Vadmacskák- nagyon jó – női kémek :)
- Hat nap múlva telihold: nagyon jó
B, Máskor, máshol játszódó írások, főleg arabokról, zsidókról,- nem a kedvenceim:
- Kaland Afganisztánban: jó
- Könyörtelenül: még nem olvastam
- Sasok szárnyán (Teherán) : még nem olvastam

3. Történelmi jellegű könyvek, melyek számomra írásainak csúcspontját jelentik, mert tökéletesen, élvezetesen, kalandokkal, szerelemmel fűszerezve ír le egy-egy adott érát, és annak a kornak a jellemző társadalmi csoportjait.
Ezek a legjobb írásai:


- Veszélyes gazdagság : szuper- egy 19. századi bankárcsalád lenyűgöző története,
- Az ígéret földje: szuper- a 18. századi Skóciából főhőseink a fejlődésben levő Amerikába szöknek
- Alattunk az óceán: szuper- egy kalandos légi út a 20. század elején
- A katedrális: szuper- a középkori társadalom full extrás bemutatása
- Az idők végezetéig: nagyon jó-a Katedrális folytatása
- A titánok bukása (még nem olvastam, de tudom, hogy idetartozik)

2011. február 10., csütörtök

Tanár-szülő értelmező kéziszótár


Képzeljétek, szülői értekezlet volt megint! Írtam hozzá egy értelmező szótárat. A piros betűk Strigula szó szerinti szavai, a dőlt betűsek az én kiegészítéseim, magyarázataim.

- Amelyik gyerek mögül kihátráltak a szülők, annak nem lett jó a bizonyítványa. Mi, tanárok nem azért kapjuk a fizetést, hogy tőlünk bármit megtanuljanak a gyerekek, hanem jobb esetben azért, hogy meghallgathassák a lurkók élettörténetünket, rosszabb esetben azért, hogy verbálisan kiélhessük rajtuk szadista hajlamainkat.
- Van valakinek valamilyen ötlete az osztálykirándulással kapcsolatban?- Melyik szülő fogja megszervezni, mert az én munkaköri leírásom nem tartalmaz ilyen feladatokat.
- Két hét kellett ahhoz, hogy mindenkitől visszakapjam azt a papírt, amin a szülők vállalják, hogy a hiányzások után három napon belül eljutatják hozzám az igazolásokat.Most már értem, miért olyan lusta disznó egy-két gyerek.
- Dorinán kívül hozott még valaki papírt a gyűjtésre?- Ne csak én cipekedjek minden nap a gyűjtés előtti héten, gebedjenek meg ezek a büdös kölykök is azért a kilónkénti két forintos árért!
- A ballagási díszítés nyögvenyelős. Fejenként legalább egy vödör virág kell. Aki kertes házban lakik, gyomláljon ki mindent, és hozza be, a többiek hagyják a fél fizetésüket a virágárusnál azért, hogy félórával az ünnepség után kidobhassuk a fölöslegessé vált növényeket.
- Kellene két csomag fénymásolópapír. - Meg toronyóra láncostul.
- Vannak gyerekek, akik nem akarják, hogy befogadja őket az osztály, és csak céltalanul kóborolnak a folyosón. - Az a hülye gyerek tehet arról, hogy nem szereti a Való világot, és nincs miről csevegnie a többiekkel.
- Akik nincsenek itt, hogy fognak információt szerezni az elhangzottakról? – A francot se érdekel, hogy nem ismeritek egymást, nehogy már én szaladgáljak utánuk!
- Betegség után úgy jönnek vissza a gyerekek, hogy azt se tudják, hol tartunk.39 fokos lázzal is tanulni kell, nincs mese.
- Ez az iskola olyan,mint egy egyetem.- Én ugyan soha nem jártam egyetemre, de így legalább úgy érezhetem, mintha jártam volna. 
- Asztalosnak olyanok mennek, akik gyakorlatilag bűnözők. - Ha valamelyik szülő asztalos, akkor ő is bűnöző, hogy már Jézust ne is említsem. (ács= asztalos)
- Ezek a gyerekek gyenge képességűek. - Mi, tanárok mossuk kezeinket, ti pedig gyakoroljatok önkritikát!

És képzeljétek, találkoztam Gréta anyjával. Meséltem neki a herbáriumgyűjtés nehézségeiről. Tudjátok, mit mondott?
- Legalább lekötötted magad valamivel.
Még mindig azt hiszi, hogy kettőnk közül ő dolgozik többet! Sikítani tudtam volna.

2011. február 5., szombat

Egy kis romantika


Néhány hete megkérdeztelek Titeket, hogy hisztek-e a misztikus lények, különleges képességű emberek létezésében.
Rekord sok komment érkezett, amit most is köszönök.
Akkor jutott eszembe egy másik ötlet: megbeszélhetnénk néhány többeket érdeklő kérdést. A címkének az író-olvasó címet adtam, mert mi, akik írunk, máskor olvasók vagyunk, így lehetnek olyan témák, amik mindenkit, írókat, olvasókat egyaránt érdekelnek.
A mai kérdés:

Kell- e mindig a romantikus szál?

Vannak olyan írók, akiknél soha, még legkisebb szerelmi szikra se villan fel, másoknál elmaradhatatlan a romantikus vonal, akkor is, ha a történet nagyon jól meglenne nélküle, ugyanakkor vagyunk páran, akik írnak ilyet is, olyat is.

Mi a véleményetek?